Kereszthódoló vasárnap út menti keresztet áldott meg Atanáz püspök Filkeházán.
Nagyböjt harmadik vasárnapján Orosz Atanáz püspök Filkeházán tett főpásztori látogatást. A Szent Liturgia után ünnepi menet vonult a falu közepén álló kőkereszthez, melyet hálából állíttatott Orosz János és testvére. A második világháború után hadifogságba kerültek, ahonnan két év után bocsájtották őket szabadon. Szerencsés szabadulásuk jele lett a kereszt, melyet most hitüket és nagyszüleiket tisztelő utódok újíttattak fel.
A Filkeházán álló kereszt története ezekben a hetekben sajnos még inkább aktuális lett. A Szent Liturgián is ezt állította a figyelem középpontjába Atanáz püspök. „A legeslegszebb és legjobb dolog, amit ma tehetünk, az isteni Szent Liturgián való részvétel. A legrosszabb dolog, amit ember valaha is csinálhatott, az a háború. És ez a kettő egyszerre történik. Elakad a szavunk, elszorul a torkunk is, amikor ebben az összefüggésben olvassuk az evangéliumi szakaszt: „aki meg akarja menteni az életét, az elveszti” (Mk 8,35). Sajnos sokan így jártak ezen a héten is; menekülni, életüket menteni próbálták, és sajnos, elveszítették. – mondta a homília bevezetőjében a főpásztor.
Később Lukács evangéliumának 13. fejezetének első soraival és annak magyarázatával folytatta a homíliát, amivel a bűnbánat fontosságára hívta föl a figyelmet: „Nagyböjtben, a bűnbánat idején, kereszthódoló vasárnapon gondoljuk át, hogy miért is, kiért is élünk a világon.”
Később Atanáz püspök Ferenc pápa fél éve, a faluhoz közeli Eperjesen elhangzott homíliájára tett több utalást, melyben Szentatya arra világított rá, hogy bár mi gyakran győztes Istenről, győzedelmes keresztről álmodoznánk szívesebben, és „szeretnénk diadalmas kereszténységet”. De a mi Istenünk nem így állt a kereszthez, hanem „úgy ment meg bennünket, hogy hagyta, hogy a világ gonoszsága rászabaduljon”. Templomaink minden sarkában ott van festve vagy faragva a kereszt. Nyakunkban, házunkban, zsebünkben, autónkban is ott van a feszület. Csak az a kérdés, hogy a szívünket is eltölti-e a meghatottság. A kereszten Jézus életét adta minden emberért, és akiknek nem csak a nyakában, hanem a szívében is ott van a kereszt, az senkit sem tekinthet ellenségnek, hanem mindenkit testvérnek” - foglalta össze a püspök Ferenc pápa szavait.
„A nagy hatótávolságú, tömegpusztító fegyverek idejében semmilyen háborúnak nincs létjogosultsága. Csak azt az embertársat kell nézni, akit az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett, aki most földönfutó vagy áldozat lesz egy-egy tömeggyilkos ármánykodása folytán. Mindannyian érezzük, látjuk, hogy ötmillió ember - mindenét otthagyva, egy-két táskával, gyermekeivel, vagy egy kiscicával – menekül: ez ma a keresztre feszített Jézus Krisztust jeleníti meg előttünk. Ahogyan nagyböjtben évtizedek óta énekeljük a sztichirában: „böjtöljünk lelkileg is: adjunk kenyeret az éhezőnek, fogadjuk házunkba a hajléktalan szegényt,”, folytassuk azt a nemes „akciót”, amit egy hónapja kezdtünk. Valahányszor elmegyünk majd a kereszt előtt, akkor is gondoljunk a megfeszített Krisztus szeretetére, és mindazokra, akikkel akkor, ott és azóta azonosul.” – zárta beszédét Atanáz püspök.
Az immár épp hétéves Miskolci Egyházmegye főpásztorát Filkeháza polgármestere, Szedlák Flórián köszöntötte, valamint a hegyközi hittanosok kis imádságos műsorral tisztelték meg.