Nagycsütörtökön az eucharisztia és a papság alapítására is emlékezünk.
Nagycsütörtöki szertartásainkon az elhangzó evangéliumok szinte óráról órára követik Jézus földi életének utolsó mozzanatait; a titkos vacsora emlékezetét, a lábmosást, az eucharisztia alapítását, Júdás árulását, Jézus elfogását, Péter tagadását, és így tovább Jézus szenvedéseit, egészen haláláig.
A délelőtti szertartást – a nagy alkonyati istentiszteletet Nagy Szent Bazil Liturgiájával - Atanáz püspök idén elsősorban az Abaúj-Hegyaljai Esperesi Kerület papságával együtt végezte a székesegyházban. A liturgián mondott homíliában Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavairól elmélkedett, melyeknek liturgikus változata minden Szent Liturgián elhangzik:
„Sokszor átgondoltuk már, hogy „érettünk emberekért és a mi üdvösségünkért” szállt alá a második isteni személy, hogy sorsunkat jobbra fordítsa. És mai liturgiánkon is hallani fogjuk tőle, hogy „érettetek és sokakért” ontatik ki az ő vére.”
De Szent Máté evangéliuma csak a „sokakért” szóval fogalmaz így az utolsó vacsoráról szóló fejezetben (Mt 26): „ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”. Éppen ehhez fűzte a további gondolatokat a főpásztor:
„Meg lehetünk győződve arról, hogy ami az utolsó vacsorán és azután történt, illetve amit mi itt és most fölelevenítünk, mindaz az apostolokért és értünk, kései tanítványokért is van. Csak Szent Máté és Márk az evangéliumának koncepciója szerint a „sokakért” megfogalmazással azt juttatják kifejezésre, hogy Jézus mindazokért életét adta, akik hisznek benne ‒ és ők azért sokan vannak és még többen lesznek. Szent Máté evangéliumában (Márkkal egybevágóan) a „sokakért” egyszerű, pozitív állítás: Jézus életét adta mindazokért, akik hisznek bene, követik őt, és így Krisztus áldozata által a megváltásban részesülnek és üdvözülnek.”
"Szent Lukács, Szent Pál és liturgiánk formulája, az „érettetek” ehhez képest szűkítésnek tűnik: elsősorban a jelenlévőkre vonatkozik, s úgy tűnik, mintha a „sokakért” sokkal tágabb kört érinthetne. Ők akkor miért szűkítenek? Hiszen máshol épp Szent Lukács és Szent Pál hangsúlyozzák leginkább Isten egyetemes üdvözítő szándékát. Ők már Jézus áldozatának eredményességét tartják szem előtt. Az „értetek adatik” (megtöretik) és „értetek kiontatik” valójában azt jelenti; az én áldozatom árán ti részesültök a megváltásban, ti elnyeritek az üdvösséget”. Csodálatos kijelentés ez, amely azok fölött hangzik el, akik üdvözülnek. Az ő üdvösségük ára a kereszt. Isten Fia értük jött a földre, értük vállalta a földi élet minden fáradozását és a kereszthalál gyötrelmét.” - mondta a miskolci püspök, majd később így folytatta:
„Szent Bazilról elnevezett Liturgiánk imája szerint „a szőlővessző gyümölcsének kelyhét kezébe véve” Jézus „azt elvegyítette, hálát adván, megáldván, megszentelvén szent tanítványainak adta mondván: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, az új szövetségé, amely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”. Ezt hagyta ő reánk „üdvösséget szerző szenvedésének emlékére azon az éjszakán, amelyen a világ életéért átadta magát.”
„Bár az érettetek és sokakért összetett kifejezés így együtt egyik evangéliumi beszámolóban sem szerepel, de tudjuk, hogy négy egymást kiegészítő leírásból az egyházaknak ez az ősidők óta ismételt formulája hangzik el. Az pedig, hogy a bevezetőben „a világ életéért” formulát is elmondjuk, tanúsítja, hogy liturgiánk a négy evangélium közös szemléletét folytatja, kétszer is kiemelve az érettetek szót. Korunk teológiája hangsúlyozza a négy evangéliumban egyaránt meglévő „-ért” ragot, hiszen Jézus egész valóját ez a másokért élt és hozott áldozat jellemezte. Az ő létezésének nemcsak egyik dimenziója volt ez, hanem annak legbelsőbb valója: léte – másokért való lét."
Ezzel a kulcsszóval közelítsük meg ma a titkos vacsora titkát, és ünnepeljük Jézus áldozatának szívünk mélyét átjáró értékét. Hiszen Ő Isten szenvedő szolgájaként jött el, hogy „sokak vétkét hordozza”,és egy új szövetség ígéretét valósítsa meg értem, értünk, sokakért, a világ életéért.” – zárta tanítását Atanáz püspök.
A nagycsütörtök délelőtti szertartás utolsó része a lábmosás szertartása. Idén az Abaúj- Hegyaljai Esperesi Kerületben szolgáló papok, alszerpapok, a papnövendékek és világi hívők lábát mosta meg a főpásztor, követve az erről szóló evangéliumi szakasz leírását.
A püspöki homília teljes egészében a Gondolatok menüpontban elolvasható.