János atya a bizánci teológia sajátosságait igyekezett feltárni himnuszköltészeti szövegekből.
Nyirán János atya a Keleti teológia, bizánci lelkiség képzéssorozat legutóbbi előadásán a bizánci teológia sajátosságait igyekezett feltárni himnuszköltészeti szövegekből.
A legtöbbünknek János atya a püspöki Szent Liturgiákon végzett fődiakónusi szolgálata miatt ismerős, ám ennél szerteágazóbb tevékenysége. Elég csak arra gondolni, hogy 2009 óta oktat liturgikát, liturgikus tantárgyakat a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán.
Ezek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy az ott tanulók tisztában legyenek a Görögkatolikus Egyház liturgikus hagyományainak felépülésével, periódusaival. János atya továbbá a Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjtemény és Püspöki Levéltár vezetője, tehát görögkatolikus vallásos, kulturális, szellemi életünk sok szempontból az ő személyéhez köthető - ezekkel a szavakkal vezette fel fődiakónus atyát Vincze Krisztián a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára.
János atya különleges himnuszok segítségével mutatta be a bizánci teológia fontos aspektusait, amely során a Szentírás megszokottól eltérő olvasatának, avagy az írott, a képi és a hanganyag összefüggéseinek bemutatása egyaránt helyet kapott. Az előadás három példát vett a bizánci egyházköltészetből, három eseményt emelt ki:
- Karácsonyi sztihira – a bizánci történelem elemzése
- Jákob és a kereszt (keresztfelmagasztalási tropárok) – a Szentírás értelemzésének bizánci módja
- Elszenderülés ünnepének egy sztihirája – himnográfiai, apokrif/patrisztikus és ikonográfiai szinopszis
Az előadást a Görögkatolikus Médiaközpont ezúttal is élőben közvetítette, ennek köszönhetően az alábbi videóban teljes egészében visszanézhető.
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye