A Miskolci Egyházmegyében hat helyszínen várták az embereket lelki beszélgetéssel november 19-én, a Megbocsátás napján.
Miskolcon a székesegyházban és a szomszédságában található Missziós Irodában várták a városban szolgáló lelki atyák és Atanáz püspök atya mindazokat, akik lelki terheikben akartak tanácsra, enyhülésre vagy megbocsátásra találni. Szintén a Missziós Irodában egyházjogi tanácsadásra valamint lelki irodalmi kiadványokkal való ismerkedésre is lehetőség nyílt.
A Búza téri templom udvarán már kora délelőttől gyűltek a ruhaneműk, a tartós élelmiszerek, játékok. A jó szándékú felajánlások sok rászorulónak nyújtanak majd segítséget.
Délután óránként más-más szándékkal ajánlották fel imáikat a jelenlévők. A rossz útra tévedtekért végzett közös ima utána a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottjainak színjátszó köre adta elő Szilágyi Domonkos: Öregek könyve című darabját. Az előadásra az un. „jóvátételi program” adott lehetőséget, amelynek célja, hogy segítse az elítéltek társadalmi visszailleszkedését. A program egyik része a színjátszó kör működése, Harsányi Attila színművész vezetésével.
Az esti órákban az Akathisztosz dallamai csendültek fel az Istenszülő tiszteletére. A lítiás nagyvecsernye előtt hangzott el a Görögkatolikus Metropólia három elöljárójának közös VIDEÓÜZENETE.
Másnap, a vasárnapi Szent Liturgián a Miskolci Egyházmegye püspöke mondott homíliát. Az irgalmasság szentéve ugyan lezárult, de ezzel az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása nem érhet véget, hangsúlyozta Orosz Atanáz. Tovább kell azt gyakorolnunk életünk minden napján: „amíg időnk van rá, tegyünk jót mindenkivel.” – zárta gondolatait a megyéspüspök.
KÉPEK: EDELÉNY
KÉPEK: MISKOLC
KÉPEK: SAJÓPÁLFALA
KÉPEK: SZERENCS
Megbocsájtás napja Sajópálfalán
2016. november 20-ára a „Megbocsájtás napját” hirdette meg Görögkatolikus Egyházunk, amelyet közvetlen az irgalmasság szentévének bezárása előtti napon tartott meg, Árpádházi Szent Erzsébet ünnepén. Az egész országban, így a Miskolci Egyházmegyén belül is több helyszínen várták a beszélgetni, gyónni vágyókat, melynek egyik pontja Sajópálfala volt.
Az események imádsággal vették kezdetét a templomban, ahol parakliszt imádkoztunk közösen a pálfalai Istenszülő kép előtt, melyet korabeli írásos feljegyzések vérrel könnyező kegyképként említenek.
A közös imádságot követően a zarándokházba mentünk mindannyian, ott kis szeretetvendégségben volt részünk, meleg teát és friss pogácsát fogyasztottunk az egymással való ismerkedés, beszélgetés közben.
Ezt követték a kiscsoportos beszélgetések az emeleti szobákban, ahol négy csoportra osztotta a jelenlévőket a parókus atya. Ekkor érkezett meg hozzánk főtisztelendő Orosz Atanáz püspök atya a székesegyházi eseményekről. A csoportbeszélgetéseket egy- egy áldozópap vezette, akikhez csatlakoztak a papnövendékek is. A rövid elmélkedést és tanítást követően a személyes élményekre, tapasztalatokra került a hangsúly, ahol megosztottuk egymással meglátásainkat, véleményeinket.
A beszélgetés végeztével a zarándokház étkezőjébe mentünk le mindannyian ahol megtekintettük a hierarchák külön erre a napra készített videóüzenetét.
A napot imádsággal nyitottuk meg, imádsággal is zártuk. A templomban a vecsernyét imádkoztuk el, melynek végén, útravalóként a templomból kifelé jövet mindenki kapott Szent Erzsébet kenyeréből.
A szertartások és programok alatt több atya gyóntatott a templomban és a zarándokházban egyaránt, melybe püspök atya is bekapcsolódott. Az eseményen szép számmal vettek részt, a pálfalai templom egészen megtelt.
Úgy gondolom, hogy mindenki szép lelki élményekkel távozott erről a napról, s megértettük, hogy miért helyezett egyházunk kiemelt hangsúlyt a megbocsájtásra az irgalmasság szent kapuinak bezárása előtt. A szent kapuk ugyan bezárultak, de szíveink nyitva maradtak nemcsak a megbocsájtás és irgalmasságra, hanem az igazi szeretetre, mely mindkettőnek forrása. (Csűry Csaba)