Püspöki liturgiával ünnepelték a templom fölszentelésének kétszázadik évfordulóját Komlóskán a hétvégén.
A Komlóskát a Zemplén gyöngyszemeként emlegetik. A Sárospataktól körülbelül tíz kilométerre található, mindösszesen kétszázötven lelket számláló zsákfaluban mindenki görögkatolikus vallású. A településen őrzik ruszin telepeseik kultúráját, nyelvét, az ott szolgáló papot is a ruszin származékszó változatával „pancso”-nak hívják egymás közt. A templom fölszentelésének kétszázadik évfordulójára emlékeztek július 18-án.
A korábban itt szolgáló lelkipásztorok is visszalátogattak a templom ünnepére, köztük Bíró István és Iski István. Az ünnepi Szent Liturgiát Orosz Atanáz püspök vezette. Homíliát Keresztes Szilárd nyugalmazott püspök mondott, aki gyermekéveinek egy részét a településen töltötte, amikor édesapja, Keresztes Ádám 1937-1951 között látta el a települést.
Szilárd püspök az ünnepi homíliában a templomszentelési évfordulókon, a körmeneten fölolvasandó négy evangéliumi szakasz idézésével arra világított rá, mit jelent számunkra a templom: Isten ajándéka, a bűnbánó vágy szentélye, az újjászületés helye, a hitbéli hűség és Isten országának jelképe.
Elsőként Szent Máté evangéliumának hetedik fejezetére utalt Szilárd püspök, amely Isten ajándékozó jóságáról beszél: Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik. (Mt 7,11) „Az evangéliumban mindig a jóságos és emberszerető Isten áll előttünk, aki mindent megad az embernek. Ebben nem ismer mértéket, az Isten minden adományában önmagát adja: egész isteni valóságát akarja velünk megosztani. Nem csupán hétköznapi ajándékokat, az ember mindennapos bajainak megsegítését akarja adni, hanem mindig önmagát, a belénk árasztott Szentlélekben. Ez számunkra a templom; Isten ajándéka.
A második evangélium az imádság meghallgatásáról szól: „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok; és meg is adatik nektek. Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (Mk 11, 24-26) „Az Úr Jézus így magyarázza Isten szeretetének törvényszerűségét, logikáját. Isten teremtő, megváltó cselekedetében mindennek célja az, hogy az ember megszabaduljon a bűntől” – tette hozzá Szilárd püspök majd kifejtette, hogy minden bajunknak, személyes tragédiának, családi problémáinknak, nemzeti-, egyházi megosztottságainknak, a világ minden problémájának gyökerében az áll, hogy az ember bűnös lett, és magától nem képes következetesen jót tenni.
A templom az újjászületés helye; itt mutatja meg nekünk az Isten irgalmát, bűnbocsánatát, jóságát a szentségekben: itt keresztelkedünk, itt végezzük a szentgyónást, a szentáldozást. A templom a bűnbánó vágy szentélye: ide mindig úgy kell belépni, hogy Isten segítségével meg akarok szabadulni bűneimtől, jobb akarok lenni, hűségesebb akarok lenni Istenhez, embertársaimhoz, egyházközségemhez és az egyházhoz. Ez a vallásosság, amit Jézus vár tőlünk: nem csodavárás, hanem Istenhez fordulás és megtérés. Minden csodák között a legnagyobb a bűnös megtérése. Bűnbocsánat nincs igazi bűnbánat nélkül. Isten legnagyobb ajándéka a bűnbocsánat, és ez kell, hogy bennünk is ott éljen az embertársaink felé mutatott megbocsátásban.
Szent Lukács evangéliumból az igazságtalan bíróról szóló rész (Lk 18.) kapcsán sorolta föl Szilárd püspök a minket is oly sokszor körülvevő igazságtalanságot, gonoszságot, hatalmaskodást, önkényeskedést, és személyválogatást. „Ettől szenved minden jóakaratú ember, ez a mi keresztünk is, ettől kell nekünk is szabadulnunk” – tette hozzá, majd folytatta: „Isten az, aki igazságot szolgáltat. Nem az ilyen rendszerek pártfogója, hanem annak az embernek, aki szeretetben, tisztességben, becsületben akarja élni életét. Megadja a kegyelmet, hogy az embertelenségnek és gonoszságnak mindenfajta áradatában hűségesek legyünk Hozzá. Ennek a hűségnek a jele ez a templom. Olyan emberek éltek itt két évszázadon át, akik megbecsülték egymást, tisztelték a papjukat, az egyházukat, védték a templomunkat. Ez az ő életüknek Isten előtti összefoglalása.
Végül Szent János evangéliumának előszavából idézett sorokon keresztül fejtette ki; Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy Isten megmutassa nekünk emberszeretetét, bennünket önmagához emeljen. „Isten mindennek az ura, a történelem középpontja, neki kell hálát adni mindenért, ami történt, az elmúlt évszázadokért. Isten ajándékozó szeretete ebben érte el a csúcspontját: nekünk adta a Fiát, aki meghalt és föltámadt értünk, hogy ezzel örök életet szerezzen nekünk. Ő a főpap, és az áldozat, Ő az, aki a templomban testével és vérével táplál, aki bennünk és közöttünk építi az ő templomát; az Isten országát. „Örüljünk hát a templomnak!” – e szavakkal zárta a homíliát Szilárd püspök.
A templom alapkövét még 1810-ben rakták le, mintegy tíz évig épült, 1820. november 20-án szentelték föl. A homlokzati torony azonban csak nyolcvan évvel később épült fel. A templombelső is különlegességeket rejt: mennyezetén a díszítés domborműves, ilyen díszítéssel nem találkozunk a környék templomaiban. A baldachinos főoltár a tizenkilencedik század végéről származhat.
Az ünnepi liturgia végén Szikora Benedek atya köszöntötte születésnapját ünneplő Keresztes Szilárd püspököt. Köszönetet mondott a falu és egyben a parókia közösségének az állhatatos hitbeli kitartásért, a templom fennmaradásáért és szépítésért végzett kitartó szolgálatukért.
Benedek atya hamarosan elköszön a közösségtől, helyére az újszentelt Molnár Dezső atya nemrégiben kapta meg kinevezését a komlóskai szolgálatra.