Kocsis Fülöp metropolita celebrálta augusztus 18-án Máriapócson az Istenszülő elszenderülésére emlékező búcsúi Szent Liturgiát, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök mondott szentbeszédet, a szertartáson koncelebrált továbbá Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök és tizenegy görögkatolikus lelkipásztor. Az ünnepi szertartáson a több mint tízezer keresztény hívő közt ott imádkoztak az ifjúsági zarándoklat résztvevői is.
Kékbe öltözött a kegyhely augusztus 18-án. A templombelső terítői és a búcsúi Szent Liturgián jelen lévő püspökök, papok, szerpapok, alszerpapok arannyal ékesített kék öltözékben, Szűz Mária színében pompáztak az Istenanya nem szokványos temetésén: „egy halálesetre emlékezünk, de nem úgy, ahogy az elhunytakra szokás emlékezni, inkább ahogyan egy élemedett korú matróna ravatalát, akinek kiteljesedett az élete, veszi körbe a nagy családja.” – kezdte elmélkedését az ünnepről dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök. Az az asszony, akinek ravatalát lelki szemeink elé idézzük, azonban „nem akárki: ő a Boldogasszony, ezért nem síri gyászban, hanem örömujjongásban ünneplünk.”
A boldogságának mibenlétét vizsgálva elsőként arra világított rá a főpásztor, hogy „a tisztaságos Szűz életében és halálában egyaránt megváltozik a természet rendje: nemcsak szüzességet hirdet a szülés, hanem életet ígér a halál is.” Mária elsőként járta végig a Krisztusba vetett hit zarándokútját, ezzel mintegy megmutatva nekünk a keresztény életpályamodellt; az ő zarándoklata célba ért: Szent Fiának ölén a halálból az örök életbe ment át. S ezt az ígéretet megkapjuk mindnyájan, akik zarándokéletünkben vándorlunk. Mária boldog volt, mert hitt, igent mondott az Isten szavára.
Atanáz püspök az evangéliumban olvasott másik Mária viselkedésére is felhívta a figyelmet: Mária és Márta közül Mária abbahagyta minden teendőjét, hogy Jézus lábához ülve egyetlen szaváról se maradjon le. Hasonlóképp ehhez a Máriához, „nekünk is mindent félre kell tennünk, amikor Jézus eljön, hogy meglátogasson, mert tanítása minden másnál fontosabb”. Mindkét Mária – meghallva és elfogadva az isteni szót – „a jobbik részt választotta, mely soha el nem vétetik tőlük”.
A népénekeinkben Egek Királynéjaként, a mennyország első asszonyaként emlegetett, a Jelenések könyvében a Napba öltözött, fényes csillagkoronával ékesített asszonyként megjelenő Szűz Mária a célba ért Boldogasszony „egyházunk jelképe is lehet: halála mindnyájunk halálát, továbbélése pedig mindnyájunk halál utáni lehetőségeit, a győzelem képét tartalmazza” – folytatta a püspök. Ő lehet garanciánk arra, hogy a mi „zarándoklétünk sem a leépülés, hanem a szentek boldogsága felé tart. Ahogy Szent Fia ölbe vette, úgy visz bennünket is haza, ha hozzá hűségesek maradunk. Érdemes a szenvedélyeket kerülve, az erények állhatatos gyakorlásával keresni a boldogság édenét.”
A főpásztor ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem Máriát imádjuk, hanem Szent Fiát, aki az apostol szavaival:
„Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.” Fil2,6
„Az ő engedelmes lelkülete éljen bennünk is, s akkor a hit zarándokútja nemcsak a keresztig vezet, hanem egészen a végcélig enged eljutni.” – zárta prédikációját Atanáz püspök. (Az ünnepi homíliát teljes egészében ITT olvashatják)
A szombat reggeltől folyamatosan érkező zarándokok sokféle szertartásba kapcsolódhattak be Nagyboldogasszony ünnepe alatt, melyek közül a legkülönlegesebb talán a vasárnap 1:00 és 6:00 között tartott folyamatos virrasztás és zsoltárolvasás volt; ezeken elmélyülve, bűneiket megbánva, a szentségek vételével tisztulhattak és gazdagodhattak lélekben a hívek.
A szertartás végén Fülöp metropolita is köszöntötte a közelről s távolról érkezetteket egyaránt, megkülönböztetett figyelemmel az ifjúsági gyalogos zarándoklat résztvevőit, akihez a héten lelki vezetőként és zarándoktársként mindhárom püspök csatlakozott hosszabb-rövidebb időre, s akik ötnapos gyaloglás után vonultak Szűz Mária kegyképe elé.
A főpásztori záróáldást követően szenteltvízzel hintették meg a híveket a görögkatolikus metropólia hierarchái.
Az irgalom ajtaját nyisd meg nékünk, áldott Istenszülő Szűz, / kik benned remélünk, / el ne tévedjünk, / de szabaduljunk általad a bajoktól, / mert te vagy a keresztény nép üdvössége!
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye