Az alábbiakban Szilágyiné Szombati Szilvia írását adjuk közre:
Június harmadik vasárnapján ünnepeljük Magyarországon az Apák napját. Mivel ez a dátum ebben az esztendőben egybeesett egyházmegyénk Szentévi Máriapócsi Zarándoklatával, egy héttel később köszöntöttük a jelenlévő édesapákat templomunkban.
Talán parókiáinkon gyakoribb hagyomány, hogy május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Szép szokás, melyet őrizzünk, a gyermeki szavalatok, az egyszerű virágszálak kifejezik szeretetünket irányukba.
Az Édesapák köszöntése talán még kevesebb templomunkban van jelen, pedig a szentírás számos példát tár elénk olyan apákról, akik hűségesen szolgálták Isten akaratát: Ábrahám, aki kész volt feláldozni fiát Isten parancsára; József, aki Jézus nevelőapjaként példát mutatott engedelmességből, gondoskodásból és hűségből. Az apaság nem csupán biológiai szerep, hanem lelki elhívás is. Az apa nemcsak kenyérkereső, hanem lelki vezető, a család első pásztora.
Az egyházban fontos erről tanítani, különösen egy olyan korban, amikor sok férfi küzd az identitásával, szerepével és felelősségeivel. Az Apák Napja lehetőség arra, hogy megerősítse a férfiakat abban a tudatban, hogy az apaság nem teher, hanem kiváltság és küldetés.
Az Apák Napja alkalmat ad arra is, hogy az egész közösség kifejezze háláját és tiszteletét az édesapák iránt. A mai Szent Liturgián alkalom nyílt arra is, hogy megáldjuk az Édesapákat, imádkozzunk értük, és támogatásunkról biztosítsuk őket a mindennapi kihívásokban.
Sok férfi nem kap pozitív megerősítést a társadalomtól, és sokszor a saját parókiájuk sem teszi világossá számukra, mennyire fontos a jelenlétük és a példájuk. Talán az Apák Napja erre is gyógyír lehet: egy nap, amikor az Édesapák nem háttérszereplők, hanem a figyelem középpontjába kerülnek.
Isten áldja és éltesse számos boldog éven át az Édesapákat!
