Atanáz püspök végezte a Szent Liturgiát december 6-án a miskolci Székesegyházban.
Szent Miklós ünnepén Orosz Atanáz püspök vezetett Szent Liturgiát Miskolcon, a Nagyboldogasszonyról nevezett Püspöki Székesegyházban. A szertartáson püspök atya mellett szolgált az oltárnál fiaival együtt dr. Szűcs Tivadar gyógyszerész is, aki éppen egy évvel ezelőtt kapta meg a felolvasói rendet, most pedig a Szent Liturgia előtt az alszerpapi rend fokozatában részesült.
„A nap szentje, az ünnepelt Szent Miklós Krisztus Urunknak bizonyos tulajdonságaival áll előttünk; Szent Miklós püspök sok mindenben az Úr Jézushoz hasonlított. Ezt legtöbbször az ikonábrázolások tükrözik. A hitnek szabályaként, a béketűrés példájaként és az önmegtagadás gyakorlott mestereként tiszteljük és ismerjük el őt, de a legfőbb tulajdonsága az volt, amit a kontákban megénekeltünk; hogy lelkét adta a népért.” – hangzott el a püspöki homília bevezetőjében.
„Szent Miklós püspök a ma is továbbélő példa mindenki számára – hangsúlyozta Atanáz püspök – hiszen azzal a jóságával, amellyel nem csak kortársait, hanem az azóta élt nemzedékeket is lenyűgözte, az Emberszerető Úrnak a jóságát sugározta tovább és árasztotta mindenki felé. Ezt a jóságos és emberszerető Istent ünnepeljük és csodáljuk minden vasárnap, de ma különösen is, amikor ennyire szemmel láthatólag egy szentnek az életében mutatkozott meg ez az Ő különleges jósága.
A szentek karából kinek-kinek van valami illetékessége, amely miatt évszázadok óta fordulnak hozzá és közbenjárását kérik. A tegnapelőtt ünnepelt Szent Borbála például a bányászok védőszentje, Szent Flórián a tűzoltók védőszentje Szent Miklós püspököt, azonban mint „Csodatevőt”, mindenki bármikor kérlelheti. Ha ez így volt évszázadokon keresztül, és nem csak a szegények kaptak tőle egy-egy rendkívüli segítséget, hanem a bajban levők, tengeren és szárazföldön, akkor ma is kérhetjük az ő közbenjárását, hogy ebben a rendkívül súlyos járványhelyzetben kérje Istenünktől annak mielőbbi lezárulását és a betegek gyógyulását. Ahogyan az ő zsolozsmájában is emlegettük: ő a „betegek orvoslója” is – jóllehet tudjuk, hogy Krisztus Urunk kegyelméből éri el ezt.
Szent Miklós püspök az Úr Jézus jóságát, emberszeretetét közvetítette felénk a maga korában, és az, hogy halála után ezt a jóságát egyesek tudatosan utánozzák, és Mikulás napra újra meg újra a leglehetetlenebb körülmények között is bekerülnek a mikuláscsomagok az ablakokba, azt jelzi, hogy ma is aktuális az üzenet és a példa.
Ezekben a napokban Krisztus Urunk születésének nagy ünnepére készülünk és hangolódunk rá. Ennek a készületnek nagyon fontos része az erények gyakorlása, a jócselekedetek végzése. Amikor Szent Miklós példáját követjük, a mai apostoli buzdításnak is eleget teszünk: „A békesség Istene, aki Urunkat, Jézus Krisztust a szövetség vére által föltámasztotta a halálból, tegyen készségessé benneteket minden jóra, hogy teljesítsétek az ő akaratát!” (Zsid 13,20)
Igen, a békesség Istenét szólítgatjuk, a karácsonyi katavászia már-már ismétlődő énekében is. Ezt „a békesség Istenét” kérjük, hogy segítsen megtalálnunk azt a leleményes megoldást, amellyel készségesek leszünk a jócselekedetekre és Isten akaratát teljesítjük itt és most.
Liturgikus énekeinkben tegnap estétől kezdve egyre többször fölcsendülnek a karácsonyi motívumok: ’Készülődj föl Betlehem’, ’készülj puszta’, ’készülj Efráta’ énekelgetjük a tropárokban, de tudjuk, hogy leginkább nekünk magunknak kell készülnünk.”
A homíliát buzdítással zárta a főpásztor: „Mostantól a következő két hét során összpontosítsunk a jóságos és emberszerető Isten fölismerésére és Jézus Krisztus, a Megváltó földi életútjának követésére.”
A liturgia végén Atanáz püspök adta át finomságokkal teli mikulászacskókat a gyerekeknek.