Járási János atya 2021. október 4-én adta vissza lelkét Teremtőjének, október 8-án vesznek tőle végső búcsút. Gazdag életútjával emlékezünk meg róla.
1932 május 2-án született Sátoraljaújhelyen, a Torzsáson, az erdő közepén, az erdész házban. Ebből adódott nagy természetszeretete és -ismerete. Kilométereket gyalogolt vagy biciklizett be a városba (iskolába, templomba...).
1950-ben lett kispap, az akkor újonnan induló nyíregyházi Hittudományi Főiskola első növendékei közé tartozott.
1955-ben szentelték pappá, első helye Pácin volt. A kápolna és a lakás a kastély melléképületében volt. Az épület tetőzetét ki kellett cserélni, amit nem volt könnyű abban az időben véghez vinni. Itt született két gyermeke János és Mária.
Pácin után Beregdarócra nevezte ki Dudás Miklós püspök atya. Beregdarócon a templomot kellett rendbe hozni, hogy a falai meg tudják tartani a tetőt.
1965-ben Sajószögedre került. A régi parókia lebontása és az új megépítése volt a feladat. Nagy odafigyeléssel végezte a szertartásokat, sok éneket lekottázott. Sajószögedi szolgalati idejében Bacsóka Pál atya Sajópetriben volt. Együtt elevenítették fel az előszenteltek liturgiáját.
1974-től nyugdíjba vonulásáig Kispesten szolgált. Itt a kápolna és a lakás bővítése, átalakítása jutott neki feladatként. 1976-ban itt érte a kispapnak készülő fia tragédiája, betegsége. Itt lett nagyapa, unokáit nagyon szerette.
Úgy mondják jó szónok volt. A hívek szívesen hallgatták szuggesztív, képszerű prédikációit. Sokszor hívták búcsúkra vendégszónoknak. Kispapoknak is tartott lelkigyakorlatot.
Felesége időskori betegsége, halála idején megfáradt, befelé fordult. Utolsó éveiben a máriapócsi idősotthonban élt, ahol a nővérek nagy szeretettel gondozták.
Nagy lelkesedéssel vett részt az otthon kápolnájában a pappá szentelés 65. évfordulója alkalmából tartott ünnepi misén. ( Az erről szóló beszámolónkat ITT olvashatják)
Az Eucharisztikus Kongresszus rádión közvetített szertartásait örömmel hallgatta, együtt énekelt a hívekkel.
Úgy élt, ahogy papi jelmondatát választotta: „Annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött.” (Jn 6,38)