Ma Szent János evangéliumát olvassák fel templomainkban, hiszen ő „a feltámadás tanúja”, valamennyi szavát Jézus húsvétjának sugárzó világossága járja át. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,4). Annak világossága, aki elhozta az üdvösséget már azáltal is, hogy Ő maga az önfeláldozó szeretet.
Krisztus föltámad! Valóban föltámadt!
„Krisztus él és azt akarja, hogy te is élj!” Ezzel a felkiáltással kezdődik Ferenc pápa legfrissebb, az ifjúsághoz intézett apostoli levele. Ez a mondat húsvéti köszöntésünkhöz hasonlóan egyházunk húsvéti hitét fogalmazza meg. „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadott, nincs itt!”
Az angyal kenethozó asszonyokhoz intézett szava korunk emberét is megszólítja. Megnyugtat afelől, hogy nem a halálé az utolsó szó. Még „a halál kultúrája” sem temetheti maga alá Istent és a benne hívőket. Jézus Krisztus nem maradt a sírban. Az Apostolok Cselekedetei könyvében Péter apostol tanúsítja ezt Jeruzsálem népe előtt: „az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk.”
Valóban a szemtanúktól is bizonyosságot szerezhettünk Krisztus Urunk halál utáni életéről: találkozásairól híveivel, tanítványaival, sőt hitetlenkedőkkel is. Békességet kínál fel, életet ajándékoz mindenkinek.
Szent János evangéliumát olvastuk fel, hiszen ő „a feltámadás tanúja”. Mert Szent János valamennyi szavát Jézus húsvétjának sugárzó és szemlélődésben felismert világossága járja át. Annak világossága, aki elhozta az üdvösséget már azáltal is, hogy Ő maga az önfeláldozó szeretet.
„Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz” arról, hogy Jézus feltámadt és az ő segítségével tapasztaljuk is, hogy Jézus él! Hogy örök érvényű, az egész történelmet és természetet is átható esemény az, amely húsvét hajnalán történt. Krisztus feltámadása valódi értelmet tud adni életünknek, amely oly sokszor céltalannak, üresnek tűnik.
Ő, a szeretett tanítvány lett az első olyan személy, aki húsvét reggelén a sírhoz futva a jelek látása alapján eljutott a feltámadás hitére. János evangélista és apostol megértő tekintettel szemlélte és valóban látta a történteket. S ő lett a „koronatanú”. Előadja mindazt, amit az öröktől az Atya keblén rejtőző, majd testté vált Fiú a tanítványoknak kijelentett, s ő, a Fiú keblére hajló szeretett tanítvány mindannyiunk számára feljegyzett. Jól emlékszik arra, ahogy a Mester már nyolc nappal azelőtt Lázár sírjánál is kinyilvánította: „én vagyok a föltámadás és az élet…” S velünk is tudatosítja, hogy igazából honnan jön az élet.
Evangéliumának ma elhangzott előszava is erről szól: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” Ezt a világosságot szemléltük az éjféli körmenetkor, Jézus föltámadásakor, mely „a sötétségben világít, s „megvilágít minden e világba jövő embert”.
János evangélista visszavisz bennünket a kezdet kezdetéhez, a Szentháromság örök életközösségéhez, mert minden élet onnan ered. Öröktől fogva Isten gondolta el és tervezte meg az életet, különösen is az ember életét. A tavasz kibontakozásakor csodáljuk meg igazán, milyen pazarul sokszínű ez az élet. Minden élet Istentől származik. De Isten teremtő tervének nagyszerűségét és gazdagságát leginkább az emberi élet tükrözi. 7 és fél milliárd ember között talán nincs két egészen egyforma, még ha ikrek hasonlítanak is egymáshoz… Teremtőnk évezredek óta ontja az élet gazdagságát, és amikor szükséges lett, meg is váltotta azt. Húsvét reggelén pedig mintát adott mindnyájunk feltámadására. Hogy mi is olyan életre jussunk, mint az Atya Egyszülötte.
Az az Élet és fény, amely az Ige személyéhez tartozik, különösen „lenyűgöz” mindent. Ez már az örök Élet előíze és a feltámadás világossága. Egyben előrevetíti mindnyájunk megvilágosodását. Ehhez a halálon keresztül jutott el földi életében ő maga is. Szent János később első apostoli levelét is „az élet Igéjéről” szóló világos tanúságtétellel kezdte:
„Az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk –, amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.” Ez a tanúságtétel az Életről világos beszéd, hiszen tanúbizonyság.
Húsvétról szóló tanúságtétele azért fogalmazódott meg, hogy "higgyük", Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ezáltal "hívőkként" örök életünk legyen. Szent János húsvéti hitünk szempontjából látja Jézus egész történetét (3,16). Nála a Föltámadott világossága kiragyog Jézus egész földi életére. Így mondhatja el most róla a szeretett tanítvány: „Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét…”
Szent János tanúságot tesz arról, hogy ezt a húsvétkor csúcsosodó isteni teljességet hívő módon szemléljük és fogadjuk. Ennek az evangéliumnak a fényében éljük át ezt az ajándékot. Első apostoli levelében pedig megerősíti, hogy egykor majd olyanok lehetünk mi is, mint Ő, az Egyszülött Fiú.
Keleti egyházunk húsvéti ikonja Krisztus pokolra szállását ábrázolja. Nem a sírból való kiszállás pillanatát, hanem az alvilágba való leszállást, ahol Isten Igéje szétzúzza a zárakat és kapukat, s megnyitja az utat a feltámadás, az új élet felé. Nemcsak két kezével, hanem főként szeretetével az egész elesett emberi nemet rántja magával mennyei magasságokba, az örök élet felé.
Bűnök vagy sorstragédiák egészen mélypontra sodorhatják az embert, de erre a húsvéti hitben találhatunk gyógyírt. A feltámadott Krisztusba vetett hit segít a bűnök okozta kétségbeesés megelőzésében, illetve a sebek gyógyításában. Lehetetlennek tűnő helyzetekből is ki tud emelni. A Krisztusban feltáruló húsvéti kegyelem még a nagy bűnösöknek és megsebzett családtagoknak is reményt adhat. Aki most igazán találkozik Isten irgalmával, az már képes lehet maga is megbocsátani a gyűlölködés helyett. A húsvéti hitben olyan erők mozdulnak meg, melyek képesek meggyógyítani a majdnem tönkrement életet, családot, házasságot is. Vannak környezetünkben sajnos olyan széttört házasságok és családok, melyek tartósan zátonyra futottak. Hit által lehet elviselni a megtörtség helyzetét is, reménykedve Isten irgalmában és megváltó szeretetében.
A húsvéti hitben vállalhatjuk az élet védelmét minden körülmények között. A piciny magzatok és a legidősebbek között is. És a húsvéti hitben vállalhatunk felelősséget egymásért, hogy áldozatosan küzdjünk az igazságosságért és szeretetért.
Ez a húsvéti hit érzékenységet tud kialakítani a szegények, betegek felé, és mindenkit hív a testvériességre. A feltámadott Krisztussal már elérkezett Isten szerető országa, aki pedig ezt építi, az mostantól úton lesz Isten országa teljessége felé.
Húsvét üzenete tehát abban áll, hogy hittel csatlakozzunk a feltámadt Krisztushoz és a tőle kapott erővel tartsunk ki. Sőt minden rosszal szakítva növekedjünk a szeretetben, és így építsük a feltámadt Krisztus országát, a szeretet civilizációját. Teljünk be azzal az örömmel, amelyet a megújuló természet is sugároz! Azt a testi-lelki békét nyerhetjük ilyenkor vissza, amivel kapcsolatban az Úr néhány napja azt mondta: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja a békességet” (Jn 14,27) Aki békét keresett, Krisztust kereste, hiszen most már beláthatjuk: ő maga a békesség (vö. Ef 2,14), aki a keresztjén hullatott vérével békességet szerzett. Az ő húsvéti ajándéka élet, öröm és béke: nem más, mint az „Isten békessége" (Fil 4,7), amelyből tiszta öröm fakadhat. Tudjuk, hogy mi is átmentünk a halálból az életre, ha szeretjük testvéreinket. S így Isten életéből részesedünk.
Sokféleképp részesedünk Krisztus feltámadásának kegyelméből. A szentsírból áradó élet és az onnan kisugárzó fény, Krisztus soha le nem alkonyodó világossága a szívünkbe jutott. A kiindulópontunk ugyanaz, mint az apostoloké: tudniillik hogy Krisztus valóban feltámadt. Testileg is feltámadt és ebben van a mi feltámadásunk ígérete is. Nincs okunk aggodalomra. A halál már nem ok a félelemre: a halál az örökkévalóság kapuját nyitja meg előttünk; amikor eljön az ideje, a teremtő Isten hangja újra felhangzik, és mindannyian testben és lélekben feltámadunk, és az öröm, az ünnep és a hála örök énekét fogjuk zengeni az Úrnak.
