A Szent Erzsébet Zarándokút új szakasszal bővült Sárospatak és Tokaj között. A közel 50 kilométeres nyitózarándoklatot 2016. október 14-15-én tartották.
Az út új szakaszának tervezése már 2015 tavaszán elkezdődött. Két alkalommal szerveztünk műhelytalálkozót az érintett települések és egyházak képviselőinek (Bodrogolaszi, Vámosújfalu, Olaszliszka, Szegi, Szegilong, Bodrogkisfalud, Bodrogkeresztúr, Tarcal és Tokaj), valamint azoknak a munkatársaknak, akik a települések szakaszain a jelzéseket felfestették. A végpont kijelölése nem véletlen, mostantól itt találkozik a Szent Erzsébet Út a Mária Út kelet-nyugati ágával, ezzel értük el azt, hogy a Szent Erzsébet Út a magyarországi zarándokút-hálózat részévé vált.
A zarándoklatra az ország több részéből érkeztek a zarándokok (Székesfehérvár, Érd, Miskolc, Kisvárda stb.). Főleg azok vettek részt, akik már jártak a Sárospatakot Kassával összekötő Szent Erzsébet Úton, ezért ismerik egymást, és ünnepelni kívánták az új szakasz létrejöttét. Nagy öröm volt látni azt a lelkesedést, a találkozásokat, amit a részvevők átéltek az út során. A nyitózarándoklaton nem pusztán egy zarándokutat jártak be, hanem találkozhattak minden település polgármesterével, plébánosával, és a fogadásukra összesereglett hívekkel is. A települések képviselői a településtáblánál és a templomnál várták, majd vendégelték meg a zarándokokat. Tokaj-Hegyalja falvainak magáratalálását tapasztalhattuk meg, látva a települések gondozottságát, lakóinak vendégszeretetét. Minden helyiségben kivétel nélkül azt tapasztalhattuk, hogy a polgármesterek magukénak érzik településeiket, gondozzák és szeretik azt. Szinte kézről-kézre adtak minket, és vendégeltek meg bennünket. Még neves borászok is, a legnagyobb munka közepén, a szüret idején sem sajnálták tőlünk idejüket, és az általuk készített nedűt is megosztották velünk. Samuel Tinon, és Szedmák Sándor borászokat kell megemlíteni, akik a messziről érkezetteknek frissítővel szolgáltak a további hosszú útra. Az út során megismerhettük a településeken zajló fejlesztéseket, ellátogattunk az elmúlt években megépült zarándokházakhoz Olaszliszkán és Tarcalon, a nyolc és fél méter magas áldó Krisztus szoborhoz a tarcali Kopasz-hegy nyugati oldalán, és a Szent Erzsébet tisztelethez kapcsolódó újabb információkkal is gazdagabbak lettünk, amikor például megtudtuk, hogy Szegilongon az 1970-es években,Thüringiából hozatott Szent Erzsébet szobor található a templomban.
A zarándoklatok alkalmával természetes az imádság végzése is. Az út elején a sárospataki plébános áldásával, és a Szent Erzsébet ereklye érintésével indulhattunk utunkra, Tokajban pedig szentmisével zártuk zarándoklatunkat. Minden településen a helyi plébános fogadott bennünket, akikkel közösen imádkozhattunk és kaptunk áldást a továbbinduláskor.
A Szent Erzsébet Úton zarándoklóknak a Sárospatak és Kassa közötti útszakasz terepviszonyai, nagy szintkülönbségei nem engedik meg a szüntelen végzett imádkozást, inkább a szilenciumok tartásával, és a megjelent lelki füzet segítségével lehet a belső utat is járni. Az új szakaszon viszont, ahol főleg sík terepen vezetett az út, lehetőség volt éneklésre és egyéb imák elvégzésére is. Minden templomban megállhattunk, elmélkedhettünk, és nem feledkeztünk meg imádkozni a tragikus sorsú pedagógus, Szögi Lajos emlékhelye előtt sem.
Ez a zarándoklatunk is, ahogy a korábbiak is, megosztással zárult. Minden résztvevő egyéni indíttatásból, saját felajánlással érkezett, és mindenkit megérintett valami: kit a természet szépsége, kit a templomok csendje és volt, akit a másik emberrel való találkozás. Valamit hoztak, letettek vagy felvettek az út során.
Így jártuk, így járjuk utunkat zarándoklatról zarándoklatra a Szent Erzsébet Úton, Szent Erzsébet szellemében.
Kép és szöveg: Feczkó Ágnes / Szent Erzsébet Út Alapítvány