Hírek

A húsvét éjszaka titokzatos csendje lefoglalja a szívünket a Krisztussal való találkozás örömére.

Úgy tűnik, hogy a tanítványok eltemették a hittel együtt a reményt is.

Jézus Krisztus szenvedéséről különböző jelzőket használ az egyház himnológiája, pontosan azért, hogy ki-ki a saját gondolat rendszerében el tudjon indulni a megértés útján.

Az evangéliumok a nap eseményeit mutatják időrendben. Ezek rámutatnak a megváltó alázatára, ahogyan tanítványai lábát megmossa.

Jézus tanítványai elfelejtették, hogy mi a legfontosabb, mi az emberi élet prioritása.

Szavalóverseny volt Rakacán 2015. március 27-én, a Miskolci Apostoli Exarchátus fenntartásában működő Paraklisz Ifjúsági Pontban.

Le kell írni az előzményeket ahhoz, hogy velünk örülhessen az, aki elolvassa ezt a néhány sort:

Nagyhét első három napja – habár mindegyiknek saját karaktere van, de mindegyik – osztozik a gyász, bánkódás, bűnbánat, éberség, ítélet gondolataiban. Ezek középpontjában a parúzia van, a mi Urunk második eljövetele.

A nagyhét körbevesz engem: hitemet elevenné tevő valóságként értelmezem.

„Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak.” 1Kor 15, 3-6

Virágvasárnap délután egyházközségünk családjaival húsvétváró délutánra gyűltünk össze a hittanterembe.