A parókia történetét Simkó Miklós, a közösség ma is aktív tagja mesélte el.
SImkó Miklós ma is a sajószentpéteri egyháztanács tagja, megalakulása óta tevékeny részese az egyházközség életének.
Simkó Miklós egyháztörténeti visszaemlékezése:
Amikor ide költöztünk, 1973-ban, már egy éve, tehát 1972 óta járt ki ide Szarka József atya, aki akkor múcsonyi segédlelkész volt. Tehát ő volt itt a szervező lelkész 1976-ig. Ő koordinálta az akkori kápolna, ma már parókia épületének megvásárlását, kialakítását a mai Vörösmarty út 12 szám alatt. Akkoriban körülbelül 25-30 főre volt tehető a templomba járó hívek száma. Sok helyről jöttek az emberek ide, Sajószentpéterre, dolgozni az iparba és a bányákba, de legfőképpen Szabolcs megyéből és Borsod megye falvaiból jöttek. A bányász ünnepségeken és egyéb polgári összejöveteleken terjedt a hír, hogy megalakult a görögkatolikus szervező lelkészség, és lehet jönni vasárnaponként Szent Liturgiára. Az 1980-as évek végén, tudomásom szerint, közel 900 görögkatolikus élt a településen.
Az első itt lakó lelkész Obbágy László volt, aki segédlelkészként jött ide 1976-ban és 1980-ig látott el itt papi szolgálatot. A ház hátsó része volt a parókia, az első részében volt, külön bejárattal a kápolna. Az 1981-1982-es évben Polgári László volt itt helyettes lelkészi minőségben, majd 1982 és 1989 között Kormos Illés atya lett a helyettes lelkész.
Nagy öröm volt az egyházközségben, amikor 1984-ben egy kispapot is adni tudtunk az egyházmegyének, Dudás László személyében, aki sajószentpéteri születésű.
Az első parókus atya Lipták Pál volt 1989-2002 között.
Az egyházközség történetében meghatározó jelentőségű volt Pacsai János esperes atya tevékenysége is, akinek irányításával 2004-2005-ben megépült a sajószentpéteri görögkatolikus templom. János atya 2002-ben jött ide és 12 év nagyon gyümölcsöző szolgálatot teljesített itt. Az akkori polgármester, Samu István segített telket keríteni a templom számára. Több telek is szóba jött, de a Labdarugók utcai volt a legjobb, mivel közel esett a parókiához is. Ebben az utcában valamikor régi bányász házak állottak, melyeket lebontottak, tehát a telek üresen állt és mindenféle szempontból alkalmas volt a beépítésre. Akkoriban, körülbelül 50-60 aktív tagja volt az egyházközségnek.
Pacsai atya összefogta és felkereste az itt élő görögkatolikus híveket, mindenkit megszólított és kért, hogy, lehetőségünkhöz mérten segítsük a templom építését. A templom többnyire a hívek adományából épült, családonként százezer forintot adtunk be, melyet az akkori önkormányzat tíz millió forinttal egészített ki. A vízvezeték szerelését én végeztem. Sok más jó szándékú, szorgalmas ember segített még, akik közül, sajnos, már sokan meghaltak. A templom padjait vörösfenyőből készíttettük két varbói asztalossal. Az első alapképeket és a keresztet a régi kápolnából vittük át a templomba. A teljes ikonosztáz két évvel ezelőtt újítottuk meg, melynek ikonjait dr. Janka Gábor atya festette. A templom udvarán levő közösségi teret, a filagóriát még Pacsai atya csináltatta a kis faházzal együtt. A kinti padokat a Császta szőlőhegyről kaptuk.
A templomot 2005. június 26-án, Péter és Pál apostolok ünnepére szentelte fel dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök. Gondolom, azért választották ezt az ünnepet, mivel városunk nevéhez is ez volt méltó és illő. A márványtáblát a templom szentelés emlékéről Rómából hozta Szilárd püspök atya.
Fontos megemlíteni, hogy Pacsai atya idejében sok felnőtt keresztség volt. Én magam is legalább hét embernek vagyok itt a keresztapja, amire nagyon büszke vagyok, mert ezek az emberek mind a mai napig hitüket gyakorló görögkatolikusok. Egyesek közülük az egyháztanács tagjai is. 2005-től elindult egyházközségünkben a Cursillo mozgalom. Csaknem minden családból voltak tagok a Cursillo-n és mind a mai napig működik és él a mozgalom az egyházközségben.
Pacsai atya szervezte meg az egyházközségekhez tartozó filiákat is: Parasznya, Dusnok, Nyomár és Hangács filiákat.
Jármi Zoltán atya 2014-ben került ide parókusnak. A Szolgáltató Pont létrejötte, amit karitatív célokra használunk, a Szent Péter Görögkatolikus Óvoda és Bölcsőde megalakulása, a Szent Péter Diakóniai Szolgálat az ő szolgálatának idejéhez fűződik. A parókia épülete kibővült és megújult, a templom teljes ikonosztáza elkészült. A templom kertjében kialakítottunk egy játszóteret és a közösségi tér két kemencével bővült.
Boldog vagyok, hogy életem során tanúja és aktív segítője lehettem az egyházközség fejlődésének. Úgy érzem, görögkatolikus hitemet méltóan megvallottam szolgálatom révén is. Ezt a lelkületet próbálom átadni a családtagjaimnak és az egyházközség fiatal tagjainak is. Így, igazán elmondhatom, hogy nem éltem hiába.
Az egyháztanács tagjai 2022-ben: Dr. Bakonyi Judit, Barta József István, Bicsánszky János, Brunczvikné Zámbó Ágnes, Budai Erzsébet, Kecskeméti Ferencné, Kriston Péter, Simkó Miklós, Dr. Szemán Ilona, Ujházi Tibor, Ujházi Tiborné, Zajácz István.
A szöveget Simkó Miklós elmondása alapján lejegyezte Kovácsné Balla Katalin 2022.12.30-án.
Simkó Miklós életútja
1949. december 06-án, Szent Miklós napján születtem Dámócon elhivatott görögkatolikus családban. Keresztnevem ezért is lett Miklós. Általános iskolába Dámócon jártam, majd a szakiskolai éveimet Abaújszántón és Ádándon töltöttem, ahol 1966-ban mezőgazdasági gépszerelő szakmát szereztem. Első munkahelyem Miskolcon volt az építőipari fuvarozási vállalatnál, majd 1969-ben bevonultam katonának Budapestre. A hadseregben minisztériumi forgalomszabályozó voltam, ahonnan 1971 februárjában szereltem le. Innen visszakerültem ugyanarra a miskolci munkahelyre, hol korábban dolgoztam. Ott egy kedves ismerősöm hatására 1973-ban átjöttem dolgozni Sajószentpéterre. Közben, 1972. július 22-én megnősültem, feleségem szintén Dámóci születésű Szajkó Terézia, ő is görög katolikus családból származik. 1974-ben ide is költöztünk Sajószentpéterre. Két lányunk született, Brigitta 1973-ban és Mariann 1975-ben. Most öt unoka boldog nagyszülei vagyunk. Mióta itt lakom, aktív tagja vagyok a Sajószentpéteri Görögkatolikus Parókiának. Egyháztanácsosként, pénztárosként, majd 2003 óta sekrestyésként szolgálom egyházamat.
