Az irotai zsolozsmás tábort az imádság évében július 8-11. között tartották meg.
Három napon át szüntelenül imádkoznak a zsolozsmás tábor résztvevői. Többnyire órás váltásban a zsoltárokat olvassák fennhangon, mindemellett a liturgikus nap szertartásait - vecsernyék, utrenyék, imaórák- szertartásait is teljességgel megtartják. Mi adja az irotai zsolozsmás tábor varázsát?
„A zsolozsmázás a mi lelkünk hasznára lett kitalálva. Biztos, hogy sokat nyerhetnek azok, akik Isten színe előtt őszintén mondják a zsoltárokat és kitartóan járnak templomba - jelentette ki Atanáz püspök a zsolozsmás tábort lezáró Szent Liturgián.
Van, aki a környezet miatt választja a helyszínt: „Irota számomra a béke szigete. Gyönyörű környezet, csend és nyugalom. Szerpentin a domboldalon, és a cél a templom”, mondta egyikük. „Nekem ez az éves „lelki nagymosás”. Ezek a gyönyörű zsoltárszövegek, a tanítások, a szertartások átmossák a lelkemet, amire nagy szükségem van” – hallottuk mástól. „Jó érzés elcsendesedni úgy, hogy végig az imádságé a főszerep, nincs semmi „lazsálás” útközben.” , fogalmazott egy fiatal résztvevő, míg másoktól is hasonlót hallottunk: „Ha hittel imádkozzuk, a sok zsoltárolvasás számomra megerősítést és csodálatos belső nyugalmat ad”. „Nehéz szavakba önteni azt, ami lényeges; együttlét Istennel, egymással, szeretetben. Ez örömmel tölt el és megerősít.” „A Jóisten és az imádság szeretete, a lelki szomjúság, vágyakozás, hogy bensőségesebb kapcsolatban legyek Istennel, és mert jó közösségben imádkozni, dicsőíteni az Urat.” Szintén fiatalabb résztvevő fogalmazta meg: „A nemzedékeken át kialakult zsoltárok és szertartások útmutatást nyújtanak a mindennapi élethez. Főként a zsoltárok imádkozása alatt éreztem azt, hogy ugyanazok az érzések, nehézségek, örömök vannak bennem, mint elődeimben. Ez megerősítő.” Egy idősebb férfi arról vallott, hogy Jézus Krisztus kegyelmét keresi itt: „Megtaláltam és bízom benne, eddig is bíztam benne, de meg kell erősíteni istenszeretetemet.”
A tábor zárásán, július 11-én, a Szent Liturgián Lukács evangéliumának hetedig fejezetéből olvasták föl a 36-50. verseket. Atanáz püspök több megközelítéssel is ennek üzenetére hívta föl a figyelmet: a bűnös asszonynak sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. „Számomra ez azt jelenti, hogy sose legyünk irigyek azokra, akiket az Úr Jézus Krisztus a bűneiktől megszabadít, mert nem tudjuk, milyen érzések, milyen indíttatások, milyen érzelmek állnak az ő megbékélésük mögött. Ha netalán mi az evangélium másik mondatához csatlakoznánk, és ránk is az vonatkozna, hogy akinek csak kicsiket bocsátanak meg, azok kevésbé szeretnek, hát szégyelljük magunkat! Mert Isten bennünket is végtelenül szeretett.”
„Szeressük egymást, hogy egyetértőleg valljuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, az egyvalóságú és osztatlan Szentháromságot” – imádkozzuk minden liturgián, mely után a pap háromszor csendesen mondja: Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam. (Zsolt 17,2). „Mondjuk ki ezt ma mindannyian nyitott és jó szívvel!” – bátorított a főpásztor, majd hozzáfűzte:
„Ne irigyeljük azt, aki esetleg a zsolozsmás táborból kimaradva, esetleg még a vasárnapi liturgiáról is kimaradva nagy kegyelmet kap Istentől, mert nem tudjuk, hogy miért és hogyan, hanem szeressük még jobban Istent, és szeressük embertársunkat is. Szent János fogalmazta meg, hogyha nem szereted testvéredet, akit látsz, hogyan szerethetnénk Istent, akit nem látsz? (1 Ján 4,8) Ez a mai Szent Liturgia ösztönözzön bennünket a nagyobb szeretetre, mert a bűnök megbocsátásának ez az aranyfedezete!”
Egyik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a zsolozsmás táborban sok szeretettel töltődik fel, amiből hetekig is élni tud. „Próbáljak meg szeretettel gondolni azokra is, akiket nem szívlelek” hallottuk egy fiatalabb által megfogalmazott intelmet, míg más azt üzeni, hogy kapaszkodjunk Istenbe, Isten szeret minket. Volt olyan is, akinek az Isten irgalmáról szóló zsoltár vésődött szívébe: „megújul ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt 103, 6) „Próbáltam elkergetni, de mindig visszajött” – tette hozzá viccesen.
Idén Orosz István atya, a propedeutikus szeminárium elöljárója tartott elmélkedéseket zsolozsmázások között. A 2024-es esztendőre a Szentatya az imádság évét hirdette meg. Ehhez is igazodva István atya eladásainak az imádság volt a központi témája. „Örömmel tölt el a közös imádság” – vallotta meg az egyik táborozó, a zsolozsmázás. „Istenben való lét, erről szólnak a zsoltárok” – hallottuk mástól.
„Jó volt együtt lenni, együtt imádkozni, beszélgetni, elmélkedni, sétálni, pihenni Isten házában és virrasztani, szentgyónást végezni és a hálaadó Szent Liturgián részt venni” – szavakkal köszönte meg az egyik résztvevő tábor főszervezőjének, Juhász Géza elsőhelynök atyának a háromnapos tábort. Ildikótól pedig azt az ígéretet kaptuk, hogy mindenképpen továbbadja azt a csodálatos lelki megtisztulást, amit itt megélt.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett