A Miskolci Egyházmegye az Eperjesi Görögkatolikus Főegyházmegyébe zarándokolt a centenáriumi évben
Hajdan – egy bő évszázadon át – az Eperjesi Egyházmegyéhez tartozott az a huszonegy észak-magyarországi parókia, melyek számára 1924-ben új egyházkormányzatot alapítottak, a Miskolci Egyházmegye jogelődjét. Az alapítás századik esztendejében a Miskolci Egyházmegye zarándoklatot szervezett az anyaegyházmegyébe.
Zarándokok egy autóbuszos csoportja Atanáz püspök kíséretében már hétfőn reggel útra kelt, hogy végiglátogassa a szlovákiai zarándokhelyeket és fatemplomokat. A többi – szerdán elindult – miskolci egyházmegyés zarándokkal együtt július 24-én, az eperjesi Keresztelő Szent János-főszékesegyházban ünnepi Szent Liturgián adtak hálát az elmúlt száz év kegyelméért.
A székesegyházban Jonáš Jozef Maxim eperjesi érsek-metropolita fogadta a zarándokokat. „Az, hogy a centenáriumi évben együtt ünnepelhetünk, arról tanúskodik, hogy élő mindkét egyházmegye, és van miért hálát adni” – mondta köszöntő beszédében a szlovák metropolita.
A magyar nyelven bemutatott Szent Liturgián a zarándoklatokon részt vevő szolgálattevők koncelebráltak, az énekes szolgálatot pedig a tisztelendő asszonyok és kántorok látták el.
„Amikor száz év kegyelméért adunk hálát Istennek itt e régi székesegyházban, végig kell gondolnunk, hogy ebben az elmúlt száz évben milyen mértékben tettünk eleget az Atya kívánságának” – utalt a liturgián felolvasott evangéliumra (Mt 21,28-32) Atanáz püspök ünnepi homiliájában. „Mert az élet egyik legfontosabb kérdése az, amit e szakaszban Jézus maga kérdezett meg: hogy ki tett eleget az Atya kívánságának”. Az eperjesi egyházmegye számos gyümölcsöt termett, mondta a főpásztor a székesegyházban elhelyezett boldogok ereklyéire is utalva, és méltatta azon hitvalló püspökök és papok munkásságát, akik a szlovákiai területen, vagy később az apostoli kormányzóság területén üldöztetést, zaklatást és börtönbüntetést szenvedtek el, vagy egyházunkért és Isten népéért életüket adták.
Azokról az ötven-hatvan évvel ezelőtti nehézségekkel teli időkről is megemlékezett a főpásztor, amelyekben ilyen, egyházmegyék közötti találkozás elképzelhetetlennek számított, vagy amikor csak egy-egy bátor szerzetesnővér vagy klerikus csempészte át a határon az imakönyveket vagy a liturgikus felszereléseket. „Az akkori bátorságot az utókor, és mindenekelőtt a Jóisten igazolta vissza. Összetartozásunkat immár semmi nem teheti érvénytelenné” – jelentette ki a miskolci püspök.
„A mai egyházi életünknek is nagyon fontos impulzust adhat ez a zarándoklat, hiszen szeretnénk hűségben és reménységben folytatni utunkat. Hűségesen azokhoz a templomokhoz, azokhoz a kisebb vagy nagyobb közösségekhez, amelyek a megtestesült Krisztushoz, az Ő édesanyjához és szentjeihez ragaszkodtak. Hűségesen ahhoz a kétezer éves egyházi hagyományhoz, amely az evangéliumra alapozva, a mi egyházmegyénket is létrehozta és megtartja. A hűség reménységgel társul. Hiszen annak ellenére, hogy falvaink népe sokfelé fogyatkozik, annak ellenére, hogy nem mindenkit tudunk elérni az evangélium örömhírével, olyan reménysugarakat ad a mindenható Isten, amelyek előre mutatnak és a mennyei Jeruzsálem felé vezérlik a mi zarándok csapatunkat. Hűségben és reménységben folytatjuk azt a megtisztelő szolgálatot, amelyet a megtestesült Isten-Ige kezdett el egyházában” – mondta Atanáz püspök.
A két egyházmegyének nemcsak a történelme kapcsolódik össze, hanem ugyanaz a védőszentje is; Keresztelő Szent János. Az eperjesi egyházmegye történetébe engednek bepillantást a főszékesegyház altemplomában nyugvó elődök. A templomhajóból nyíló oldalkápolnákban Boldog Gojdics Pál és Vasil Hopko földi maradványait őrzik, akiket Szent II. János Pál pápa ebben a városban avatott boldoggá. A székesegyházban a torinói lepel másolatát is kiállították, valamint a Szent Keresztből származó ereklyét is. Ezen túlmenően a zarándokoknak volt alkalmuk Eperjes és a környék más nevezetességeit is megtekinteni.
A miskolci és eperjesi püspökök búcsúzáskor abban egyetértettek, hogy egyházmegyéink találkozására jó lenne nem csak jubileumi esztendőkben alkalmat találni.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett