„Nagyböjt 5. szombatján legszentebb Nagyasszonyunk, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriának Akathisztosz Himnuszát ünnepeljük” – olvassuk a böjti Triód olvasmányában.
Valóban ősi szokás az Egyházban, hogy Nagyböjt 5. péntekjén éjjel (a paróchiai gyakorlat szerint: mindig péntek este) egy hosszú virrasztást végeznek Istenszülő tiszteletére az utrenye szolgálatán belül. Ennek az istentiszteletnek legfontosabb része, hogy nagy tömjénezés után a papság kivonul a templom közepére, ahol elkezdik ünnepélyesen olvasni az Akathisztosz Himnuszt az Istenszülő Szűz tiszteletére. A himnusz négy részre van felosztva, minden egyes rész tömjénezéssel kezdődik, és a pap olvassa a Szűz Anya ikonja előtt, nyitott oltárajtók mellett, a refrént pedig a nép énekli az egyes szakaszok lezárásaként. Bár a Nagyböjtben vagyunk, éppen az utolsó stádiumban, de a böjti előírásokat alig érezzük, a papság fényes, ünnepi (általában kék) ruhában van és az egész imádságot valamilyen földöntúli ragyogás és öröm hatja át. Nem tévedés ez, a szent Nagyböjt végén, egy héttel a Nagyhét kezdete előtt egy ilyen derűs és ünnepi virrasztást végezni?
Az Akathisztosz (szlávul: Akafiszt) szó jelentése: „nem ülve” végzett ti. imádság, hiszen az Istenszülő dicséretét mindig állva énekelték hálából, amiért Isten Anyja megmentette az ellenség támadásától a császárvárost, Konstantinápolyt. (Ilyen csodákat többször is megtapasztalhattak a város lakói, de talán a 626-os ostrom volt a legjelentősebb, amikor a többszörös túlerőben lévő pogány sereget a keresztény védők visszaverték. Ekkor szerezte Szergiosz, a főváros püspöke a bevezető éneket: „a bátor Hadvezérnek” szóló „győzelmi éneket”, amelyet később kapcsoltak az Akathisztoszhoz.)
Viták folynak az ősi himnusz szerzőjét illetően, de eredete valószínűleg egészen a VI. századig visszavezethetjük, és Bizánc isteni ihletettségű alkotásának tekinthető. A hagyomány Dallamszerző Szt.Romanoszt tartotta a himnusz megírójának, aki sok egyházi költeményt írt hasonló stílusban, de közülük csak a legszentebb Istenszülő Akathisztosza maradt istentiszteleti használatban. Ma is ez a legfőbb Mária-énekünk, amelynek népszerűségét mutatja, hogy a szerzetesi hagyományban naponta elimádkozzák, de buzgó keresztény hívek napi imájának is részét képezi. Bár görögül íródott ez a himnusz, de mintájára rengeteg Akathisztosz keletkezett az idők folyamán (az édes Jézus, ünnepek és szentek tiszteletére), amelyek népszerűsége főleg a szláv egyházakban jelentős.
A himnusz maga 24 versszakból áll (12 kondák és 12 ikosz) és szabályosan van megszerkesztve. A szent Szűz minden egyes megszólítása Gábriel köszöntését idézi: „üdvözlégy”, amelyet Egyházunk hagyományában általában így fordítanak le a szöveg bizánci értelmét követve, hogy „örvendezz”. Elimádkozva ezt az imádságot, megértjük, hogy Istenszülő mérhetetlen öröme egyben a miörömünk is, ha azonosulni tudunk az ő hitével, alázatával és engedelmességével. Az Akathisztosz felidézi az Örömhírvétel és a Karácsony ünnepén keresztül a bibliai tanúságot a szent Szűzről, majd az Egyház hitét és hozzá való ragaszkodását fejezi ki csodálatos megfogalmazásokban. A Nagyböjtben legfőbb támaszunkként jelenik meg Istenszülő, aki a gonosz szellemek számára bukást jelent (6. ikosz), a teremtmények számára viszont megújulást (1. ikosz). Nem vagyunk egyedül tehát a harcban, de amint a császárváros népe kitartó volt és szüntelenül imádkozott a szent Szűzhöz, ráadásul mély hittel és igaz szeretettel, úgy mi is tartsunk ki a készület hátralévő idejében, a böjtben és imában.
Ehhez segítsen minket a legszentebb Szűz, mi pedig forduljunk hozzá gyermeki hittel és hálás bizalommal: adjon testi-lelki erőt közbenjárásai által, hogy elérjük Jézus feltámadását és az legyen egyben a mi feltámadásunk:
Üdvözlégy, hittel kérõk meghallgatása! (2. ikosz)
Üdvözlégy, imádság kedvesen fogadott illatáldozata! (3. ikosz)
Üdvözlégy, hitünk erõs védfala! (4. ikosz)
Üdvözlégy, ki a szenvedélyek lángját megenyhíted! (5. ikosz)
Üdvözlégy, mert sok bûnösnek megbocsátást szerzel! (7. ikosz)
Üdvözlégy, üdvösségre törekvõk hajója! (9. ikosz)
Üdvözlégy, üdvösség ajtaja! (10. ikosz)
Üdvözlégy, ki által gyõzelmet aratunk! Üdvözlégy, ki által lehullik az ellenség! Üdvözlégy, testem gyógyítója! Üdvözlégy, lelkem üdvössége! (12. ikosz)