Gergely Tamás, újszentelt áldozópap szülőfalujában mutatott be Szent Liturgiát.
A bányácski templom három, sok mindent megélt XVIII. századi harangja nem mindennapi eseményre gyűjtötte össze a helyieket és a vendégeket a Hegyköz szinte minden települését képviselve; Gergely Tamás, falunk szülötte, pappá szentelése után egy héttel mutatta be első itteni Szent Liturgiáját a település impozáns templomában.
Az újszentelt áldozópap az ünnepi liturgián számos környékbeli és egykor Rudabányácskán szolgáló atya segédlete mellett szolgált, akik hivatása kibontakozásának részesei voltak.
Az ünnepélyes bevonulást az egyházközség köszöntése követte és egy miseruhát ajándékoztak az újonnan felszentelt papnak, melyet annak megáldása után már viselt is a liturgián.
Prédikációt főtisztelendő Mosolygó Tamás, a Sátoraljaújhelyi Esperesi Kerület esperese mondott. Tamás atya a királyok ősi koronázási szertartásából egy fontos részt emelt ki, melyben a leendő királyra Isten áldását kérik, és ami a felkent uralkodó szellemi átalakulását jelképezi. Majd kitért arra is, hogy a királyi koronát díszítő ékszerek milyen jelképekkel bírnak, milyen erények jelentését hordozzák. Ezekkel vértezte fel az esperes fiatalabb oltártestvérét az előtte álló papi életre.
A magával ragadó dallamú liturgia végén Gergely Tamás köszönetét és háláját fejezte ki mindazoknak, akiknek része volt abban, hogy most, az oltár előtt mint áldozópap állhat meg.
A Szent Liturgia a primíciás áldással zárult, melyet a bányácski hívek magyar és szláv népénekei kísértek.
Az ünneplés agapéval ért véget, ahol valóban megvalósult a szeretet asztalközössége.
Szöveg és fotók: Rudabányácskai Görögkatolikus Parókia