Az antropológusok szerint talán legmarkánsabban az illatok hatnak ránk, na és persze, ha szeretnek!
Gyermekkorom nagy illatélménye volt a makói templom illata. Bármikor belépve oda, tudtam, hogy otthon vagyok. Volt téli, nyári, virágillatos és fagyos illat. A ministránsok jól tudták, hogy melyik öreg szekrényből, melyik régi ruhát, keresztet, füstölőt, gyertyacseppes ikont kell elővenni. A templom részeivé váltunk lassan magunk is, észrevétlenül. Barcikán van lehetőség arra, hogy a templomban lévő teremben szállást alakítsunk ki, így alakulhatott úgy, hogy tíz ministráns a templomban aludt.
Nagy volt a hangulat, emlékezetesek az illatok, a sötét bújócska és biztos vagyok abban, egy ilyet nem lehet elfelejteni.
Az Isten háza az én házam is, ahol nagyon szeretnek!