Egyházmegyénk centenáriumának jegyében szervezték meg idén a fiatalok minifesztiválját Miskolcon
Gondolatban az Akropolisz Szabadtéri Színpad, a valóságban pedig – a kedvezőtlen időjárás előrejelzés láttán meghozott kényszerű döntés után - a Fáy András Görögkatolikus Technikum és Szakgimnázium fogadta a fesztiválon megjelent közel háromszáz fiatalt 2024. június 13-án.
A fesztivál megnyitóján Salai Szabolcs atya, a Miskolci Egyházmegye ifjúsági bizottságának elnöke köszöntötte a Sátoraljaújhelyi Esperesi Kerületből, három közelebbi nagyobb városból - Edelény Kazincbarcika, Miskolc - és környékéről, valamint egyházmegyénken túlról érkezetteket. Örömünkre szolgált, hogy Felvidékről, azaz a Miskolci Egyházmegye elődjeinek hajdani területéről is érkezett több tucatnyi szlovák fiatal. Az idei ifjúsági találkozó jelmondatát a szervezők a centenáriumi év mottójából vették: Hűségben és reménységben. A hűség velejárója a remény, de ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk, és merre tartunk, fontos megismerni, honnan is indultunk. A nap fő kérdése az volt mindenki számára, hogy mihez és kihez érdemes hűnek lenni, mi ad reményt a jövőben.
A nap első részében hét rövidebb elmélkedés hangzott el, ezek témáit vitték tovább a kisebb csoportokban folytatott beszélgetésekre.
Papp Zoltán atya a talentumokról szóló példabeszédről elmélkedett. A felületes olvasó igazságtalanságot vél felfedezni a történetben, hiszen nem minden szolga kap ugyanannyit. Mégis az elszámolásnál az derül ki, hogy sokkal inkább számít az, hogy a kapott talentumokat ki mire és hogyan használja fel. „Itt az ideje felfedezni a talentumaidat és azt valami jó szolgálatába állítani. Igazán csak akkor lehetsz szabad, ha hajlandó vagy szívből és szeretettel szolgálni!” – mondta.
Janka Gábor atya arra világított rá, hogy az evangéliumnak erőforrásként kell működnie az életünkben. Az erőt belülről merítjük, mondta, ehhez azonban önfegyelem kell; a két kőtábla, azaz a tízparancsolat alapján.
Kiss Máté diakónus a szerelem és párkapcsolat témáját érintette. Vajon az érzelmi életünket is a konzumizmus jellemzi csak? – kérdezte, majd kérte; „Tanuljuk meg Jézus Krisztustól, hogy mi a szeretet, hogy jót tudjunk adni; olyat, ami nem mulandó, hanem örök és igazi.”
Boronkai József atya a vallási hagyományainkhoz való hűség megtartó erejét hangsúlyozta egy dédszülőktől örökölt ház hasonlatán keresztül. Eladod? Kiadod? Ragaszkodsz hozzá? „Légy házigazdája e háznak, legyen élet e házban! Ez a te örökséged!” – mondta.
Dudás György atya az imádságról elmélkedve fogalmazta meg, hogy az imádság „nem unalmas, legfeljebb én teszem azzá. Az imádság találkozás, köztem és az Isten között, aki elé kiönthetem mindazt, ami bennem van: öröm, bánat, feszültség, nehézség, félelem, szorongás”.
Gorcsa János atya a bátorság csapdáiról beszélt. „Akkor vagyok bátor, ha az összes Tik-Tok kihívást képes vagyok megcsinálni? Vagy van saját értékrendem, ami alapján el tudom dönteni, hogy mit teszek meg, és mire mondok nemet?” – szegezte kérdéseit a fiataloknak.
Végül Levcsenkó Tódor rövid tanúságtételét hallgatták meg a jelenlévők. Tódor Kárpátaljáról származik, nevét Boldog Romzsa Tódor tiszteletére kapta. Ez az örökség sokszor ejti őt gondolkodóba hitéről. „Legyen bátorságunk kiállni hitünk mellett és fölvállalni béketeremtő hivatásunkat!” – mondta kortársainak.
Makkai László egyetemi lelkész, aki házigazdája az Akropolisz Szabadtéri Színpadnak is, arra kérte a fiatalokat, használják ki, hogy a hétköznapokból kilépve ma egy másfajta találkozás részesei lehetnek, és ki-ki találja meg azt az üzenetet, amit majd a szívében hazavisz.
Ezután egy interaktív játékra hívták a jelenlévőket. Ehhez az ismeretanyagot egyházmegyénk százéves történetét feldolgozó kisfilmben dolgozták fel. Az online kvízkérdés győztese egy fesztivál belépőjegyét szerezhette meg.
Majd a találkozó résztvevőit húsz kisebb csoportra osztották fel, egy-egy lelkipásztor, hitoktató vagy közösségszervező fiatal vezetésére bízva.
Az összes csapat délután találkozott újra az iskola aulájában, az AcaPriest koncerten. A négy atyából összeállt acapella kórus most mutatkozott be először nyilvános színpadon. Dudás György, Fedor Péter, Gorcsa János és Salai Szabolcs a könnyűzene műfájából ismert dalokat is előadott hangszerkíséret nélküli változatban, köztük pedig egy-egy rövidebb elmélkedés hangzott el.
Délután Atanáz püspök a vecsernye szertartásán szólalt meg. Az alkonyati istentisztelet énekei Elizeus prófétát méltatták ezen a napon, aki Szent Illés próféta tanítványa volt. „Ahogyan Elizeus Illés prófétától vette át a „stafétát”, úgy vette át az egyházmegye az exarchátustól, és úgy veszi át a fiatalság az előző nemzedéktől az Istentől elrendelt stafétát. Mi „hűségben és reménységben” folytatjuk azt az utat, amit immár egy évszázada elődeink kijelöltek számunkra” – mondta a főpásztor. Később Illés próféta földi életének utolsó mozzanatát emelte ki, amikor Elizeust arra szólította fel, kívánjon valamit, amit az Úr megtegyen neki. Atanáz püspök is kérte a fiatalokat, kívánjanak valamit maguknak, de ők se essenek az anyagiasság csapdájába, hanem kérjenek valami lelki adományt helyette.
„Egyházmegyénk centenáriumi ünnepén ezt kívánom, hogy azt a stafétát, azt a lelki örökséget, amelyet szüleink nemzedéke hordozott magával, vigyétek tovább és őrizzétek meg. Kérjétek és vegyetek át kétszeres osztályrészt az ő lelkükből, az ő lelkesedésükből. Nem csak egyéni boldogságotokat biztosítja ez, hanem valahol a nagy közösség boldogságát is szolgáljuk ezzel. Kívánom, hogy az az örökség, amely valahol a Felvidéken elindult egy évszázaddal ezelőtt, az a lelki osztályrész, amely olyan fontos volt egy háborúval és komoly megpróbáltatásokkal meggyötört évszázadban, az átszálljon rátok.” – zárta a gondolatmenetet a püspök.
Végül késő délután az Akrofeszt programjait a Gedeon Reflects nagyszerű koncertje zárta.
Ezen a találkozón vehették át oklevelüket azok a fiatalok, akik a Miskolci Egyházmegye ifjúsági bizottsága szervezésében részt vettek a „malka” elnevezésű közösségszervező és önkéntes képzésen. Ez az alkalom számunkra egyfajta vizsgának is számított, hiszen másfél órán át egy kiscsoport beszélgetéseit és együttlétét vezették.
Ki milyen élmény és gondolatot vitt magával haza? A találkozás és közösséghez tartozás élményét biztosan, és egy apró ajándékot is, a centenárium logójával.
Az eseményt az Interreg Magyarország-Szlovákia Program Kisprojekt Alapja támogatta, az Interreg Magyarország-Szlovákia Program keretében (ME Centenáriuma) 29 731,25 euró értékben.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett