A miskolci székesegyház

110 éves a miskolci székesegyház

Miskolcon, a város egyik legforgalmasabb helyén, a Búza téren álló templom 2011 óta székesegyház. Elhelyezkedéséből adódóan is, a város egyik legismertebb helye, fontos találkozási pontja már egy évszázada. Az utóbbi évtizedben különösen látványos átalakuláson ment keresztül az épület, mind külsőjében és környezetében, mind pedig a falakon belül. Ez utóbbi munka végére 2022. január 23-án, az Isteni Ige vasárnapján került püspöki áldás. 

A templom építésének gondolata száz évvel is korábban fogalmazódott meg a Miskolcon élő görögkatolikusok szívében. Már a 18. század végén, Bacsinszky András püspöksége idején közösségileg is felmerült az az igényük, hogy saját parókiájuk és templomuk, valamint iskolájuk legyen. A felterjesztés után a hozzájárulást megkapták ugyan, de további intézkedések nem történtek. Évtizedekkel később kerül újra elő az ügy, de megvalósulását akkor történelmi események sora is akadályozta. Eközben a görögkatolikusság száma növekedett a városban, önállósági igényük erősödött. Végül több mint száz évvel később, jeles évfordulón, az 1900. augusztus 20-án tartott közgyűlésen alakult meg a görögkatolikus egyházközség. Ezzel együtt a saját templom építésére való törekvések is újra erőre kaptak. A Búza téren álló templom alapkövét 1910 májusában rakták le a város által adományozott telken, és mintegy két évvel később, 1912. szeptember 15-én tartották meg a templomszentelést. Ez lett akkor az első, görögkatolikus szertartású templom Miskolcon, (Görömböly és Tapolca akkor még önálló települések voltak), címünnepe az Istenszülő elszenderülése.

1912-ben készültek Ligeti Sándor üvegfestészetében az ólomüveg ablakok festményei. A felújítások után ma már kívülről is láthatók az ablakokon ábrázolt szentek, mint például Remete Szent Antal, Szent József, Szent Bertalan, valamint az Istenszülő előtt térdelő, országunkat oltalmába ajánló Szent István király.

Az oltár és a baldachin is állt már a templom fölszentelésekor. Az ikonosztázion viszont később, 1918-ban készült és kialakítása nem mindenben követi az általános előírásokat. Többek között abban sem, hogy az oltár fölötti baldachin ívében nyitott, ezáltal a képek elhelyezkedése sem mindenben szabályszerű. Az alapképek között a Szent Miklóst és Szent Mihályt ábrázoló ikon félalakos, és az Istenszülő ábrázolása is különleges; bal karján tartja a Gyermeket, jobb kezével egy képtokot, enkolpiont vesz át tőle.

A képállvány fölötti diadalívet és a szentélyt az 1950-es években festették. Petrasovszky Emmánuel templomfestő-művész a szentélybe a szentségek jelképeit, két Golgota-jelenetet és az angyalokkal körbevett Szentháromság emblémákat tervezte. A diadalíven megfestett Árpád-házi és Árpádok-korabeli szentek - Szent László király, Árpádházi Boldog Jolán, Boldog Gizella királyné, Árpádházi Szent Margit, Árpádházi Boldog Erzsébet, Szent Erzsébet, Árpádházi Boldog Kinga, Szent Gellért püspök, Szent Imre herceg és Szent István király - alakjai sem gyakran láthatók görögkatolikus templomokban.

A boltívre korábban megfestett magyar szentek sora harmonikus egységet alkot a székesegyház hajójában 2021-2022-ben készített ikonsorozattal. Ekkor a falakra mintegy hetvenkét, posztbizánci stílusban készült ikon került föl. Vasyl Babych ikonfestő és csapata a székesegyház falain és oszlopain a secco festési technikát alkalmazta. A falfestmények a keleti rítusú templomok festésének szabályai szerint a mennyezeten és a boltíveken az üdvtörténeti eseményeket ábrázolják, lejjebb, az oszlopokon és oldalfalakon próféták, szentek, vértanúk láthatók.

Az üdvtörténeti események között ábrázolták Jézus Krisztus születését, kereszteltetését, keresztre feszítését és mennybemenetelét. A mennyezet további képei a kinyilatkoztatás sorrendjét veszik alapul. Középen a Pantokrátor Krisztus, aki maga a kinyilatkoztatás, tőle délre pedig egymás után a négy evangélista található, hiszen rajtuk keresztül kaptuk meg Isten üzenetét. A kórus fölötti részen láthatók Szent Péter és Pál apostolok is, az újszövetségi levelek szerzői. Fölkerültek az Istenszülő ünnepei, köztük a templom címünnepének, az Istenszülő elszenderedésének ikonja, sőt a karzat alatti mennyezeten Mária ószövetségi előképei is megjelennek. Az Istenszülő hangsúlyos ábrázolást kapott, hiszen a templom Nagyboldogasszony tiszteletére lett szentelve. Több helyen találkozunk a templomban Keresztelő Szent János alakjával is; fogantatása, születése és vértanúsága is megjelenik képi formában.

A falakon találunk egészen ritkán ábrázolt szenteket is, mint például az un. „oszlopos” szenteket (Oszlopos Szent Simeon, Oszlopos Szent Dániel, Oszlopos Alipiosz), vértanúnőket (Szent Krisztina, Szent Zsófia, Szent Eufémia, Szent Katalin és Borbála), de ábrázolták például a kijevi Magyar Mózest, Györgyöt és Efrémet, és a nemrégiben boldoggá avatott Romzsa Tódor püspököt. Az Ukrajnában folyó háború idején különösen is jelentősek lettek az első kijevi remeték: Szent Antal és a barlangkolostort alapító Teodóz. A színek használata is a kánoni szabályt követi, azt úgy szem előtt tartva, hogy a meglévő, az ablakokon ábrázolt szentekkel egységben legyen. Számos ószövetségi történetet is megfestettek a templom főbejáratához közeli falakon, mint például a három ifjút a tüzes kemencében, Jónás imáját, Gedeon gyapjával kapcsolatos csodát, vagy Mózes látomását az égő csipkebokorról.

A templomba járók, figyelmesen hallgatva Orosz Atanáz püspök tanításait, az ikonok apróbb, zseniális részleteire és összefüggéseire is felfigyelhetnek. Például a Nagypéntek eseményét megjelenítő ikonon egészen ritkán ábrázolt szereplők is láthatók, mint a kenethozó asszonyok, Mária Magdolna, Longinosz százados, vagy a székesegyház pitvarának egyik falképén, a Paradicsomban lévő ószövetségi pátriárkák mellett „megbújik” egy, a vállán keresztet cipelő alak; a jobb útra tért lator, a megtért gonosztevő. A pünkösdi jelenten az ikonfestő a tanítványokat az ókori tanító mesterek körül lévő bölcsek ábrázolási típusával mutatja be. Az apostolok egyenrangú személyként, félkörívben ülnek azokon a trónokon, amelyeket a Mester ígért nekik arra az időre, amikor ő ítélkezni fog Izrael tizenkét törzse fölött. Számos angyal, szerte a falakon, zarándokutunk végcélját; a mennyországot jeleníti meg.

„Ebben a pontos ikonográfiával kifestett templomban könnyű meglátni Isten országát. Egyszerűen csak be kell lépni és el kell kezdeni imádkozni. Itt magunkba tudjuk szívni az egyház levegőjét, és belülről alakít át mindaz, ami kívülről érint.” - mondta Kocsis Fülöp, érsek-metropolita, azon az ünnepi Szent Liturgián, amikor a hierrarchák a belsőleg felújított templomot szentelték meg. 

Az épület külső részén a nagyszabású munkálatok 2014-ben kezdődtek; tetőszerkezetet javítottak, újra vakolták a falakat, diakónusi sekrestyét építettek, valamint számos egyéb munka és korszerűsítés valósult meg. A második világháborúban golyó által megsérült keresztet megjavították, felújították. Ekkor kapott a homlokzat is új burkolatot, majd seccók kerültek föl, Seres Tamás ikonfestő-restaurátor keze munkája nyomán. A két oldalajtó fölötti fali fülkékben Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazil atyákat ábrázolta, középről pedig, egy tondóból, a kör formájú festményről az Istenszülő kitárt két karja között Krisztus tekint le ránk és ad áldást.

A száztíz évvel ezelőttihez képest a templom környezete is egészen más. Zárt, kőből készült kerítés veszi körül. A templomkert, ha felülről néznénk, szilvamag formájú, szilárd burkolattal, füves és virágos területtel, és a külső oldalon is folyamatosan növekszik a zöld terület. A fal belső oldalán ülőfülkéket alakítottak ki. Ezeknek a falát díszíti a Makláry Zsolt festőművész által készített, az egyházi év lítiás ünnepeit ábrázoló monokróm ikonsorozat. A képek festése, ábrázolási módja jelentősen különbözik a hagyományostól; a művész csupán egyetlen színt és annak árnyalatait használta, ez összességében jól illeszkedik a zárt tér egyszerű kialakításához.

Székesegyházunk a több mint száz év alatt folyamatosan alakult, fejlődött, változott, úgy, ahogyan egy gyermek: megőrzi a szüleitől kapott örökséget, de közben kialakítja saját egyéniségét is. A Búza téri templom is megőrizte a bizánci hagyományt és értékeket, benne sajátosan kialakított jegyekkel, ugyanakkor az alig tíz év alatt elvégzett különböző munkák során a modern kor igényeinek is megfelelő és korszerű, rangjához méltó székesegyházba léphetünk ma be. Most már csak annyi a feladatunk, hogy lélekkel töltsük meg, merítsünk erőt elődeink példájából, és váljunk gyarapodó közösséggé, egyházzá.

Varga-Juhász Bernadett