Cybill Dilsher lassan már egy fél éve él Miskolcon, a vele készült interjút az alábbiakban adjuk közre.
- Honnan érkeztél hozzánk, Magyarországra?
Cybill Dilsher vagyok és egy Dél-Ázsiai országból, Pakisztánból érkeztem.
- Kérlek, mondj pár szót a családodról! Mivel foglalkoznak?
Kicsi, boldog családban élünk, velem együtt négyen vagyunk. Édesapám tervezőként dolgozik a pakisztáni National Engineering Service-nél. Ez egy kiemelkedő és jól ismert cég az országunkban, amely tervezési és építési tanácsadással foglalkozik. 2021-ben fog nyugdíjba menni. Édesanyám nővér volt, de amikor megszülettünk, abbahagyta a munkáját, és otthon maradt velünk, azóta háztartásbeli. Van egy három évvel idősebb nővérem. Építészként dolgozik egy magánvállalkozásban, amely házak tervezésével, üzletek és éttermek belső építészetével foglalkozik. A nővérem egyedülálló.
- Mit tanulsz Miskolcon?
A Miskolci Egyetemen hidrogeológus mérnöki mesterszakán tanulok már második éve. Alapszakon építészmérnökként végeztem. Mindig érdekelt a vízgazdálkodás, mert olyan országból származom, ahol a víz kevés és alacsony minőségű. Az ott működő vízágazatban nagy szükség van a munkaerőre.
- Miért választottad azt, hogy itt tanulj? Milyen ösztöndíj keretében vagy itt hazánkban?
A főiskolai tanulmányaim után munkát és lehetőséget kerestem külföldi tanulmányokhoz. 2019 márciusában ismertem meg a @Hungary Helps – Magyarország segít program keretében zajló Fiatal Keresztények ösztöndíj programját, barátaimon keresztül. Megnéztem a követelményeket és teljesítettem a kritériumokat, így reménnyel és hittel jelentkeztem rá. Később, miután a Miskolci Egyetem felvételijén túl voltam, kiválasztottak, és elfogadtam a Hungary Helps Program ösztöndíját. Ez egy nagyszerű kezdeményezés Magyarország Kormánya részéről, hogy kiáll a keresztény kisebbségekért a fejlődő országokban. Ezt az elköteleződést jól mutatja, hogy külön államtitkárságot is létrehoztak erre a feladatra, melyet az üldözött keresztény közösségeket rendszeresen felkereső Azbej Tristan vezet. Nagyon örülök, hogy részt vehetek a 2019/2020-es év programjában.
- Hogyan érzed magad nálunk a diákotthonban? Jó közösségre találtál? Miért ezt a diákotthont választottad?
A diákotthon nagyon békés helyen fekszik, és maga az épület is nagyon nyugodt. Csodálatos hely, mert a munkatársak egyénre szabottan foglalkoznak a diákokkal és mindig odafigyelnek rájuk. Az intézmény minden olyan lehetőséget biztosít, amire egy diáknak szüksége lehet. Ezért is érzem itt otthon magam. Amikor beszéltem kollégista társaimmal, nagyon kedvesen fogadtak, fontos szerepet játszottak abban, - a munkatársak mellett, - hogy megismerjem a helyet. Bár a nyelvi akadály miatt néhol nehézkes volt a kommunikáció, de a lehető legjobban próbáltak kapcsolatba kerülni velem és segíteni nekem. Nagyszerű élmény velük lenni, várom, hogy a jövőben legyenek közös emlékeink, és szeretném megtanulni a nyelvüket is. Azért választottam ezt a diákotthont, mert egy jó közösséget szerettem volna, az egyetemi zajos környezet helyett, egy nyugodtabb környezetre vágytam. Korábban minden alkalommal a könyvtárban tanultam, mert nehéz volt a zajos környezetben egy kis békét találnom. Azt mondanám, hogy itt jobb a környezet a tanulásra és a közösségi élet megélésére is.
- Ki ajánlotta számodra ezt a diákotthont?
2020 januárjában a Fiatal Keresztények ösztöndíjprogramjában résztvevők ellátogattak Orosz Atanáz püspök atyához és Makkai László igazgató atyához. A kis csoportunk vezetője Skublics Máté egyetemi lelkész volt. Ezen a találkozón püspök atya felajánlotta, hogy ha szeretnénk, csatlakozhatunk a diákotthonhoz, és mivel én éppen lakhelyet váltani készültem, felkerestem a diákotthon.
- Hogyan érezted magad a karantén idején? Hogyan nézett ki a napi rutinod?
A napi rutin megváltozása miatt furcsa érzés volt ez az időszak. Ugyanekkor kicsit féltem is, mivel ebben a helyzetben mindenki inkább a családjával lenne. Nem volt más választásom, egyedül kellett maradnom. Időnként frusztráló volt, hogy bent kellett maradni, és nem találkozhattam senkivel. Végül hozzászoktam a karantén életformához. Emellett az online tanulmányok annyira sok feladattal láttak el, hogy nem is igazán tudom, hogy repült így el a karantén ideje. Ez alatt az időszak alatt a napi rutinom nem volt különös, mivel rengeteg online házi feladatot készítettem el, ezekkel töltöttem az időt, vagy egy kis sétára mentem Tapolcán a főzés és az alvás mellett.
- Sikerült ezen idő alatt beszélned a családoddal? Hogy vannak? Milyen az ő életük most?
A családom nagyon aggódott miattam ebben a helyzetben, mert egyedül voltam, így legalább napi egyszer beszéltem velük. Várjuk, hogy a helyzet normalizálódjon, és meg tudjam látogatni őket júliusban, de egyelőre Pakisztánnak nagyon magas a fertőzöttsége: több mint 100 000 eset van diagnosztizálva, a helyzet nem kontrollált, ráadásul a szülővárosom az egyik gócpont. Ezért minden alkalommal, amikor beszélünk, kérem, hogy vigyázzanak, kövessék az előírásokat és maradjanak otthon, amennyire lehetséges.
- Hogyan merítesz erőt a hitedből? Van kedvenc részed a Bibliából, hogyan segített ez?
A kedvenc karakterem a Bibliából Dávid, és persze Krisztus. A Dávid által írt Zsoltárok a kedvenc részeim. Nagyszerű harcos volt. Egész életét áthatotta az erő, bölcsesség, inspiráció, ahogyan Isten megmenti Góliáttól a hite miatt, és később Isten őt választja Júdea királyának a testvérei közül, akik az emberek szemében méltóbbak voltak az uralkodásra. Reggelente Istenhez imádkozott, hogy erősítse meg mentálisan és fizikailag is. Minden alkalommal, mikor bűnt követ el, megbánja tettét Isten előtt. A pandémiás napok alatt minden keresztény pajzsa kell hogy legyen a 91-es zsoltár. Meg kell őriznünk, és emlékezni rá a szívünkben. Hinnünk kell, hogy egyetlen járvány vagy betegség sem árthat nekünk, mert az Úr menedék számunkra, csak úgy, mint Isten emberének, Dávidnak volt.
- Mik a terveid, ha befejezed az egyetemet?
A tanulmányaim befejezése után, a megszerzett tapasztalatok birtokában visszatérek a hazámba, hogy a közösségemért dolgozhassak.