A megmérettetést idén már harmadik alkalommal rendezték meg a zempléni községben, ahová a lakásotthonokban élő gyermekek jelentkezhettek.
Versmondó versenyről mindenki hallott már – zsoltármondó eseményről azonban annál kevesebben. Pedig, szertartásaink végzésén túl, nagyon jó formája ez Egyházunk szentírási örökségének ápolásának, és megismertetésének.
Ilyen imádságos alkalomnak lehettünk részesei október 18-án délután a Megyaszói Művelődési Házban, ahol – immár egymást követő harmadik évben – a község négy, a Miskolci Egyházmegye fenntartásában működő gyermekotthonának lakói szólaltatták meg a lélek oly sokféle állapotának hangot adó szent szavakat. Izgultak is nagyon, hiszen Püspök atya is hallgatta a zsoltármondókat.
A különleges körülmények között élő, a szokásosnál talán több nehézséggel küzdő gyermekek megmutatták ügyességüket és rátermettségüket, s megerősítették azt az igazságot, hogy a jó szándékú szorgalomnak mindenhol gyümölcse van. Ennél azonban talán fontosabb az, hogy a zsoltáros szavain keresztül ők is lehetőséget kaptak arra, hogy kifejezzék azt, ami felnőtt nyelv számára is oly sokszor kifejezhetetlen, s együtt rezdüljenek a hála, az öröm, a boldogság szavaival; a viszontagságokkal küzdő ember sóhajaival, vagy éppen a mélységből az Úr segítségét hívó kiáltásokkal.
S mi mást kívánhatna az ember ezen gyermekek számára, mint készséget a megtanult szavak ismétlésére, hogy azok igazán beigyák magukat a kicsiny szívekbe és elmékbe, s a bátorítás, a tisztulás és megerősítés mindig rendelkezésre álló forrásaivá váljanak számukra.