Dr. Nagymihályi Géza atya temetésének előestéjén Előszenteltek Liturgiájára került sor, melyet másnap az ünnepi papi temetés követett. Püspökeink, papjaink, rokonai és a hívek együtt imádkoztak érte Budapesten.
Dr. Nagymihályi Géza görögkatolikus áldozópap címeit felsorolni is nehéz: professzor emeritus, művészettörténész, nyugalmazott egyházmegyei múzeumigazgató, parókus, tiszteletbeli esperes, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje volt, akit életének 77. évében hívott magához Teremtője.
Orosz Atanáz püspök prédikációjának elején az Előszenteltek Liturgiáján nem sokkal korábban felolvasott bilbliai szakaszra, a Teremtés könyvének soraira irányította a hívek figyelmét: „Isten az embert saját képére és hasonlóságára alkotta. Éppen amikor a Szentírás ezen részét olvassuk, akkor elmélkedünk az élet végéről is. Géza atya egész életében vallotta, hogy az istenképiség a kinyilatkoztatásnak és az ember életének a kulcsfogalma. Meg volt róla győződve, hogy örök célunk is ezzel kapcsolatos. Bármilyen környezetben, ahol erről szó esett, vallotta, hogy Jézus Krisztus evangéliumában, kinyilatkoztatásában is megvan a helye annak a képnek, amelyet Istentől kaptunk, amelyet szemlélünk, és amely felé tartunk.” – mondta Atanáz püspök atya.
A Teremtés könyvében mindnyájunk emberségének az alapjait rakták le, majd az evangéliumokban, az Újszövetségi Szentírásban feltűnik számunkra az Istenképűség csodálatos teljessége a mi Urunk Jézus Krisztusban. János evangélista előszavában rögzítésre is került az emberiség több évezredes tapasztalata: Istent soha senki nem látta, de az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén volt, ő kinyilatkoztatta.
„Jézus a láthatatlan Isten képmásaként volt közöttünk, megtestesült Igeként váltott meg bennünket, és megmutatta hogyan is kell restaurálni vagy helyreállítani azt a tönkrement képet vagy ikont, amely az ember szíve és lénye mélyén rejlik.” – folytatta beszédét Atanáz atya. Annak idején Szent Pál apostol is tanúságot tett róla, hogy életfeladatunk a régi ember letétele, és az új embernek, az Isten képére alkotott embernek a helyreállítása. Akik megkeresztelkedtek Krisztus Jézusban, azok lehetőséget kaptak ennek a bennünk rejlő isteni tervnek a kibontakoztatására.
Géza atya számos könyv szerzője volt, 14 évvel ezelőtt írta egyik művében, hogy örök sorsunk, életünk végcélja is ezzel az ígérettel, tervvel kapcsolatos. Az első ember, Ádám, földből és porból való volt, a második Ádám azonban Isten képéből lett mennyei ember. A második Ádám a mennyei nagyböjt idejének szent napjaiban is Jézus Krisztusként, a mindenható Atyának képmásaként vezet bennünket, hogy újra és újra összegyűljünk és együtt imádkozzunk megtérésért és ezúttal éltünk helyes befejezéséért.
„Géza atyáért imádkoztunk, hogy életének sokszor magányosan megtapasztalt napjai után a legszebb befejezést és kiteljesedést adja neki az Isten ott, ahol dicsőségről dicsőségre Jézus Krisztus képmásává alakulunk át.” – zárta beszédét Orosz Atanáz püspök atya.
Másnap reggel 10 órától kezdődött Géza áldozópap, Isten szolgájának temetési Liturgiája a Rózsák terei templomban. A papság ismét összegyűlt, hogy együtt imádkozzanak február 12-én, szentségekkel megerősödve elhunyt társukért.
Kocsis Fülöp érsek, metropolita atya beszédében kifejezte, hogy alig lehet valamit hozzátenni a sorokhoz, melyeket az egyház ajkunkra ad ebben a szép temetési Liturgiában. Főtisztelendő érsek atya az elhunyt művészettörténészi érdemeit állította beszéde középpontjába. Géza atya egész életében tanított, az ikonok szent világáról beszélt, talán nyugdíjas éveiben még többeknek, mint azt megelőzően. Nem csak beszélt és könyveket írt a keleti kereszténység művészetének fénypontjairól, hanem gyűjtötte is őket, ezért Timkó Imre püspökúr annak idején rá is bízta a görögkatolikus egyház értékeinek, vagyonainak felkutatását. „Ő volt az egyetlen papunk, aki művészettörténész diplomával rendelkezett, és nagy buzgósággal el is indította az egyházművészeti múzeumot, ami az ő öröksége képpen igazi nagy múzeummá erősödik a közeljövőben.
„Érdemeit hosszan lehetne sorolni, de nem róla szeretnék beszélni, nem rá szeretnék nézni, aki itt van előttünk a koporsóban, hanem azt nézzük, amit ő néz, azt az isteni szépséget, amiben felragyog Isten szeretete és hatalma. A bizánci egyház különösen képes arra, hogy Isten gazdagságát elénk tárja, és Géza bácsi ezt mutatta és adta át sokaknak. Olyan szeme volt, amely észrevette az értéket egy-egy elhagyott parókián is, és akkor követjük az ő örökségét, ha szemléljük, amit ő észrevett.” - mondta Kocsis Fülöp érsek-metropolita.
Igazi szeretet van jelen akkor, amikor elmúlt embertársunkról nem csak beszélünk, hanem követjük őt abban, amit ránk hagyományozott, hisz tudjuk, nekünk kell azt tovább vinnünk. Nagymihályi Géza szemet, látást adott nekünk, hogy észrevegyük ezeket az értékeket.
„Remélhetjük, hogy most már egyre inkább színről-színre látja a mennyben azokat a szenteket, akiknek az ikonjait gyűjtögette, és találkozik Árpádházi Szent Piroskával, akinek tiszteletét ő újította fel, és gazdagította vele egyházunkat és a magyar szentek sorát. Adja meg az Úristen a színről színre látás ajándékát Géza atyának, aki mellé szegődött, és tanúságot tett róla egész élete során. Az ilyen ember élete, a temetése, e világból való elköltözése is élő tanúságtétel Krisztus mellett.” – zárta beszédét Kocsis Fülöp atya.
Géza atyát az Új Köztemetőben helyezték örök nyugalomra.
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye