A Miskolci Egyházmegye szervezésében idén is megtartották Irotán a zsolozsmás napokat.
Nem véletlenül jut eszünkbe ez a Szentírási mondat: „ Uram, jó nekünk itt lenni!” Az elmúlt másfél év oly sok változást, nehézséget hozott az életünkbe, kell egy olyan hely, ami állandó, ami megnyugvást, feltöltődést ad, és ez nem más, mint a kicsiny csereháti falu, Irota. Istennek legyen hála azért, hogy az idei évben is meg tudtuk szervezni a zsolozsmás tábort ebben a kicsiny faluban.
Már az előzetes regisztráció alatt lehetett látni, hogy nagyon sok visszatérő táborozót köszönhetünk, de akadtak olyanok is, akik most először vettek részt ilyen jellegű eseményen. „Messzi földről” is érkeztek imádkozni vágyó testvérek, mégpedig Tatáról, illetve Dunaújvárosból. Július 26-án, hagyományos módon este hat órakor vette kezdetét a három napon át tartó imádság az irotai templomban, mégpedig a vecsernye szertartásával. Atanáz püspök atya végig jelen volt a táborban, és az első este Fülöp érsek- metropolita atya is bekapcsolódott az imádságba. De a sajópálfalai monostorban élő szerzetesnővérek is csatlakoztak a közösséghez egy-két napra. Így nagyjából negyvenen vettek részt naponta a szertartásokon, de ezen felül helybéli lakosok és más településről érkezők is szép számmal voltak jelen a három nap alatt. Minden egyes napnak megvolt a maga ritmusa: utrenyék, imaórák, istentiszteletek, elmélkedések és vecsernyék váltották egymást, a szertartások között pedig szüntelenül folytak a zsoltárolvasások, és mindenki egyénileg is tudott imádkozni, elcsendesedni.
Ebben az évben Hortobágyi Arnold bencés szerzetes atya tartott előadásokat. Legtesthezállóbb téma, mind önmaga, mind a zsolozsmázók számára az imádság volt, ezért elmélkedései az ima spiritualitásáról szóltak. Először az Istennel való kapcsolatról, a Mindenható jelenlétébe helyezkedésről beszélt, s ennek külső és belső akadályairól, így a torzult istenképekről is. Hamar áttért azonban az Isten szeretetének megtapasztalását segítő motívumokra, amelyektől elmélyült, gazdag és személyes lehet az imádságunk. Természetesen Szent Benedek regulájának vonatkozó részeit is megismertette Arnold atya a hallgatósággal.
A zsolozsmás napok kiteljesedése a záró püspöki liturgia. Prédikációjában Atanáz püspök leginkább az irgalmasságról beszélt. Az irotai templom egyik festményére utalva felidézte, mennyire kifogyhatatlan Isten irgalma. Ennek magasztalása közben megtisztulhatunk. Ezekben az imádságos, bűnbánó napokban, Isten közelében szemlélhetjük Urunk nagyságát, derűjét és szépségét. S valóban – püspök atya szavaihoz kapcsolódva – mi is úgy éreztük, hogy Irota számunkra a megszentelődés helye.
Köszönet és hála száll elsősorban a Jóisten felé, aki utat mutatott a tábor résztvevő felé és elvezette őket az irotai templomba; köszönet a szervezésben, előkészületekben és a lebonyolításban résztvevőknek; a szállásadóknak; a finom ételek készítőinek és mindenkinek aki jelen volt, testben vagy éppen lélekben imádkozott táborozókért, családjaikért, katolikus közösségeinkért.
Szerzők: Laskay Anna, Trestyánszki Rita