Az alábbiakban Kázsmér Vera, a közösség tagjának személyes beszámolójából idézünk:
„Augusztus 16-án ez ünnepi alkalomból a Máriapócsi Kegytemplomban gyűltünk össze, nagy ultreyát tartani.
Munkatársaimmal sokat dolgoztunk azon, hogy az ünnepség híre sokakhoz eljusson, különös tekintettel azokra, akik még a kétezres évek első évtizedében végezték a cursillót. A hívó szót sokan meghallották, mert a Szent Liturgiára közel kétszázan gyűltünk össze. Ünnepünkre meghívtuk Fülöp érsek atyát, Atanáz és Ábel püspök atyákat, de a gyalogos ifjúsági zarándoklat miatt közülük csak Atanáz atya tudott személyesen jelen lenni. Nagyon szépen köszönjük Neki! Megtisztelte jelenlétével ünnepünket Várdai Judit, a Magyarországi Cursillo Nemzeti Titkársága Állandó Tanácsának elnöke is.
A Szent Liturgiát Lipcsák Tamás atya, a Görögkatolikus Cursillo lelki vezetője vezette. A liturgiát követően Atanáz atya köszöntötte a jelenlévőket, majd ezt követően Várdai Judit adta át nekünk a titkárság üdvözletét és bíztatását a jövőt illetően.
Őket követte Polgári László atya tanúságtétele, amiből sokat megtudhattunk a kezdeti időkről. Hogyan került ő a cursillóba, aztán hogyan került a cursillo általa Máriapócsra, majd Sajópálfalára kerülve, hogyan szőtte tovább a cursillo hálóját, ami aztán hogyan lett azzá, amilyennek most ismerjük.
Laci atyát a Wortmann házaspár követte. Előbb Ádám, majd Orsi, akik elsősorban a cursillo gyümölcseiről beszéltek. Megkapó őszinteséggel meséltek életük cursillo előtti és utáni szakaszairól. Az óriási fordulatról, amit mindketten átéltek. Elmesélték mit jelent számukra Jézus barátsága, hogy mióta beengedték az életükbe, másként állnak a problémák elé és másként élik meg örömeiket is.
Az ünneplés ezek után szívünknek nagyon kedves pontjához ért! Úgy gondoltuk, hogy ideje lenne látható módon kifejezni hálánkat azoknak a lelkes embereknek, akik mit sem törődve az ellenkezőkkel, vitték a hátukon a Máriapócsi Cursillo ügyét a kezdetektől egészen odáig, míg biztonságban átadhatták az utánuk jövőknek. Polgári László atya és Grunda János atya első lelkivezetőink, Kovács Jánosné Terike és Vereb Géza első rektoraink voltak, akik bábáskodtak cursillónk születésénél. A hála, amit érzünk, sokkal nagyobb, mint amivel kifejezni tudtuk! Egy-egy Szent Pál rézkarc volt az ajándék (és extra meglepetésként egy-egy suszterszék) amit átadtunk, remélve, hogy erre tekintve szívesen gondolnak vissza azokra az időkre, amelyeket a Szent Pál asztalnál szolgálva töltöttek el!
Nem feledkeztünk el azokról sem, akiktől nagyon sokat tanultunk és valójában ők voltak a cursillónk első rektorai, Fabókné Ildikó és Gilyén Elemér, akik nem tudtak jelen lenni, de elküldtük Nekik a Pócsi Mária képét, remélve, hogy bennük is szép emlékek élnek azokról az időkről!
Meghallgattuk a Bűdi házaspár, Annamari és Karcsi beszámolóját arról, hogyan telik számukra az örök 4. nap. Ők mindketten idén tavasszal voltak cursillón és elmondásuk szerint, hatalmas változáson ment át azóta az életük. Sokat változott az egymással, a gyermekeikkel, a környezetükkel való kapcsolat, aminek az alapja, hogy óriási a változás mindkettőjük Isten-kapcsolatában! Öröm volt hallani lelkes beszámolójukat és „látni”, hogy még tényleg „a föld felett járnak pár centivel!”
Az ultreya után a közösség tagjai egymásra szánták az idejüket; felidézték a régi emlékeket és szóba kerültek életük mai történései is.
Vera az egész közösség nevében szeretettel mond köszönetet mindazoknak, akik a jubileumi találkozó megszervezését és az elmúlt negyedszázad alatt szervezett találkozókat bármilyen formában támogatták.
Fotók: Minyóczki Barna
