Miskolcon idén elsőként a Kossuth utcai református templomban imádkoztak közösen a krisztushívők egységéért január 17-én.
Szabó Sándor, a belvárosi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a templomban egybegyűlteket; reformátusokat, evangélikusokat, görög- és római katolikusokat, metodistákat és ortodox hívőket és elöljáróikat, vezetőiket.
Az idei imahét anyagát és istentiszteleti rendjét a Közel-Keleti egyházak Tanácsa állította össze, központi igéjét Máté evangéliumából választották: "Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”
Igehirdetését Orosz Atanáz püspök a Közel-Keleten, másfél évvel ezelőtt tett látogatására való emlékezéssel kezdte, ahová egyházunk adományait személyesen vitte el: „Volt szerencsém találkozni a helyi püspökök ökumenikus tanácsával. Hat különböző keresztény egyház vezetője és a pápai nuncius találkozott azért, hogy testvéri szeretetben folytassa egy porig lebombázott nagyváros újjáépítését lelki értelemben is. Ott senki sem rivalizált, és mindenki egyaránt részvéttel imádkozott az immár tíz éve elrabolt Pál és János érsekekért, akiket missziójuk közben raboltak el az iszlamisták. A vértanúk és hitvallók ökumenizmusa ejtett rabul ott Keleten, s ennek a gyülekezetnek is azt a buzgóságot szeretném figyelmébe ajánlani és javasolni, amelyet a sokat próbált közel-keletiek tanúsítanak. Szent Pál mai üzenetének előszavát láttam körükben megvalósulni: „Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak. Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.” (Fil 2,3-4.) Ilyen hozzáállással kellene nekünk is egymásra tekintenünk."
A ökumenikus imahét második napjára javasolt evangéliumi szakaszt Kovács Zoltán metodista lelkész olvasta föl, Máté evangéliumából (Mt 20,20-28). Atanáz püspök erről elmélkedett beszédének folytatásában:
"Evangéliumunk ma a Királyról és pásztorról szólt. Aki nem e világ zsarnokai és kétszínű jótevői, a világjárvány vámszedői módján uralja a terepet, hanem mindenkit szerető vezető, és ezt alázatos szolgálatkészségével juttatta kifejezésre.
Ökumenikus hivatásunk és keresztény létünk legszebb kifejeződési formája is ez a fajta szolgálat: „mert maga az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mt 20,28). Az Egyházban ökumenikus küldetést betöltő személy a szolga Krisztus eleven ikonja. Hiszen az egész szolgálati tevékenységnek akkor van értelme, ha segít jobban megismerni, szeretni és követni Krisztust az ő szolgálatában. Hiszen így találjuk őt, aki isteni előjogaihoz nem ragaszkodott, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött. Az utolsó vacsorán hozzáfogott, hogy sorra megmossa tanítványai lábát. Egészen meglepetésszerűen ő maga „fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a derekára kötött kendővel.” A rabszolgamunkának számító lábmosás a megváltott egyház egészének szóló jegyesi ígéret is lett."
"Amikor Jézus saját kezűleg mossa meg tanítványai lábát, legmélyebb alázatát mintaként adja elénk. Hiszen azt mondja utána: „Amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.” A példa, amire itt hivatkozik, valóban modellé lett aztán sok kisázsiai és közel-keleti egyházközség számára. A lábmosás során Krisztus kijelentette, hogy „hatalmam van, hogy odaadjam életemet és van rá hatalmam, hogy visszavegyem” Ezzel kinyilvánítja, hogy ő jó pásztori teljhatalmának tudatában is teljesen beleélte magát az emberek helyzetébe, teljesen átadta magát nekik a „végsőkig”, anélkül, hogy ennek végső következményei elől kitérne. Jézus kinyilatkoztatásként adta ezt nekünk: úgy mutatkozik meg itt, mint aki teljesen belehelyezkedett a mi állapotunkba, s létünk végső értelmét megvilágította: hogy mások szolgálatában, mások rendelkezésére álljunk. A lábmosás a világot megújító irgalmas szeretetet példázza. Hogy a bennünket pásztorként vezető király példáját kövessük.
Ma különösen is előttünk áll tehát az Egyház alapítója, Jézus Krisztus. Ő az, aki rászólt két protekciót igénylő apostolára. És akkor magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei zsarnokoskodnak népük felett, a nagyok meg hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki köztetek naggyá akar lenni, legyen a szolgátok”. Tanítványai körében kifejezésre juttatta: „úgy vagyok köztetek, mint a szolga!" Ő nem tűrte a rangokért és előjogokért való kicsinyes tülekedést és versengést, ezért emlékezetükbe véste a szorgalmasan virrasztó szolga boldogságát. Megígérte, hogy az ilyeneknek a hazaérkező Úr asztalt terít, felövezi magát és „megy, hogy kiszolgálja őket” (Lk 12,37)
A Jelenések könyvének 7. fejezetében (14-17) hajmeresztő metaforák juttatják kifejezésre, hogy a mi pásztorunk egyúttal bárány. Ilyen Pásztor-Bárány előtt hódoltak a keleti bölcsek, s mi is kizárólag ilyen Királyt imádunk és neki hozunk aranyat és tömjént. Valahányszor összegyülekezünk, neki szolgáljunk minden közösségi ténykedésünkkel is! Fogjunk össze, jertek, imádjuk őt egy olyan világban is, ahol e világ globalista urai szemérmetlenül gazdagodnak a világjárvány nyomorultjainak rovására is, és alapítványaikkal látszólag jótevőknek mutatkoznak, miközben valójában zsarnokoskodnak a népek fölött és hatalmaskodnak rajtuk. Javaslom, hogy mi ne ezekre a kétszínű multimilliárdosokra hallgassunk, akiknek globalista terveikben mi keresztények legföljebb vakcina-ügynökökként vagy hulladékgazdálkodó környezetvédőkként szerepelhetnénk. Egyedül a megváltást, a mi üdvösségünket szolgáló Jézus Krisztust keressük és imádjuk!" – fejezte be a gondolatmenetet Atanáz püspök.
Az imaalkalmon összegyűlt felajánlásokat a Regőczi Alapítványon keresztül a pandémia során árván maradt gyermekek megsegítésére ajánlják föl.
Az ökumenikus imahét találkozója kedden a Mindszenti templomban folytatódik Miskolcon, négy püspök részvételével.