"Legyen ránk jegyezve orcád világossága, hogy meglássuk benne a megközelíthetetlen fényt" - ez volt a mottója az Európai görögkatolikus püspökök idei találkozójának, amit ezúttal az olaszországi Lungroban szerveztek meg június 14-18. között.
Donato Oliverio lungroi püspök meghívására Calabriában (Dél-Olaszország) tartották az európai keleti katolikus püspökök éves találkozójukat.
A találkozó megszervezésében az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) is segítséget nyújtott. A térség fővárosában, Cosenzában gyűlt össze a mintegy negyven püspök, és innen látogatták meg az egyházmegye különböző helyeit. A Lungro-i egyházmegyét XV. Benedek pápa alapította 1919. február 13-án, s ez a rendezvény már a centenáriumi ünnepségsorozat első, előkészületi eseménye volt.
A találkozó címe: Egy Keleti Egyház arca, teológia – részleges jog – liturgia. Az erről szóló előadások adták meg a napok szellemi tartalmát és világították meg az Európában élő keleti katolikus egyházak jelenkori életének és feladatainak különböző szempontjait.
Az együttlét június 14-én este ünnepi vecsernyével kezdődött a hívek sokaságának részvételével Lungro-ban, a Mirai Szent Miklós székesegyházban. A helyi püspök és papjain kívül jelen volt Leonardo Sandri bíboros a Keleti Kongregáció prefektusa, Angelo Bagnasco bíboros az CCEE elnöke együtt a Calábriai Püspöki Kar tagjaival illetve az állami és védelmi erők helyi vezetőivel. Jelen volt továbbá Emil Paul Tscherrig érsek, Olaszország nunciusa, aki Ferenc pápa üzenetét is hozta magával. A Szentatya „üdvözölte ezt a reményteli törekvést, mely a keleti katolikus egyházak önazonosságának és küldetésének elmélyítésére irányul”, valamint örömét fejezte ki, hogy ezek a tanulmányi napok „segítik az egység és a közösség kötelékét a pásztorok között, erőteljes és bátor ösztönzést adva ezzel az európai kontinens újra evangelizálásának.”
A jelenlévő püspök atyák az adott témát: Egy keleti egyház arca, történelmi, liturgikus, egyházjogi és ökumenikus szempontok alapján tárgyalták meg. Az előadások és az azt követő eszmecserék világosan rámutattak arra, hogy egy keleti katolikus egyház a II. Vatikáni zsinat szellemében csakis a saját identitásának megértése és ahhoz való erős kötődése által válik képessé a még hitelesebb és erőteljesebb tanúságtételre, és a lelkipásztori életben ez által kínálhat megfelelő és hatékony megoldásokat az európai kontinens problémáira, miközben mások számára is hozzáférhetővé teszi az Egyetemes Egyház szívében élő Keleti Egyház kincsestárát.
E napok együttléte lehetővé tette, hogy szívükben és imádságban hordozzák azokat a nehézségeket, szenvedéseket, melyeket sok keleti katolikus hívő él át: az ukrajnai háború drámáját, a Keleti Egyházak nehézségeit, melyek közepette próbálják megélni és meg is élik Krisztus evangéliumát, s adják tovább azt a jóakaratú emberek között. Egy Keleti Egyház arcáról elmélkedve válhat tudatossá, hogy melyek az egyes közösségekben jelenlévő lelki kincsek és lelkipásztori lehetőségek, melyeket az egész Egyház közkincsévé tehetnek. Az európai keleti katolikus egyházak nem zárkóznak be, sőt, nyitottak mások problémáira, kiemelten a sok üldözött keresztény szenvedésére, különösen a Közel-Keleten élőkére, akik napjainkban is a vértanúk vérével hitelesített hitüket élik. Ennek jegyében a jelenlévő püspök atyák csatlakoznak a július 7-re meghirdetett imádsághoz, melyet Ferenc pápa Bariba hív össze, s amelyen több katolikus és ortodox pátriárka lesz jelen. Közösen kívánják kifejezni vágyukat, hogy legyen végre béke és igazság azon a földön, melyet a mi Urunk annyira szeretett, amelyet meg is látogatott, de amely hosszú ideje a vértanúság, és az erőszak földje, ahol eltűnik az emberi méltóság, s fölváltja helyét a helyi és világhatalmak egyéni érdekeinek versengése.
A találkozó napjai a közös szellemi munkán túl lehetőséget adott, hogy Calabria néhány fontos zarándokhelyét is fölkeressék a püspökök. Meglátogatták Paolai Szent Ferenc kegyhelyét, aki egész Calabria és a tengereken hajózók védőszentje, Rossano-t, ahol az egyházmegyei múzeumban őrzik a híres, VI. századból származó „Vörös kódexet”. Két lungro-i parókián is celebráltak Szent Liturgiát: Frascineto-ban, az Istenszülő elszenderedése templomban és San Demetrio Corona-ban, a Szent Demeter nagyvértanú tiszteletére épült templomban. A találkozó 17-én vasárnap zárult a Lungro-i Szent Miklós székesegyházban celebrált püspöki Liturgiával. Ezek a szertartások alkalmat adtak arra is, hogy a helyi közösségekkel is együtt imádkozhassanak görög, olasz és albán nyelven. Minden esetben az imádság megrendítő pillanatai voltak ezek az itt élő hívek számára.
Ezzel az eseménnyel kezdődött meg a Lungro-i görögkatolikus egyház centenáriumi ünnepségsorozata. A résztvevők megtapasztalhatták az ötszáz éve itt letelepedett albán nép erős ragaszkodását nyelvéhez, kultúrájához, hagyományaihoz és erős hitét, azaz Istenhez való ragaszkodását. Ebből merítve, a találkozás örömében megerősödve tértek haza saját hazájukba, egyházmegyéjükbe a görögkatolikus püspök atyák.
