Történelmi pillanatokat élhettek át a magyar zarándokok, akik három egyházmegyéből és az egész ország területéről is érkeztek – közülük sokan már egy nappal hamarabb, május 11-én. Ennyi keleti egyházat – klerikusokat és laikusokat egyaránt – megmozgató és a magyar görögkatolikusok sorsát is nagy mértékben befolyásoló hasonló jubileumi zarándoklat talán 125 évvel ezelőtt volt XIII. Leó pápa kezdeményezésére.
A Miskolci Egyházmegyéből indulók nagyobb csoportja vasárnap délután püspöki áldással indult útra. Másnap a zarándoklat ősi módon a Szent István-körtemplomban végzett főpapi Szent Liturgiával vette ténylegesen kezdetét, a három egyházmegye zarándokainak közös részvételével.
Róma legmagasabb pontján álló körtemplom a szentek, mártírok, apostolok vértanúságát és Krisztus legfőbb áldozatát megelevenítő falai között magyar nyelven celebrált liturgiát Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya két magyar püspöktársával, Szocska A. Ábel és Orosz Atanáz püspökökkel, négy diakónussal és a jelenlévő mintegy húsz magyar görögkatolikus áldozópappal. Közben a Lautitia kórus a kántori szolgálatot látta el.
Ezen a liturgián Ábel püspök mondott prédikációt, melyben a Ferenc pápa által megnyitott jubileumi évnek alapvető gondolatát elevenítette fel: a reményt és a hitet szeretné erősíteni bennünk elhunyt pápánk és újonnan megválasztott XIV. Leó pápánk is – mint mondta.Ennek megvalósulására három szempontot emelt ki a nyíregyházi hierarcha.
Elsőként az imádság, a Szentírás olvasása, a szentek életének tanulmányozása és a hitvallás tétele lehet alapja hitünk és reményünk megerősödésének. Kitért a Hitvallás imaszövegére is, melyet ezen a napon már az eredeti tartalommal imádkozták közösen a magyarok. Ez az imádság egyidős a rotundával, a változtatott szövegrészek pedig az ősi formához nyúlnak vissza, mely a jövőben a hívek sajátja lehet, hiszen a templomokban ezt fogják közösen elmondani a liturgiákon.
Második hitet és reményt erősítő mozzanatként idézte a Santo Stefano Rotondo egykori magyar kötődéseit: az itt szolgálatot teljesítő magyar gyóntatópap, Lászai János gyulafehérvári kanonok sírversét, mely az egyházhoz való hűségét hirdeti: „[…] Róma volt és marad mindnyájunk hazája.” Mindszenty bíboros címtemplomaként és a magyarok fontos zarándoktemplomaként is hatással van ránk e gazdag hagyomány itt, Rómában.
Végül a falakról leolvasható szenvedésről, életüket a hitért és Krisztusért áldozó vértanúkról beszélt. „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” – olvashatjuk Szent Pál szavait a rómaiakhoz írt levelében. A bajt Isten a javunkra tudja fordítani – erősítette Ábel püspök a jelenlévők reményét – hiszen Jézus Krisztus önmagát adta értünk.
A liturgia különlegességéhez az is hozzájárult, hogy a Hitvallást azon az ősi módon imádkozták el, ahogy azt az 1700 évvel ezelőtt tartott Niceai Zsinat alapján a Konstantinápolyi zsinaton megfogalmazták.
A hívek sorában ült Habsburg-Lotharingiai Eduárd, Magyarország szentszéki nagykövete. Törő András atya, a Pápai Magyar Intézet rektora köszöntötte a jelenlévőket és bemutatta nekik a rotundát, mely jelenleg a Collegium Germanicum et Hungaricum temploma, s amelyet az Evangelizációért felelős Dikasztérium zarándoktemplomnak nevezett ki a magyarok számára.
Nagy, közös együttlétüket követően mindhárom egyházmegye a saját, jobban átlátható, kisebb csoportjával indult a pápai bazilikák felkeresésére. A Szent Péter-bazilika, Szent Pál-bazilika, a Lateráni bazilika és a Santa Maria Maggiore-bazilika kapui fogadták különböző napokon és időszakokban a zarándokokat.
A Miskolci Egyházmegye zarándokait Béres Gábor atya vezette végig Róma utcáin. Meglátogatták a Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilikát, aholKrisztus keresztfájának egy szilánkját, az INRI felirat egy darabját és a jobb lator gerendájának darabját is őrzik. Végigjárták a Szent Lépcsőt, ahol eredetileg csak vezekelve, térdepelve mehettek fel a zarándok. Többek között megcsodálták a Szent Kelemen- bazilika mozaikjait is, a Szent Péter bilincsiről elnevezett bazilikát és a Lateráni keresztelőkápolnát. Hétfőn késő délután a turisták által legkedveltebb helyeket is bejárták.
A zarándoklat második napja ismét Szent Liturgiával kezdődött a vatikáni magyar kápolnában. (A szertartásról bővebben hamarosan olvashatnak.)
Ezután tovább folytatták a város felfedezését. Hiszen nem lehet egy lépést sem tenni az Örök városban anélkül, hogy valamilyen történelmi esemény egy darabjára, vagy jelentős építészeti, vagy más művészeti alkotásra nem akadnánk, amelyek akár ismerősnek is tűnnek könyvekből, albumokból. Eljutottak a „falakon túli” bazilikába, Szent Pál vértanúságának emlékhelyére is. Róma hét dombjának egyikén, a Piranesi kulcslyukon keresztül pedig újra megcsodálták a Szent Péter-bazilikát is. Késő délután a Santa Maria Maggiore-bazilikába tértek be, ahol Ferenc pápa sírhelye is található. Háromnegyed 7-től szír nyelven végzett vecsernyébe kapcsolódhattak be az arra vállalkozók, majd este a Santa Maria Maggiore bazilika előtt a keleti katolikus egyházak Akathisztoszt végeztek a Szűzanya tiszteletére, a gyertyák fényénél. A szertartáson Fülöp metropolita és Atanáz püspök magyar nyelven énekelt egy-egy ikoszt és kontákot. A közös nemzetközi kórusban a Lautitia kórus tagjait is hallhattuk.
A zarándoklat csúcsa a szerdai nap lett. Különleges intézkedés folytán a Vatikánban lévő VI. Pál teremben találkozhattunk a Szentatyával. Ez a hétfői, újságíróknak tartott köszönetnyilvánítás után az első nyilvános pápai audiencia volt XIV. Leó pápa megválasztása óta.
A 23 keleti rítusú sui iuris egyházak főpásztorai az audiencia előtt köszöntötték egymást a pápai trónus melletti és előtti sorokban, a püspökök mögötti szektorokban pedig a papok, szerzetesek és szerzetesnővérek, hívek keresték helyüket, tapsoltak, énekeltek – köztük néhány húsvéti sztihirát Fülöp atya vezetésével a magyarok is –, zászlót lengettek: a várakozás izgalma az utolsó negyedórában már mindenkire hatott.
Beszéde (Őszentsége beszéde teljes terjedelmében olvasható ITT) és a közös imádság, valamint áldása után a Szentatya minden püspökhöz odament, köszöntötte őket, szót váltott velük, fogadta ajándékaikat és megáldott rózsafüzéreket adott át számukra.
A keleti katolikusok zarándoklatának utolsó és egyben legünnepélyesebb eseménye május 14-én délután volt a Szent Péter-bazilika apszisánál.
Kiemelkedő jelentőségű, hogy a pátriárkai liturgián a sok-sok püspök és pap között a magyar görögkatolikus főpásztorok és papok is helyet foglaltak, mi több, a fő szolgálattevők között voltak. Nyirán János fődiakónus atya, valamint Seszták István főhelynök atya az oltár körül imádkoztak, énekeltek nemcsak a liturgia többféle nyelvén, hanem magyarul is.
A liturgia főcelebránsa Youssef Absi melkita pátriárka volt, szentbeszédet pedig a kijevi nagyérsek, Szvjatoszláv Sevcsuk mondott. A szertartás végén Claudio Gugerotti bíboros, a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa köszönte meg a zarándokok jelenlétét.
„Mi vagyunk mi, keresztények és ti, keleti keresztények? – tette fel a kérdést. – Isten bölcsességének és kegyelmének a tanúi. A liturgiátok a feltámadás dicsőségét hirdeti. Ezt kell nektek is hirdetnetek, ha kimentek a templomokból” – biztatott mindnyájunkat. „Isten bár békét, egységet, örökkévalóságot, szabadságot adott nekünk, azonban azt láthatjuk, hogy ezek mind-mind nagyon törékenyek. Egymás erősítésére és párbeszédekre van szükségünk Isten fényének tükrében” ‒ emlékeztetett a bíboros. A békesség titka Gugerotti bíboros szerint abban rejlik, hogy Isten emberi alakot vett magára és megváltott bennünket.
A magyar zarándokok egy része a liturgia után a Szent Péter téren adott pátriárkai áldással tért haza.
A szervezőknek és hierarcháknak hála több mint kétszázan – a Nyíregyházi Egyházmegyéből mintegy ötven, a Hajdúdorogi Főegyházmegyéből ötven fő és a Lautitia kórus huszonöt énekese, a Miskolci Egyházmegye több mint negyven résztvevője – Krisztina szerzetesnővérrel, tizenkét papnövendék és egyéni szervezésben az ország több területéről (egyebek között Szegedről Sárospatakról és Nyírlugosról) százan – részesültek a szentévi jubileumi római zarándoklat kegyelmeiben és áldásaiban.
A zarándoklat ideje alatt lelki beszélgetésekre és gyónásokra is adódott alkalom. Bízunk benne, hogy a különleges szertartások, a több ezer hívővel együtt mondott imádságok, a látnivalók és az új pápával való találkozás örök emlékként marad meg a zarándokok emlékeiben.
Forrás és fotók: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, szerkesztette: Varga-Juhász Bernadett/Miskolci Egyházmegye
