Az idei imahét utolsó, közös imádságát, a belvárosi református templomban tartották január 21-én, Miskolcon.
Az ökumenikus imahetet lezáró találkozón a négy történelmi egyház vezetője, dr. Lackner Pál nyugalmazott evangélikus tábori püspök, dr. Orosz Atanáz görögkatolikus püspök, Pásztor Dániel református püspök és dr. Ternyák Csaba érsek is részt vett. Az imaestet megtisztelte jelenlétével Veres Pál, Miskolc város polgármestere, Molnár Péter, önkormányzati képviselő, a Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj –Zemplén Vármegyei Egyesületének vezetői, és ahogyan a hét minden imaalkalmán, a Szimbiózis Alapítvány kuratóriumi elnöke és ellátottjai is jelen voltak.
Pásztor Dániel református püspök köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy ilyen ökumenikus alkalmakon együtt keressük azt a valakit, aki összeköt bennünket. Jézus Krisztust keressük, aki életét adta mindnyájunkért: „Az ő szeretetében álljunk oda egymás mellé” - mondta a püspök és azt a kívánságot fogalmazta meg, hogy legyen ez az elmúlt hét az ő cselekvő szeretetére buzdítás.
Ternyák Csaba, egri érsek az idei ökumenikus imahét jelmondatát idézve hangsúlyozta; Isten elvárja tőlünk, hogy figyeljünk a másik emberre, törekedjünk jó kapcsolatokra, szeressük egymást, ismerjük fel a másikban Isten teremtményét. A rasszizmus megnyilvánulásai, a háború kihívásai, a menekültek helyzete, az erőszakos cselekmények elharapódzása mind-mind arra figyelmeztetnek, amire imahetünk fő témája is rávilágít, hogy a világban tapasztalható igazságtalanság, mint a legnagyobb botrány, jelen van napjainkban is. Ez lelkiismeret vizsgálatra késztet bennünket. A jog és az igazságosság eltávolodásának problémáira is kitért az érsek, erre választ az elhangzott olvasmányban (Jób 5,11-16) és evangéliumban (Lk 1,46-55) is hallhattunk; Isten mindig a kicsik, a gyengék, az elnyomottak oldalára állt. „Képesek vagyunk tanulni Jóbtól, aki a próbatételek okozta szenvedésben is hűséges maradt Istenhez.” – tette hozzá.
A 'mit jelent számunkra Krisztus hitében élni' kérdésére XVI. Benedek pápa, Spe salvi kezdetű enciklikáját idézve adott magyarázatot Ternyák érsek. Az ember a reményből él, azonban a mindennapi remények nem töltik ki teljesen életünket, kell az a „nagy” remény, ami felülmúlja az összeset, ez pedig csak Isten lehet. „Számunkra az evangélium nem csak egy információ, egy jó hír, sokkal több: egyben formáció is, ami napról napra átalakítja, megváltoztatja az életünket, így lesz egységben az információ, a formáció és a transzformáció. Reményünk nem lehet önző, szükséges, hogy másokra irányuló remény is legyen. Figyelnünk kell arra is, mit tehetünk azért, hogy másoknak is fölkeljen a remény csillaga.” – zárta beszédét az érsek.
Hazánk himnuszát szinte pontosan kétszáz éve, 1823. január 22-i keltezéssel írta alá Kölcsey Ferenc, aki maga is református vallású volt. A költő, és nemzeti jelképünk tiszteletére hangzott el a költemény minden versszaka dr. Patkós Attila tolmácsolásában, majd közösen énekelve is.
Az imaalkalom énekes részében a Cantus Firmus Egyházkerületi Énekkar, Záhorszki-Hangó Viola, valamint a Miskolc-belvárosi Református Egyházközség Dicsőítő Kórusa teljesített szolgálatot.
A közös imaest most is áldással zárult, Ternyák Csaba érsek a római katolikus, Orosz Atanáz püspök a görögkatolikus, Lackner Pál püspök az evangélikus, Pásztor Dáneil püspök a református, Kovács Zoltán Mihály lelkész a metodista és Molnár István gyülekezetvezető a baptista előírások szerinti formában részesítette áldásban a jelenlévőket.