Max Lucado: Értékes vagy című írása kíséri végig ezt a hetet a vécsei gyerekek körében. Kalász Ágnes szakmai vezető már reggeli után felmutatott egy kincsesládikát, ám délutánig csak tippelni tudtak a táborozók, vajon miféle értékes dolog lehet benne.
Feladatok és játékok sodrásában telt a délelőtt, ezek irányították a résztvevők figyelmét – a mese szereplőin keresztül – saját életükre, tulajdonságaikra, értékességükre.
A nagyon finom ebéd után leshettek csak bele a gyerekek a ládába, azonban senki sem szólalhatott meg mindaddig, amíg mindenki bele nem nézett. Csak ezután fogalmazták meg: ők maguk a legértékesebb kincs. Ugyanis a doboz egy tükröt rejtett, s ebben mindannyian önmagukat látták. A nap végén egyenként adtak hálát Istennek. Volt aki az együtt töltött napért, más a játékért vagy a finom ebédért volt hálás, de volt olyan is, aki az egészségét köszönte meg Istennek.
A Jelenlét Pont munkatársai közösségként, egymást félszavakból megértve szervezte és vezeti a tematikus napokat. Itt és most megilleti a köszönet Kalász Ágnes programvezetőt, Jaczenkóné Szolyák Erikát, aki legrégebbi most is dolgozó munkatársunk, Kissné Fülöp Lillát, Szabóné Ricsák Erikát, Orosz Évát és Orosz Ritát, Szabó Viktóriát és Orsolyát, valamint az egyetlen férfi kollégát, Szabó Dénest. A hála minden egyes napért szól, a kitartásért, türelemért, szakmai tudásért, s legfőképpen a szeretetért, amit a helybeli gyerekek a Jelenlét Ponton tapasztalnak! Így folytatjuk!
Szerző: Kalász Ágnes, Orosz Rita
