„Tekintsünk a Betlehemben született kisdedre és édesanyjára: az Istengyermek és anyja, Mária biztosítja a karácsony örömét mindannyiunknak.” – hangzott el a püspöki homíliában karácsony ünnepén.
Jézus Krisztus születésének előestéjén, december 24-én, a miskolci székesegyház szertartásai a hagyományoknak megfelelően a délutáni nagyvecsernyével és Szent Bazil liturgiával kezdődtek, amit az egyházmegye főpásztora, Atanáz püspök vezetett a Miskolc-Belvárosi Görögkatolikus Parókia papjainak oltárszolgálata és az egyházmegye kispapjainak segédlete mellett. Kora este a nagy esti zsolozsma imádságai hangzottak el, majd az utrenye szertartása zárta az előesti szertartások sorát.
Hagyományosan december 25-én, karácsony napján, Atanáz püspök vezeti a 10 órakor kezdődő Szent Liturgiát és mond ünnepi homíliát:
„Ebben az évben figyelmünket nem a kisded, hanem egy kis vírus és annak terjedése kötötte le. Valljuk be: többet foglalkoztunk a járvánnyal és azzal kapcsolatos védekezéssel, mint magával a Megváltóval, köztünk művelt csodáival. A fertőzések terjedése láttán közülünk sokan mélypontra kerültek, s idősebb testvéreink közül sokan már szinte rettegnek a gyilkos világjárványtól. Egy nyelvbotlás folytán talán nem véletlenül hangzott így el a karácsonyi zsoltár: „Válságot küldött az Úr.” Valóban súlyos krízisben van a világ, válságban élünk. Ha csak arra gondolunk, hogy mostanra már karácsonyi ajándékként kérni lehet a pubertás-stoppoló hormonokat, és már-már divattá lesz, hogy fiúk, lányok akarnak lenni vagy fordítva, és hogy egyes országokban már az újszülöttek megölését is engedélyezik a szülőnek, vagy hogy kiskorú gyermekek számára is lehetővé teszik, hogy kérjék az eutanáziát - hova jutottunk? Egészen sötét lett az a fertőzés, amely behálózza széles e világot. Nemcsak a koronavírus szedi százezrével az áldozatait, hanem az is tény, hogy hat másodpercenként meghal egy gyermek a Földön az éhínség miatt, vagy a legalapvetőbb gyógyszerek híján. Igen, egy súlyos válságban élünk, de fontos tudnunk, hogy az Úr „váltságot küldött az Ő népének”. Karácsonyi énekünk arra biztat bennünket, hogy tekintsünk föl az égre, a betlehemi csillagra, a bennünket biztató Istenre, aki szeret bennünket, és „nem a bűnös halálát”, hanem javunkat, megváltásunkat, üdvösségünket akarja e mostani ünnepen is.
Kortársaink a Messiást már nem is annyira Betlehemből, mint inkább valamelyik laboratóriumból érkező védőoltástól, vagy éppen mesterséges intelligenciától várják. Azonban azt be kell látnunk, hogy ez nem fog azonnal megmenteni mindenkit, a válsággal még egy ideig együtt kell éljünk. „Nem válthatja meg önmagát az ember, váltságdíjat nem adhat Istennek” – ahogy a zsoltáros mondta (Zsolt 49,8). A teljes megváltást az élet Urától várjuk és kapjuk meg, aki a zsoltáros szavai szerint „megváltást küldött az ő népének.” (Zsolt 110,9) Igazi, felülről jövő „váltságot küldött az Úr az ő népének.” Mert minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván a világosság Atyjától”. A megváltásnak tökéletesnek kell lenni, mi ezt odaföntről, a Mennyei Atyától kaptuk, a mi Urunk, Jézus Krisztus, Megváltó képében.
Vegyük hát észre a Megváltót, ahogyan észrevették őt a napkeleti bölcsek: „Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Karácsony örömhírének középpontjában tehát az újszülött Istengyermek és édesanyja, Mária áll. Bölcs az, akinek ez a két személy biztosítja karácsonyi örömét a pusztában, vagy akár a kórházban, vagy a betegszobában. Bölcs az, aki ma is földre tud borulni a megszületett kisded; mindnyájunk váltsága előtt, és aki képes hitét megvallani minden nehézség, minden válság közepette is. Karácsonyi képeink és ikonjaink középpontjában is mindig az újszülött gyermek, Jézus volt és van. Őt vegyük észre ma is, Ő kerüljön végre figyelmünk középpontjába!
Az Izajás prófétánál olvasható jövendölés szerint betegségeinket maga a Megváltó hordozta: „Sebekkel teli ember ő, aki tudja, mi a betegség. ... A mi bűneink terhét hordozza, és miattunk szenved”. A mai karácsony éppen péntekre esik. Még inkább tudatosíthatjuk, hogy a Betlehemben közénk jött kisdedet nem véletlenül ábrázolják az ikonokon egyfajta sírban. Mintha már a bölcső a sírt jelképezné, ahol Ő életét az egész emberiségért adja Nagypénteken. Betlehem: ’kenyér háza’, a szó eredeti jelentése szerint. Ő az Élet Kenyere, aki azért jött, hogy bennünket tápláljon, egy új életre képessé tegyen. Életre-halálra szóló megváltást hozott mindattól, amit ma szorongva szemlélünk, és ha ezt elszenvedjük, csak igen nehéz szívvel viselünk el. Tekintsünk tehát a betlehemi kisdedre és édesanyjára.
Most a szokásosnál kevesebben vagyunk jelen a templomban, de képviseljük azokat is, akik „helyes okból” maradtak távol, vagy éppen a képernyőn keresztül követik, otthonról hallgatják a kinyilatkoztatás üzenetét. Közösségben vagyunk velük is és mindazokkal az orvosokkal, ápolókkal, akik fáradoznak a betegek megmentésén.
Ez év bonyolult hatásmechanizmusait talán egyedül a Mindentudó láthatta át pontosan, s az igazi megoldást is elsősorban Ő adja nekünk. Ma is az Ő jóvoltából tudatosodik bennünk a saját gyengeségünk, hogy nem mi magunk vagyunk az élet urai, az életünk nem csak a mi döntéseinktől és cselekedeteinktől függ, hanem magától a Teremtőtől.
„Ez lesz a jel – mondta a betlehemi angyal –: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lk 2,12) Aki keresi, a pásztorokkal és bölcsekkel együtt ma is megtalálja. Ő az, aki „kezdettől fogva volt”, akiről tanítványai tanúságot tehettek: Benne „az Élet megjelent, mi láttuk és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, ami az Atyánál volt és megjelent nekünk” (1 Jn 1,2-3) Ismeretlenül is őt keresik milliók, egészségre, életre és boldogságra vágyó emberek szerte az egész földön. Ha Isten ennyire szeret bennünket, mi se hanyagoljuk el a szeretetének továbbadását! Szeressük családtagjainkat, barátainkat, sőt még ellenségeinket is, a jókat azért, mert jók, a rosszakat azért, mert ellenségeinket is szeretnünk kell, hogy jók legyenek. Ez a Karácsony üzenete.
Azért vegyük észre azt is, hogy a Kisdedre rátalált bölcsek „más úton tértek vissza hazájukba”. Amikor karácsonyi ünneplésünkről hazamegyünk, fontos hogy mi magunk is megtérjünk és a telefonunknál, a vakcinánál és minden mesterséges intelligenciánál is fontosabbnak tartsuk a megváltó Jézust és édesanyját, Máriát, hogy Ő maradjon ne csak szemléletünk, hanem életünk középpontjában. Tőle merítsünk erőt a megpróbáltatások közepette és az Ő szeretetéből merítve tudjunk mi is végtelenül szeretni mindenkit.
Az áldást hozó Gyermeknek és az őt hordozó Anyának és az őket szemlélő bölcsek örömével kívánom minden kedves testvéremnek a karácsony örömét és áldását. Erről szól az az örökzöld költemény is, amelyet liturgiánk tropárja után éneklünk: „Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli…” Dallamszerző Szent Romanosz egy egészen hosszú költemény elején írta meg ezt, mely a bölcsek párbeszéde után az Istenszülő szavaival zárul: „Mentsd meg a világot, Üdvözítő, mert ezért jöttél, [...] Vezetőm, Fiam, Teremtőm, Szabadítóm, kisded csecsemő, örökkévaló Isten.”
Így imádkozva Megváltónkhoz, mi is megtérve gondolhatunk a tomboló világjárványra és válságban lévő világunkra, így tudunk megújulást kezdeni saját életünkben és környezetünkben A Betlehemben született Kisded fordítsa ma jobbra sorsunkat és adjon mindenkinek boldog karácsonyt! Krisztus születik!