Papszentelés Abaújszántón

• Vajon kisgyermekkorod óta készülsz a papi hivatásra? Mi volt az a meghatározó élmény, ami végérvényesen kimondatta veled, hogy „pap leszek”?  

Szüleim elmondása alapján, amikor Szilárd püspök atya megkeresztelt, prédikációjában Kovaliczky György áldozópap nagyapámra utalt: “mivel ez a fiú is György, belőle is pap lesz, mint a nagyapjából.”

Kisgyerekkorom óta foglalkoztatott a papi hivatás gondolata, de a döntést a gimnáziumi évek alatt hoztam meg, amelyhez egy konkrét eseményt nem tudok kötni. Többek között az orvosi és mérnöki pálya is nagyon vonzott. Papcsaládban nőttem fel, édesapám hiteles példája meghatározó volt számomra. A folyamatos közelség az Egyházhoz, a ministrálások, szertartásokon való aktív részvételek, lelkigyakorlatok, mind megerősítettek ebben a döntésben.

• Tanulmányaidat több éven keresztül Rómában folytattad. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál ott?

Mivel egy multikulturális egyetemre jártam - ahol a világ 112 országából érkeztek papok, szerzetesek, civilek egyaránt - megismerkedhettem a világegyház sokszínűségével és egyben egyetemességével. Ebben a közegben lehetőségem nyílt a görögkatolikus egyházzal és annak hagyományaival megismertetni társaimat, akik előtt a keleti kereszténység még ismeretlen volt. Rómában megtapasztaltam, az egység nem jelenti, hogy egyformán gondolkodunk és cselekszünk, hanem az Egyházon belül a rítusok változatossága tanúságot tesz annak gazdagságáról. Mindemellett tanáraim, nevelőim és barátaim sok és különféle tapasztalati hozzájárultak ahhoz, hogy mélyebben és átfogóan lássam a teológiai és filozófiai igazságokat.

• Diakónussá szentelésed óta középiskolás fiatalokat is tanítasz. Mivel lehet számukra „emészthetővé” tenni a hitéletet? 

A fiatalkor a nagy kérdések időszaka, ezért szerintem a legfontosabb, hogy meghallgassuk a kamaszokat és az ifjú felnőtteket, konkrétan milyen kérdések foglalkoztatják őket az élettel kapcsolatban. Figyelni hol, hogyan és mikor érintődnek meg, akkor és ott nyílik lehetőségünk, hogy segítsük és vezessük őket az evangéliumi tanítás által. Hiszen mindazokra a kérdésekre, amik felmerülnek bennük, az egyház választ nyújt. Fontos, hogy érezzék, megszólíthatóak vagyunk.

• A nagycsaládosok táborában is igazán nagy családból származol. Hasonló terveitek vannak feleségeddel? Mit lehet megtanulni egy ilyen nagy családban?

Ha a Jó Isten megajándékoz minket, szeretnénk nagycsaládot, hiszen a legnagyobb ajándék, amit szülő a gyermekének adhat, a testvér. Emellett számomra lényegi szempont feleségem hivatása is, segíteni akarom, hogy az orvosi pályán még inkább kiteljesedjen.

Rengeteg és sokszínű készségre tehet szert az ember egy nagycsaládban: szociális és lelki érzékenység, másokkal való törődés, egymás kölcsönös megsegítése és tisztelet, felelősségvállalás, türelem, béketűrés, konfliktuskezelés, lojalitás, összetartás, következetesség, közös munka, megosztás-osztozkodás, együttélés kultúrája.

• Hányadik vagy a testvérek sorában? Sikerült-e minden testvéreddel jó viszonyt kialakítani, elég időt együtt tölteni? Milyen kedves gyermekkori emlékeid vannak? 

A kilenc gyermek közül az ötödik vagyok a sorban. Négy nagyobb testvérem családos, most készülünk a kisebbik húgom esküvőjére. Büszke vagyok és örömmel tölt el, hogy mindegyikük megtalálta az életben a hivatását és a helyét. Úgy érzem, hogy számíthatunk egymásra az örömökben és nehézségekben egyaránt. Erős testvéri kapcsolatot ápolunk egymással, habár ez azt kívánja, hogy a saját részéről mindenki a lehető legtöbb energiát és időt fektesse ebbe a dinamikusan fejlődő kapcsolatrendszerbe.

Nagy családi eseményekkor (szentelési évfordulók, esküvők, anyák napja) közös énekléssel kedveskedünk egymásnak. Örömmel emlékszem vissza, hogy a COVID alatt egy videót készítettünk, amelyben többszólamú énekkel köszöntöttük Édesanyánkat anyák napja alkalmából, hiszen az akkori járványügyi korlátozások nem tették lehetővé a személyes találkozást.

• Milyen útravalót, intelmet, jó tanácsot kaptál/ kaptatok szintén papi szolgálatot vállaló szüleitektől, nagyszüleitektől?  

Sok mindenért hálásak lehetünk, a legfontosabb a hitelesség, áldozatkészség mind az egyházért, mind a családért, igényesség a lelki életben, szertartások végzésében, hivatásunk művelésében és nem utolsó sorban, emberi kapcsolatainkban.

• Van választott védőszented vagy papi jelmondatod? Milyen érzések kötnek ezekhez a szavakhoz? 

Védőszentem Szent György nagyvértanú, akihez mindig kitartásért, állhatatosságért, erős hitért könyörgök. Papi jelmondatom a 126. zsoltár 1. verse: “Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoztak annak építői.” Ez a zsoltárvers mindig abban erősít meg, hogy közösen a Jóistennel kell működnöm, és az Ő akaratát kell keresnem. Eddigi életem során már megtapasztaltam, ha egyedül csak a saját akaratomat akartam érvényesíteni, akkor az nem hozott maradandó, hasznos gyümölcsöt, mert nem volt rajta a Jóisten áldása. De ha Vele együtt munkálkodtam, sokkal többre voltam képes, mint ahogy azt gondoltam.

Dudás György bemutatkozása és diakónusszentelésről készült híradás a linkeken keresztül olvasható.