Száz év, egy zarándoklat: élménybeszámoló a nemzetközi ministránstalálkozóról
Száz év, egy zarándoklat: ministránsaink Rómában jártak a centenáriumi év keretében, és felkeresték a szent helyeket az Örök Városban. Találkoztak és együtt imádkoztak a Szentatyával, Szent Péter trónjának örökösével, Ferenc pápával, valamint számtalan szép és értékes helyet kerestek fel, gazdagodva megannyi lelki élménnyel.
Köszönöm mindannyiótoknak az együtt töltött hét élményeit. Püspök atyának, hogy apostolutódként útitársunkká szegődött. Köszönjük a kísérő atyáknak, hogy velünk utaztak és segítették zarándoklatunkat. Ezután is ministráljatok, hogy a következő ministránstalálkozóra is ti legyetek a kiválasztottak!
Maradjatok ringben!
Gábor atya
Az alábbiakban a zarándoklaton résztvevő ministránsok beszámolóiból osztunk meg néhányat a kedves olvasóval:
Béres Gergő, Szikszó: A Nemzetközi Ministránstalálkozó római eseményeinek hatása alatt vagyok még most is. Amikor a tömegben állunk csak, érezzük, hogy mennyien vagyunk. Annyit látunk, hogy minden irányba emberek állnak. Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ministrálhatok. Születésem kezdetétől rendszeresen jelen vagyok a szertartásokon. Öreg ministránsként felkértek, hogy képviseljem Magyarországot egy könyörgés erejéig. Amikor a Szentatya mellett álltam és felnéztem a könyörgés felolvasása közben az oltár mellől, láttam a tömeget, ami megdöbbentő volt. 60 000 ezer fiatal, egy téren, Együtt – Krisztusért! Mindig ministráljatok és éljétek át ti is a hit megtartó erejét!
Sziasztok, Bajcsev-Dancsó Damján vagyok Miskolcról. Ministráns találkozón többször is voltam, de Rómába ez volt az első utam. Nagy öröm volt számomra, hogy eljuthattam Európa kulturális és vallási központjába. A legkedvesebb élményem az volt, amikor a Szent Péter téren a Szent Péter-bazilika (Péter apostol sírja) előtt 50 ezer ministránssal együtt imádkoztunk. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus Péterre bízta az ő egyházát, mivel Péter volt a kőszikla, amin az egyház áll és ez a rengeteg ministráns jó példa arra, hogy még mindig sziklaszilárd alapokon nyugszik az egyház. A másik felemelő érzés számomra az volt, amikor a közös magyar Szentmise és Szent Liturgia után elénekeltük a Himnuszt és az egész templom zengett a magyar imádságtól. Szeretném megköszönni Atanáz püspök atyának, hogy együtt zarándokolt velünk és kísért minket. Köszönöm a főtisztelendő atyáknak, hogy vigyáztak ránk és támogattak minket. Köszönöm Gábor atyának a remek szervezést. Végül, de nem utolsó sorban a Jóistennek adok hálát mindenért.
Béres Máté vagyok, Szikszón ministrálok és kántorként szolgálok vasárnaponként és nyári szünetben. Számomra ez volt a harmadik római ministráns találkozó. Ez volt a legemlékezetesebb zarándoklatom, mivel a magyar zászlót is én tarthattam a többi nemzet egy-egy ministránsa mellett. Elmondhatatlanul nagy boldogsággal töltött el, hogy felvonultam a hatvanezer fiatal előtt a Szent Atyával közös emelvényen és kezet foghattam és áldását kérhettem. Meghatározó élmény volt ez számomra a hitem megerősítésében, hogy az egyház fejéhez ilyen közel lehettem. Nagyon jó élmény volt még látni és tapasztalni, hogy évről évre egyre több és több magyar fiatal ministráns vehet részt ezen a nagy találkozón, hogy egyre többen megvallják hitüket. A kihívásokkal teli út a pozitív élményekkel gazdagítva egy egész életen át kísérő élmény marad számomra. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ne habozzon, bátran álljon az oltár mellé és szolgáljon ministránsként 18 éven felül is. Krisztussal - Együtt mutassuk meg nem csak Rómában, hanem a saját közösségeinkben is, hogy jó kereszténynek lenni!
Jankovics Botond vagyok, 15 éves, Szirmabesenyőből érkeztem. 2024 júliusában lehetőségem nyílt részt venni egy felejthetetlen görögkatolikus ministránszarándoklaton Rómában. Ezt az élményt már régóta vártam, hiszen a hit és az utazás iránti szenvedélyem találkozott ebben a különleges eseményben. Az utazásunk az egyházközségünk szervezésében valósult meg, és már az indulás előtt érezhető volt az izgalom és a várakozás a levegőben. Mintegy ötvenen vettünk részt a Miskolci Egyházmegye szervezésében a zarándoklaton, köztük sok régi ismerős és barát, valamint néhány új arc is, akikkel hamarosan összebarátkoztunk. Az első napunk Rómában a Vatikán megismerésével kezdődött. Először a Szent Péter-bazilikát látogattuk meg, amely lenyűgözött minket méretével és szépségével. A főoltárnál közösen imádkoztunk, és különleges érzés volt tudni, hogy itt, a kereszténység központjában mondhatjuk el hálánkat és kéréseinket. A következő napokban felfedeztük Róma legfontosabb nevezetességeit is. Látogatást tettünk a Colosseumban, ahol elképzeltük a múlt gladiátorviadalait, és megcsodáltuk a Pantheon ókori építészeti csodáját. A Forum Romanum romjai között sétálva megelevenedtek előttünk az ókori Róma mindennapjai. Természetesen nem maradhatott ki a Trevi-kút sem, ahol érméket dobtunk a vízbe, bízva abban, hogy egy nap visszatérhetünk még ebbe a gyönyörű városba. Az egyik legemlékezetesebb esemény a pápai audiencián való részvételünk volt. Ferenc pápa közelsége és szavai mély hatást gyakoroltak ránk. A pápa személyesen köszöntötte a zarándokokat, és különösen megemlékezett a fiatalokról és a szolgálatot teljesítő ministránsokról, ami mindannyiunk számára nagy megtiszteltetés volt. A szentmisék és közös imák mellett lehetőségünk nyílt a görögkatolikus liturgia szertartásainak bemutatására is. Az összetartozás és a közösség érzése itt vált igazán kézzelfoghatóvá. Természetesen az élmények mellett a közös étkezések és beszélgetések is emlékezetesek maradtak. A római gasztronómia ínycsiklandó fogásai, mint a pizza, a pasta és a gelato, mindannyiunk számára felejthetetlenek voltak. Ez a zarándoklat nemcsak a hitünk elmélyítésében segített, hanem új barátságokat is kovácsolt, és megmutatta, hogy a világ különböző pontjain élő emberek is képesek összekapcsolódni a közös hit és értékek által. Róma varázsa és az ott átélt spirituális élmények örökre emlékezetesek maradnak számomra.
Limbek Lázár: Sziasztok! Dicsőség Jézus Krisztusnak! Engem Lázárnak hívnak, Mályiban lakok, viszont Görömbölyre járok ministrálni! Ez volt életem első zarándoklata Rómába. Mindig úgy éreztem, hogy a görögkatolikusok kevesen vannak az országban, de az együtt végzett Szent Liturgia tudomásomra adta, hogy mégsem vagyunk olyan kevesen, mert mikor ez a kevés, de mégis összetartó közösség hangosan imádkozott, szavakba nem önthető boldogság érzete volt. Nagyon örültem, hogy találkozhattam a Szent Atyával. Szerintem a legjobb tanulság a zarándokút során az volt, amikor indultunk a szállásra a metróval, de a metró lerobbant az áramkimaradások miatt. Már régóta vártunk és egyszer csak elkezdtük énekelni a Menyei király kezdetű imádságot, és amikor a befejeztük, a metró perceken belül elindult és ott jöttem rá, hogy az imának van ereje. A római zarándoklaton rengeteg felejthetetlen élményekben volt részem. Megkóstoltam az igazi olasz ételeket, nagyon ízletek, főleg a fagylalt. Szerintem érdemes volt eljönni Rómába, mert sok élményben gazdagodtam, jobban megismertem ministráns barátaimat, de a legfontosabb, hogy közelebb kerültem Istenhez.
Tüske Adrián Dominiknak hívnak, 19 éves vagyok és Felsőzsolcán ministrálok. Első alkalommal voltam Rómában és ilyen nagyméretű zarándoklaton. Rengeteg élménnyel gazdagodtam és egyszerűen eszméletlen volt, hogy ilyen sokan részt vettünk a zarándoklaton. Annyira jól esett látni és érezni, hogy a világ sok-sok részéből érkeztek ministránsok és hogy együtt ott lehettünk a találkozón, élőben imádkozhattunk a Pápával. Számomra az egyik legemlékezetesebb pillanata az egész zarándoklatnak az volt, amikor a szállásra menetkor a metrón elment az áram, ami miatt 1,5 órát kellett várnunk mire újra tudtunk közlekedni vele. Több nemzet ministránsaival várakoztunk a metróra. Elkezdtünk együtt imádkozni és az ima végére tért vissza az áram, így újra közlekedőképes lett a metró. Ez egy mély emléket és erős hatást hagyott bennem úgy, mint szerintem az összes többi ministráns társamban.
Kiss Lukács vagyok, Sajópálfalán ministrálok. Az idei római zarándoklat nagyon színes volt és nagyon sok szép élményt adott. Ezekből két tapasztalatot szeretnék kiemelni. Azzal kezdeném, hogy milyen különleges volt a világ egyik legnagyobb emberével találkozni, a Pápával. A Szentatyát a legtöbb ember a képernyőn keresztül látja és kialakul bennünk egy megfoghatatlan, távoli érzés személyével kapcsolatban. Ez velem is így volt, ameddig nem láthattam a saját szememmel. Egy végtelenül szelíd, kedves és jó kedélyű Főpásztorunk van, aki a gyerekeket is nagyon szereti. A vele eltöltött kis idő döbbentett rá arra, hogy Ő is ember, mint mi, Neki is vannak gondjai, ahogyan nekünk. A római út sokkal megfoghatóbbá tette, sokkal közelebb hozta hozzám Ferenc pápát. A másik ami nagyon megfogott, az Róma szépsége. Gyönyörű város, megdöbbenten néztem, hogy milyen bazilikák vannak itt és milyen szép látványosságok. Még a ministráns zarándoklat előtt egy beszélgetés világított rá, hogy a teremtett világban látni lehet az Isten szépségét, ezzel a gondolattal indultam el Rómába. Egyúttal olyan jó volt látni, hogy az emberek összefogva miket képesek építeni a szentek tiszteletére. Úgy gondolom, hogy egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, amiért nagyon hálás vagyok az Úrnak.
Szabó Doriánnak hívnak. Szerintem manapság egyre kevesebb vallásos ember van a világon, ez Magyarországon is látszik. Amit viszont jó volt nekem látni, hogy itt összegyűltünk hatvanezren ministránsok és látszódott, hogy a világ minden pontján, összesen, sokan vagyunk. Ide jöttünk egy közös céllal, hogy találkozzunk a pápával. Olyan érzés volt, mintha még azokkal is egy közösségbe tartoznánk, akikkel még soha sem találkoztunk. Ez az elmondhatatlan közösség és szeretetérzet volt a legjobb nekem ebben a zarándokútban és a mindennapi három kenés fagyi! 😊
Bodnár Dániel, Ózd A 2024-es római ministráns zarándoklaton voltam először Rómában. Nagyon lenyűgöző az ottani épített örökség és nagyon jó volt látni a 60000-nél is több fiatal ministránst együtt imádkozni. Számomra a legmegkapóbb élmény az volt, amikor a vonatunk áramkimaradás miatt nem tudott elindulni. Mi ott maradtunk egy német csoporttal, várva a pillanatot, az indulást. Felváltva énekeltünk a saját nyelvünkön dicsőítő himnuszokat a Szűz Máriának, és népdalokat, hogy megmutassuk másoknak a mi kultúránkat. Barátok lettünk. Szerintem Istennek terve volt azzal, hogy nem indult el a vonatunk és ezért tudtunk találkozni a többi ministránssal. A római zarándoklat élményei erősíteni fogják ministránsi szolgálatomat.