Találkozások Máriapócson

Ha matematikusoknak tennék fel a kérdést; mi annak a valószínűsége, hogy egy Kínából származó férfi, a nyelvet beszélő magyar fiatallal Máriapócson találkozik, a kapott hányados nem lenne túl nagy szám. De Máriapócson ez is megtörténhet.

A fiatal felnőttek (22+) zarándokainak figyelmét a Zarándokház udvarán legelésző ló keltette föl először. Ki lehet az, aki a 21. században ezt a módját választja a zarándoklatnak? Hamar felkutatták a ló gazdáját, aki éppen a napszúrás okozta tünetekből lábadozott a ház vendégeként. Hszü Csi-hsziennel, Unassal az Illés napi búcsún beszélgettünk. A tolmács pedig Babinszki Pál volt, aki ahogy az a beszélgetés folyamán kiderült, éppen abban a kínai tartományban, Santungban volt korábban tanulmányúton, ahonnan Unas is származik.

Unas körülbelül két hónapja vándorol Magyarországon, nagyjából ötezer kilométer és tíz ország van már mögötte. Zarándokútja másfél éve kezdődött, 2022 februárjában. Többnyire gyalog zarándokol, Furion, a lovacska kíséretében.

Miért választottad ezt a szokatlan módját a zarándoklatnak?

Szeretném meglátni a jót, azt a jó világot, amit Isten teremtett. A Teremtés könyvében olvassuk: „Isten látta, hogy ez jó”, mikor az eget és a földet, a növényeket és állatokat teremtette, majd ide, ebbe a „jóba” helyezte el az embert is. Isten jó, Ő a kezdet, Ő formál mindent, Ő a kiindulópont, ezt legjobban az olasz il principio szó fejezi ki.

Hol találkoztál a kereszténységgel, hiszen a vallásosság fogalma szülőföldeden egészen más.

Itt Európában, hiszen a kereszténység nem annyira ismert vallás Kínában. A vallás szónak nincs is pontos megfelelője. Nagyon nehéz a Bibliát lefordítani kínai nyelvre. Alapvetően nem lehet kifejezni szóról szóra, ahogy például az európai nyelveken, spanyolul, olaszul, vagy éppen németül. Az európai kultúrának része a vallás. Kínában ez nem így van. Amikor az Isten szót fordítod le kínaira, ennek a szónak nincs megjelelője, nem bír jelentéstartalommal. Sokszor valamiféle szellemnek, egyfajta lénynek gondolják, mint a régebbi hagyományokban. Évszázadok óta nem hisznek semmiféle istenben, nem is értik a keresztény mentalitást. (Az elmondottakat az is alátámasztja, hogy a vallás és hit kérdéséről beszélve angol nyelvre váltott).

Hogy kerültél Európába?

Egyetemi éveim alatt, Pekingben olaszul tanultam. Ott kaptam rá lehetőséget, hogy ösztöndíjjal Olaszországban folytassam tanulmányaimat, még 2009-ben. Azóta már mérnöki diplomát szereztem.

Találkoztál azóta szüleiddel, családoddal?

Régóta nem találkoztunk. Még a Covid előtt, 2019-ben voltam otthon.

Másfél éve vagy zarándokúton. Merre jártál ezalatt?

Először az El Camino-t jártam be, Spanyolországban. Ez a szakasz volt a legalkalmasabb a lovaglásra. Azóta nem annyira jó a terep erre, ezért naponta mindössze ha két órát ülök lóháton, leginkább gyalogolok.

A spanyol zarándoklat nem tűnt annyira zarándoklatnak, mint inkább turizmusnak. Nagyon szervezett ez az út, szerintem időseknek és gyermekeknek sem okoz nagy nehézséget. Könnyen elérhető minden kényelem, kávé, fagyi, hotel J.

Franciaországban már ehhez képest a természetben való túlélést jelentette az utam, például a szárazság miatt alig volt fű a lónak. Itt találkoztam egy zarándokkal, aki azt mondta, hogy az igazi zarándoklat az, amikor nem viszel magaddal semmit, sem pénzt, sem mást, és mint a középkorban, koldulnod kell az élelemért is, sőt éhes vagy egész nap. Franciaországban például nem volt tető a fejem felett, csak a füves terület, ahol fához kötöttem a lovat, és felállítottam a sátramat.

Belgiumban és Hollandiában sem volt egyszerű, mert nem állíthatod fel csak úgy, akárhol a szabad ég alatt a sátradat. Engedélyt kellett kérni a terület tulajdonosaitól, akiktől többnyire ételt is kaptam.

Nem szeretek egy helyen sokáig maradni, hiszen a zarándoklat lényege, hogy haladunk. Bár lóval nincs meg a gyalogos zarándoklat szabadsága, ugyanakkor a hegyekben sokkal könnyebb vele közlekedni.

Magyarországon amúgy nem annyira könnyű közlekedni, az alsóbbrendű utakon is nagy a forgalom, sok a kamion. Inkább a földeken lehet haladni. Ami viszont nagyon nagy áldás, hogy viszonylag sok ember tart lovat, leginkább magánemberek, akik sokszor házukba, otthonukba is meginvitálnak.

Máriapócsra hogy vezetett az utad?

Debrecenben egy templom mellett haladtam el, ott találkoztam Laci atyával, ő mesélt Máriapócsról, tőle kaptam az ikont is. A Kegytemplom bár kicsi, a szellemisége különleges.

Meddig és merre tartasz?

Úgy tervezem, hogy 2024-ben ér véget az utam. Amikor a pénzt gyűjtöttem a zarándoklatra, pontosan két évet terveztem. Az hogy merre, útközben változik. Lengyelország és Kazahsztán is tervben volt. Most inkább azt gondolom, hogy Törökország felé megyek. Úgy kell megválasztanom az útvonalat, hogy Furiont is beengedjék az országba, rá külön szabályok vonatkoznak, van, ahová még vérvizsgálat is szükséges.

Unas már jobban van és folytatja zarándoklatát, tudtuk meg Nagy Miklóstól, a 22+ gyalogos zarándoklat kulcsemberétől, aki támasza, pártfogója lett a messze földről érkezett zarándoknak máriapócsi tartózkodása alatt. Kísérje áldás a zarándokot!

Szerző: Varga-Juhász Bernadett