Polyák Zsófia festő-restaurátor hallgatóként egy több mint kétszáz éves antependiumot restaurált. Az oltárelő a Búza téri székesegyházban került kiállításra.
Negyed éves festő-restaurátor hallgatóként tavalyi műtermi gyakorlatom célja egy görögkatolikus antependium restaurálása volt, ami a Miskolci Egyházmegye Püspöki Hivatalából került a Képzőművészeti Egyetemre. Az antependium „oltárelőt” jelent, így ez a festmény az 1895- ben épült, abaújszolnoki görögkatolikus, Keresztelő Szent János fejevétele-templom oltárának elülső részén helyezkedhetett el és eredetileg a falu korábbi fatemplomában volt fellelhető, ami mára már sajnos nem maradt fenn.
átvételi állapot (A kép mérete: A: 60,3 x 135 cm + a magasságból hátrahajtva felül 8, alul 9 cm.)
A festményen sem szignó (aláírás) sem évszám nincs, így a kormeghatározásban Domonkos László viselet- és Dr Terdik Szilveszter művészettörténész volt a segítségemre. A rokokó ruházatok alapján a keletkezése 1730-1770 közé datálható, de ez az intervallum művészettörténeti szempontból 1750-1770 közötti időszakra szűkíthető.
A festmény Keresztelő Szent János életét ábrázolja egy nagy középső jelenet és az ezt körbevevő négy kisebb méretű medalionon keresztül. (Keresztelő Szent János születésének hírül adása Zakariásnak, a szent születése, Heródes figyelmeztetése és végül János lefejezése a börtönben.) A főjeleneten a szentet látjuk, amint Krisztusra mutat, és ezt mondja „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” (Jn 1,29-30)
A jeleneteket faragványra emlékeztető aranyozott ornamentika imitáció vesz körül, ami sajnos erősen megkopott, elvesztve a térbeliség látszatát. Emiatt a tanáraimmal úgy döntöttünk, hogy rekonstruáljuk a látványt. A festésmódra laza, oldott ecsetkezelés jellemző. A kép egészén előtűnik a vászon struktúrája, az alapozó és a festékréteg egyaránt vékony, de a ruha és az arc egyes részeit vastagabban vitte fel a festő.
Átvételi állapotkor az volt az egyik legnagyobb probléma, hogy a festmény alul 9 cm-el és felül 8 cm-el lógott túl a merev vakkereten. Ezeken a részeken szegekkel kilyukasztották, hogy a vakkerethez erősítsék. Mivel a vakkeret mérete nem illeszkedett a tárgyhoz, hozzájárult a festmény károsodásához, ezért ezt el kellett távolítanom, és egy új, ékelhető, keresztmerevítővel ellátott korszerűbb keretre helyeztem át. A visszahajtott képet a díszkeretbe helyezése után lakkozták – mivel a visszahajtott részeken nem volt lakkréteg –, valamint a díszkeret utólagos aranyozásának munkálatai is nyomot hagytak a festményen.
A szemrevételezést fototechnikai vizsgálatok követték (infravörös-, UV lumineszcens- súrlófényes- és röntgen radiográfiás felvételek készítése). Mintákat vettem az alapozó-, festék, és lakkrétegek, valamint a vászon szálainak vizsgálatához. A festékrétegek ráeső fényes- és a szemcsepreparátumok átmenősugaras vizsgálatának eredményei együttesen segítették a festő által használt pigmentek meghatározását, amelyet az elvégzett kémiai tesztek is alátámasztottak.
Krisztus arca és nimbusza világosabb, mint Jánosé és hátul az átszívódás következtében ki is rajzolódik. Nagyon érdekes, hogy sehol máshol nem tapasztalható ilyen formakövető átszívódás, erre a tanáraim sem tudtak egyértelmű magyarázatot adni. Személy szerint ezt egy kis csodaként éltem meg. Fájó szívvel ugyan, de eltávolítottam ezt az úgymond „fölösleges” kötőanyagot, azért, hogy a hátulról történő szilárdítás egyenletesebb lehessen így megfelelve a szakmai követelményeknek. A legmeglepőbb az volt, hogy év végén az újralakkozásnál Krisztus arcának a hátoldalon történő kirajzolódása ismét megjelent.
A Krisztus arcát követő átszívódás a hátoldali tisztítás előtt és az újralakkozás után
A restaurálás során először kutatóablakokat nyitottunk a megsárgult lakkréteg és a használatból adódó gyertyaviasz cseppek eltávolításához kiválasztva a megfelelő oldószert, a feltáráshoz (lakkréteg eltávolítása a teljes felületről). A pergő részeket megerősítettem, amit a hátoldal mechanikus tisztítása követett. A hordozót nedvesítéssel, és vákuumasztalon történő átvasalással egyenesítettem ki. A vászon fonalainak meggyengülése, a szeglyukak, valamint az egyes mechanikai sérülések nyomai miatt több helyen is szükség volt a vászon pótlására. Ezután jöhetett az alapozóréteg hiányainak szintbeli kiegészítése és az aláfestés. Az aranyozás hiányait csillám pigmenttel pótoltam.
Az utolsó munkafázis a lakkozás és az esztétikai kiegészítés volt, ami a legizgalmasabb feladat egy restaurátor számára, hiszen elkészül a végső állapot, és a szemek elé tárul az eredetihez, a lehetőségek szerint legközelebb álló látvány, amelyet a festő is megálmodhatott. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a görögkatolikus egyház egy történelmi emlékének megőrzésében közreműködhettem.
Az év végi osztályozó kiállítást követően a festmény a Miskolci Görögkatolikus Egyházközség Búza téri templomába került, ahol ma is megtekinthető.
kész állapot (A kép mérete: B:77,3 x 135 cm.)
Polyák Zsófia