Atanáz püspök Krasznokvajdán a kápolna felújított oltárát és egy közösségi teret áldott meg.
Miskolctól északkelet felé, a Csereháton elhelyezkedő kis település Krasznokvajda. Kicsiny, de megmaradni akaró görögkatolikus közösséggel. A mintegy húsz éve felszentelt kápolna, benne az oltár, idén megújult és közösségi térrel bővült. Az oltárszentelési liturgiát Orosz Atanáz püspök vezette július 24-én.
„Közösségünket az Úr asztala, az oltár fogja össze. Az oltárasztalon a kenyér a mi Urunk, Jézus Krisztus testévé és vérévé változik minden egyes Szent Liturgián. Semmi másra nincs annyira szükségünk, mint ebből a Szent Testből való részesedésre. Közösségi terünk enélkül hiába működne.” – mondta a miskolci főpásztor a liturgián.
A püspök a homília bevezetőjében a múlt hét vasárnapján, valamint az aznap elhangzott evangéliumi szakaszokat (Mt 14,14-22 és Mt 15,32-39) az első és második kenyérszaporítás történetét idézte föl és fűzött hozzá tanítást.
„A két kenyérszaporítás történetében közösek az igék: Jézus hálát adott, a kenyeret megtörte és tanítványainak adta. Ezeket a szavakat minden Szent Liturgián halljuk; Szent Máté evangéliumában a kenyérszaporítás történetének igéi már elővételezik az utolsó vacsora igéit, cselekvéseit. Azt a vacsorát, ahol a mi Urunk Jézus Krisztus, már előre látva sorsát, a kenyér megtörésekor saját magát adja át tanítványainak. Hálát ad Istennek, és bennünket, az apostolok utódait is hálaadás végzésére biztat. Majd megtöri a kenyeret, hogy mi is megtörjük azt, és odaadja tanítványainak, hogy mi, az utódok is átadjuk az Isten irgalmára és együttérzésére éhező népnek. Ez a titka minden Szent Liturgiának. Szent Pál apostol olyan világosan megmagyarázta a korinthusiaknak: „a kenyér, amelyet megtörünk nemde Jézus testében való részesedés”?
A pusztában Jézus két ízben is kenyeret adott a tömegnek, nekünk pedig a mennyből leszállott Égi Kenyeret; Önmagát, mint Megváltót adja át minden Szent Liturgián.
Szent Pál így folytatja a fenti gondolatmenetét: „mert egy kenyér, egy test vagyunk mindnyájan”. Az egy kenyérből, az Élet Kenyeréből való részesedés a legkülönbözőbb embereket is egybe forrasztja. Erről szól az Eucharisztikus Kongresszus is. Hisszük, hogy Isten kegyelme, az Élő Kenyér, sokakat egybeforraszt, egybegyűjt és nem csak Budapesten (az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson) forraszt eggyé számos nemzetet, hanem itt Krasznokvajdán és a környező településeken is. Az Élet Kenyere egybeforrasztja azokat, akik „Jézusba belekeresztelkedtek”, „belemerítkeztek”, akik „Krisztusba öltözködtek”, akik az ő kegyelméből élnek. Testvérek vagyunk mindnyájan itt az oltár körül, mint ahogy otthon az egy konyhaasztal körül ülők mind családtagok, úgy ebben a kis kápolnában is, az oltár egy nagy családdá forraszt bennünket. Itt mindannyian az Úr kegyelme által megtisztelt krisztusiak, keresztények lehetünk, és ezt a méltóságunkat senki el nem veheti.”
„Ezzel az oltárszenteléssel a krasznokvajdai közösség újra tovább fejlődhet, bontakozhat. De nem csak a gyerekekre gondolunk, amikor a közösségről, annak fejlődéséről elmélkedünk, hanem a nagyszülőkre és az idősebbekre is” – mondta a főpásztor és említést tett az idén először, Ferenc pápa javaslatára június 25-én megünneplendő nagyszülők és idősek világnapjáról. „Ezen a Szent Liturgián róluk is megemlékezünk, értük és velük is imádkozunk, hogy legyen majd egy hálás nemzedék, amely majd átveszi azt a szolgálatot, amelyet az előző évtizedekben ők tettek, saját családjuk vagy az ifjabb nemzedék felé.”
A közösségi tér megáldására is tartott szombati Szent Liturgián Atanáz püspökkel együtt négy olyan paptestvér és diakónus végezte az oltárszolgálatot, akik korábban itt, Kány egyik filiájában szolgáltak, vagy innen származnak. A felújítási-, bővítési munkálatok jelentős részét a MFP-EKT/2020 pályázat tette lehetővé, amelyhez adományok is érkeztek, így az több mindennel egészülhetett ki.
Szöveg: Varga-Juhász Bernadett