Püspöki liturgián adott hálát a vizsolyi közösség a templom külsőjének megújulásáért.
„Mi jobbat tudnánk kitalálni szombat délelőttre, mi nagyobbat, nagyszerűbbet, mint az Úr Jézussal és az Ő Szent Eucharisztiájával lenni?” – tette föl a kérdést Orosz Atanáz püspök a homíliában.
„Ma nekünk az Úr megadja a lehetőséget, hogy vele találkozzunk, hogy egyesüljünk vele ezen a mai Szent Liturgiánkon” – adta meg a főpásztor a választ, majd a későbbiekben az eucharisztia jelentőségére világított rá: „Az én testem valóban étel” - mondta Jézus annak idején (Jn 6,55), és valóban, amikor Szent Liturgiára érkezünk, éhezünk az Ő ajándékára. Ebben a templomban Ő csillapítja szomjunkat és éhezésünket. Ő az, aki megtölti szívünket és lelkünket a „halhatatlanság gyógyszerével”, ahogyan Antiochiai Szent Ignác nevezte az eucharisztiát. Miközben világszerte milliók a koronavírus elleni vakcinára várnak, ne feledkezzünk el erről a még fontosabb gyógyszerről sem!”
„A Szent Eucharisztiában hálát mondunk ezért a kívülről megújult templomunkért, hálát adunk azért a lehetőségért, hogy most Isten színe előtt tölthetjük ezt a szombat délelőttöt, és hálát adunk azért, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus gondoskodott rólunk, mint jó pásztor az ő nyájáról. Jézust, ennek a templomnak a gazdáját keressük, és vele együtt az Atyának mutatjuk be az egyszer és mindenkorra elvégzett áldozatot. Krisztus Urunk áldozatához semmi pluszt tenni nem tudunk; Ő teljes, végérvényes áldozatot mutatott be az Atyának. Most ezen a helyen, ezen alkalommal az Ő áldozata újra megelevenedik előttünk és megszentel bennünket, ha hagyjuk magunkat átjárni, megszentelődni. Imádkozzunk ezért; nem csak a falak, hanem még inkább az itt jelenlévő testvérek megszentelődésért: „Őrizkedjünk a test és a lélek minden szennyétől, így tesszük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében!” (2Kor 7,1)
A szertartáson Szűcs Béla és Tyukodi Attila atyák koncelebráltak, a település görögkatolikus szolgálatát ők látják el.
Vizsoly település neve sokkal inkább az itt nyomtatott magyar fordítású Bibliáról ismert, mintsem görögkatolikus templomáról. Azonban ez utóbbi is műemlék; 1901-ben a hívek építették, és bár a század második felében többször felújították, állaga kívül-belül igencsak leromlott, a hívő közösség létszáma pedig erősen megcsappant. Most a templom külsőjének, lábazatának és homlokzatának helyreállítása történt meg kormányzati támogatással (EGYH_RKI-18-0005). A Miskolci Egyházmegye jelentős önerőt is hozzátett ehhez, és szeretné majd folytatni a helyreállítást.