Görögkatolikus parókiáink közül több közösségben ezekben a napokban megáldották a gépjárműveket. Az alábbi beszámoló az Ózdi Görögkatolikus Parókia tagjának gondolatai, mely a családi gépkocsi megáldásáról készült.
A legtöbb telefonunkon folyamatosan be van kapcsolva a helymegosztás funkció, amely nélkül nagyon sok alkalmazás már nem is telepíthető. Minden hónap elején megkaphatjuk idővonalunkat e-mailben, hogy abban a hónapban mennyit is voltunk úton, és az adatok néha talán riasztónak tűnnek. Felkeresve 6 várost, megtéve 1.426 kilométer, úton töltött idő 45 óra. Egy átlagos hónap, melyből majdnem 2 teljes napot úton vagyunk.
Az óraállítás után egyre többször fordul elő, hogy sötétben indulunk el munkába, iskolába, és sötétben is érkezünk haza, az őszi időjárással sajnos megjelennek a csúszós utak és csapadékosabb időszakok is. Úton vagyunk. Sokszor és egyre többet.
Vajon egy 5 személyes autóban csak öten vagyunk amikor elindulunk valahova? Vagy ott vannak mellettünk a keresztelésünk pillanatában Isten által mellénk állított őrangyalaink is? Én az elmúlt hónapban is sokszor megtapasztaltam a saját őrangyalom segítségét.
Mert néha sajnos rutinból mentem végig a jól megszokott úton, s néha talán csak rápillantottam a rádió kijelzőjére, mert olyan jó az a zeneszám, és szerettem volna tudni a címét. És még ott vannak a gyalogosok is, és a közlekedő társak is, akik néha szintén irracionális helyzeteket tudnak teremteni körülöttem.
Pillanatok alatt kerültem olyan helyzetbe, ahol egyáltalán nem a szerencse, nem a véletlen, hanem a Gondviselő Isten küldöttjeinek akadt sok munkája miattam.
Ezért is volt fontos számomra, hogy Isten áldását kérjem családunk gépkocsijára, még nagyobb helyet szorítva benne őrangyalomnak, és az összes mennyei segítő rendnek, hogy ők vezessenek földi utamon, hogy mindig célba érjek.
Juhász Endre