A hagyományos böjti eledelt nagyböjt első péntekén áldották meg az előre megszentelt áldozatok liturgiáján
A kolibát, azaz a főtt búzából, dióból, mézből és különböző szárított, vagy aszalt gyümölcsökből készülő eledelt már az V. századtól fogyasztották a böjtölő keresztények.
Az étel eredete azonban a IV. századra nyúlik vissza; Szent Tivadar nagyvértanú tiszteletéhez kapcsolódik.
Hitehagyó Julianosz császár Nagy Konstantin fiától, Konstanstól átvette a birodalom irányítását, és Krisztustól elpártolva bálványimádásra adta a fejét. Ezután jelentős keresztényüldözés kezdődött. A császár nemcsak nyíltan, hanem alattomosan is igyekezett megakadályozni a keresztények számának gyarapodását azzal, hogy titokban szennyezte be őket. Ezért, miután megfigyelte, hogy a keresztények nagyböjt első hetében még a szokásosnál is jobban Istennek szentelik magukat, a város kormányzójának azt adta parancsba, hogy a szokás szerint árusított élelmiszert a köztérről vegyék el, és pogány állatáldozat vérével meghintett élelmet tegyenek a helyére, hogy azt vásárolják meg a keresztények, és a megtisztulásra törekedve is beszennyeződjenek.
Ekkor Tiró Szent Tivadarnak látomása volt, elment a város főpüspökéhez, Eudoxioszhoz, és ezeket mondta: „Kelj föl minél gyorsabban, s gyűjtsd össze Krisztus nyáját, és határozottan rendeld el, hogy senki semmit se vegyen a piacról, mert az istentelen császár ott mindent tisztátalanná tett az áldozati állatok vérével!” Zavarba jött, és megkérdezte: „De hogyan tehetnék meg azok, akiknek otthon semmijük nincsen, hogy nem vásárolnak a piacon kirakott áruból?” A szent erre azt mondta: „Kolibával csillapítsák éhségüket!” Azt viszont továbbra is kétségek gyötörték, mert nem tudta, hogy mi az. Miután megkérdezte, hogy egyáltalán mi is ez a koliba, Szent Tivadar így felelt neki: „Főtt gabona” – mert az eukhaitáknál így szokás azt nevezni.
FÉNYKÉPEK (Berzék, Csobád, Edelény, Encs, Felsőzsolca, Miskolc - Avas, Múcsony, Tolcsva, Ózd, Sajópetri, Szirmabesenyő, Szuhakálló parókiáin készültek)