Évtizedeken keresztül a sajópálálfalai kegykép tövében gyűltek össze egyházmegyénk parókiáinak leglelkesebb hittanosai, hogy hálaadással gondoljanak vissza az előző tanév minden örömére és kihívására.
A pandémia miatt az idei már a második alkalom, hogy kimaradt gyermekeink életéből ez a találkozó, ugyanúgy, mint a máriapócsi gyermekbúcsú is. Pedig szükségünk van ezekre a nagy rendezvényekre, hiszen sokszor azt élik meg, hogy a görögkatolikusok vannak a legkevesebben egy csoportban hittanórán, vagy talán annál is kevesebb társuk van jelen egy-egy szertartáson a templomban. Pedig nem vagyunk kevesen, jó látni, jó találkozni másokkal.
Bár tudtuk, hogy a ballagások miatt ugyanazt a sokaság élményt most nem tudjuk átadni, de mégis meghirdettük az ózdi parókián a hittanos évzárót. Kilenc hónapja a hittanos tanévnyitón az öröm, most pedig a színek álltak annak a tematikus napnak a középpontjában, amire vártuk az alsósokat.
Színek, amelyek oly sokfélék lehetnek, mind egyediek, de egymás mellé állítva, mégis valami újat, valami többet jelentenek, üzennek. Mi is sokfélék vagyunk, és talán mi is megtapasztaltuk már, milyen jó, amikor olyan társunk mellé állhatunk, akivel könnyedén harmóniába tudunk kerülni, és talán azt is átéltük már, hogy olyan színekkel találkozunk, akik mellett halványnak, jelentéktelennek érezzük magunkat.
Megfigyeltük a bennünket körülvevő világ színeit, a virágokat (a hittanosok által eucharisztikus kongresszusra való készület gyanánt elültetett rózsáink pont erre a hétvégére nyíltak ki), templomi freskóink és ikonjaink színhasználatát, annak előírásait, sőt mindenki saját ikonját is „megfesthette” színes homokszemek segítségével.
Színes vattacukrok édesítették meg az ebéd utáni pillanatokat, és adtak energiát, a focimeccshez, és az ugráláshoz a trambulinban.
A nyári szünet egy nap múlva fog elkezdődni, s talán sokunk számára fog sokszínű lehetőséget adni ez a néhány hét arra, hogy kikapcsolódjunk, de arra is, hogy találkozzunk, akár az ebben az évben július 10-én megrendezésre kerülő Egyházmegyei Családi Napon Edelényben.
Bodnár Dániel, parókus