Papszentelés Sajópálfalán

Figeczki Gábor diakónussal beszélgettünk: 

Sajópálfalán lesz a papszentelésed, abban a faluban, ahol kisgyerekként is éltél. Mit jelent számodra ez a hely?

• Aprócska falu ez, mégis olyan meghittség és bensőségesség jellemzi ezt a községet, amely mindenki számára egy kincs lehet. Nekem is a mai napig ezt a kincset jelenti. Bármikor is mentem vagy megyek haza, olyan mértékű boldogság és jó érzés tölt el, amelyet nehéz szavakba önteni. Ezt szerintem mindenki megtapasztalja, akinek ilyen érték a szülőfaluja.

Hogyan merült fel a papi hivatás gondolata? Mik voltak a növekedés fontos szakaszai, hiszen szinte „egyenes” út vezetett pappá válásod felé. 

• Családomnak köszönhetően én is megtapasztaltam a templom szeretetének érzését. Már kicsi koromtól kezdve az oltár mellett szolgáltam. Szó szerint is mondhatnám, hogy ott nőttem fel. Igyekeztem mindig minden szertartáson részt venni. Ez lehetett az első lépcsőfok az életemben. A következő lépés az volt, hogy Hajdúdorogra jelentkeztem 6 osztályos gimnáziumba. Itt sok olyan impulzus ért, amely csak még jobban megerősített engem abban, hogy én erre vágyom, ezt szeretném magamban kiteljesíteni. Voltak időközben más gondolataim is a továbbtanulással kapcsolatban, de valahogy mindig visszaálltam arra az útra, amelyen elindultam. Nem volt annyira egyenes az út a szemináriumba, hiszen a jelentkezéskor jött egy „törés” az életemben, amikor megkaptam a levelet, hogy nem vettek fel. Mégis olyan elhatározást hoztam, hogy ha ötször is kell megpróbálnom a felvételit, én szeretnék tagja lenni a papnevelő intézetnek. Istennek hála, tagja lehetettem, és el is végeztem a tanulmányaimat.

Volt olyan találkozó vagy találkozás, zarándoklat, ami megfogott valamiért?

• Igen, volt egy zarándoklat, amelyet kifejezetten azért ajánlottam fel, hogy választ kaphassak több hivatásomat is érintő kérdésre. Ez egy olyan esemény volt az életemben, amely ismét csak megerősített a hivatásomban.

Ki vagy kik segítették utadat?

• Az embert életében talán a legmeghatározóbb események kiskorban és fiatal felnőtt korban érik. A legnagyobb hatással Figeczki Balázs atya volt rám. Mellette kezdtem el az oltárszolgálatot. Úgy néztem fel rá én is, és az előttem felnövekvő kispapjai is, hogy ő egy igazi példakép. Bármilyen idős volt, mindig hamarabb ért oda a templomba, mint bármelyik fiatal. Ő volt az, aki az úton elindított engem, és olyan útravalót adott, amely mind a mai napig ott van a tarisznyámban.

Diakónussá szentelésed után  Mikóházán segítetted a közösséget. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

• Rengeteg szeretetet, törődést és kedvességet kaptunk a feleségemmel. Bármilyen nehézség volt eddig, mindig mindenben készséggel segítettek az ott élő hívek. Mindent megtettek és meg is tesznek mind a mai napig, hogy ne szenvedjünk semmiben hiányt. A szeretetet minden nap megtapasztaljuk. Akár egy tojásra, egy kiló lisztre, egy kanál cukorra vagy bármire volt szükségünk, volt, hogy nem is kértük, de valahogy a Gondviselő úgy rendezte, hogy pont akkor adtak nekünk.

A szociális éved egy részét egy „különleges” közösségben töltötted. Milyen üzenetet hoztál onnan magaddal?

• Róma külvárosában töltöttem el egy szűk fél évet. Nagyon sok pozitív tapasztalattal érkeztem haza. Olyan „csomagot” hoztam magammal onnan, amely az egész életemet meg kell, hogy határozza. Ilyen a feltétel nélküli szeretet, és az, amire az Üdvözítő is felszólítást ad: „Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű!” Alázat és szeretet nélkül nagyon nehéz bármit is megtenni.

Van olyan ünnep vagy szertartás, ami kedves számotokra a feleségeddel?

• Igen. Számunkra az egyik legkedvesebb szertartás az alkonyati zsolozsma (vecsernye). A szertartás légköre, a szertartás menete és himnuszai mind-mind olyan hatással voltak ránk, amelyek meghatározóak lesznek közös életünk során is.

Van választott védőszented vagy jelmondatod? Milyen érzések kötnek ezekhez a szavakhoz?

• Keresztelő Szent János az, akit én védőszentemnek választottam. Tőle származik a jelmondatom is. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” (Jn 3,30). Ez a mondat számomra az egész életemet meg kell, hogy határozza. Ehhez érzések is kötnek. Atanáz püspök atya egy prédikációjában pont erről beszélt. Azt emelte ki, hogy nem magamat kell előtérbe helyezni, hanem teret kell biztosítani Krisztusnak, hogy munkálkodni tudjon a mi életünkön keresztül. Ezt szeretném én is leendő papi életem során megvalósítani.

Hogyan készülsz a szentelésedre? 

• Imádsággal és egy Aranyszájú Szent János által írt lelki olvasmánnyal, mely A papi méltóságról címet viseli.

Mit jelent számodra a szolgálat?

• Amit az Üdvözítő is mondott: „Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon...” (Mk 10,45) Ezt szeretném én is, hogy az alázat és a szeretet gyakorlásával tudjam a feleségemet, a rámbízottakat és egyházamat is szolgálni.