A Baktakéki Parókia idén ünnepli alapításának tricentenáriumát
Alapításakor, 1724-ben, Kék település, akkori nevén Kéty, még a Munkácsi Egyházmegyéhez tartozott. A hivatalos iratok szerint egy négyszáz fő befogadására alkalmas fatemplomot építettek itt. A mai kőtemplom építését a fatemplom leégése után, csaknem száz évvel később kezdték meg.
A parókia háromszáz éves történetét egy harmincperces dokumentumfilmben dolgozta fel a Görögkatolikus Médiaközpont. A filmet a Csereháti Görögkatolikus Tudásműhely programsorozatában mutatták be először, a templom címünnepének, Jézus Krisztus mennybemenetelének előestéjén. (A dokumentumfilm hamarosan honlapunkon is megtekinthető lesz.)
A filmbemutató előtt, a tricentenáriumért hálát adó baktakéki közösség a parókia filiáiból érkezőkkel és az ide visszatérő elszármazottakkal együtt imádkozott hat, ide kötődő pap jelenlétében a lítiás nagyvecsernyén. A vecsernye végén Atanáz püspök háromszáz kis kenyeret áldott meg, melyekből még a másnapi liturgián résztvevők is részesülhettek.
Csakúgy, mint az ünnep előestéjén, Krisztus Urunk mennybemenetelének ünnepén, a Szent Liturgián is Atanáz püspökkel és Varga Csaba jelenlegi parókussal együtt végezték az oltárszolgálatot a gyermekéveiket itt töltött, illetve a környéken szolgáló lelkipásztorok.
Atanáz püspök a liturgián az ünnepről elmélkedett: „Ahogyan az evangéliumból is megtudtuk, a mi Urunk, Jézus Krisztus áldással távozott, áldás közben vett búcsút az apostoloktól. Itt, ebben a templomban legalább hét helyen látjuk az áldó kezet, ahogyan Krisztus megáldja tanítványait, megáldja az ő népét.” – hívta fel a püspök a figyelmet a templomban ma is látható, feltehetően még a 18. századból való ikonokra is.
„Az áldó Krisztus áll a szemünk előtt háromszáz év után is, hiszen Ő tartotta meg ezt a közösséget, Ő adta a kitartás jelét apostolainak és az apostoli utódoknak. Áldását érezték őseink a nehéz időkben, és áldását érezzük ma is, még ha fogyatkozunk is. Tudjuk, hogy ez a szent hely három évszázada, valahol olyan, mint a halnak a kopoltyú, mint az embernek a tüdő; itt, ezen a helyen lélegzik igazán a Cserehát” – jelentett ki a főpásztor.
Később Atanáz püspök a búcsúi körmeneten felolvasandó evangéliumról elmélkedett. Szent Lukácsnak az igazságtalan bíróról szóló történetében Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkozni és soha nem szabad belefáradni, mert a Mennyei Atya nem váratja meg népét, hanem igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel és nappal könyörögnek hozzá.(Lk 18,1-8.)
„Bizony, ebben a templomban szinte szüntelen volt az imádság, a könyörgés az évszázadok során, és azok, akik még most is el fognak jönni, képviselik az egész közösséget.” – mondta a miskolci püspök, majd az evangélium zárszavával folytatta: „De vajon, amikor eljön az Emberfia, fog-e találni még hitet a Földön?”
Megrendítő és számunkra lényeges kérdés ez, folytatta a püspök, hogy vajon itt, ebben a községben, vagy éppen a Csereháton, ebben az országban talál-e majd hitet a tőlünk mennybe ment és visszatérő Krisztus.
„Hogy talál-e hitet a családunkban, a templomunkban, a falunkban, az nagyban múlik rajtunk is. Azon múlik, hogy mi magunk vesszük-e a fáradságot az imádságra, most, 2024-ben, amikor Ferenc pápa kérésére éppen az imádság éve van. Vagy amikor megszólal a harang, merünk-e imádkozni, útnak indulunk-e, fölkerekedünk-e, hogy a legközelebbi templomban a mennybenment Krisztust dicsőítésük?”
„Minden esetre a mai szent órában ezt tesszük, és ez egy nagyon jó kiindulópont a jövőre, a Szent évre nézve is. Nem kell kétségbe esni, az Úristen nem a számokat nézi, nem azt nézi, mennyien jövünk el, de fontos az, hogy a szívünkben lévő hitet mi magunk megvalljuk” –zárta beszédét a püspök.
A búcsúi szertartás a hagyományokhoz híven templomi körmenettel zárult. Ez után a közösség a helyi művelődési házban folytatta az ünneplést, ahol a Máltai Szimfónia elnevezésű,„Felzárkózó Települések” programban zenélni tanuló baktakéki gyermekek adtak mini koncertet, majd pedig a selyebi görögkatolikus iskola harmadikos tanulói, egy húsvét utáni evangéliumi jelenet előadásával örvendeztették meg a vendégeket.
Szöveg és fotók: Varga-Juhász Bernadett