Az Apostol szavait adta át lelki ajándékként Atanáz püspök az Ózd-susai Szent Anna Szeretetotthon dolgozóinak, az intézmény alapításának huszonötödik évfordulóján.
Püspöki Szent Liturgián adtak hálát az elmúlt negyedszázért dolgozók és ellátottak, az ózdi görögkatolikus templomban. A jeles alkalomra a bentlakók hozzátartozói is meghívást kaptak. Több ellátott számára ez igazán nagy eseménynek számított, mert nem csak a testi- vagy fizikai korlátok, hanem az elmúlt két év járványügyi szabályai sem engedték meg az intézményből való alkalmankénti „kimozdulást”.
Orosz Atanáz püspök különleges virágcsokornak, különleges gyümölcskosárnak nevezte azokat az erényeket, amelyeket Szent Pál apostol a Galatáknak írt levelében, a Szentlélek gyümölcseiként nevez meg: a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önuralom. „Az apostol a Szentléleknek ezeket a gyümölcseit ajánlja minden kereszténynek, sőt még inkább egy szeretetotthonnak. Az eredeti görög nyelvű üzenetében a Szentlélek gyümölcséről egyes számban van szó: ez a szeretet. Ebből a szeretetből nyílik ki az összes többi erény. Ezt a gyümölcsöstálat szeretnénk a negyedszázados munka végén, a szüret gyümölcseként mindenki elé odatárni.” – mondta a püspök, majd hozzátette: „A Szent Anna Szeretetotthon nem csak egy, a sok szociális otthon között, hanem egyházi otthon, amely a karitásszal karöltve úgy jött létre, hogy Isten áldását kértük annak teljes működésére. Isten áldása pedig a Szentlélek gyümölcseiben nyilvánul meg.”
Mindenkinek a saját terhét kell hordozni, állapítja meg Szent Pál szintén a Galatáknak írott levélben. Sőt, más helyeken, a keresztről szóló beszédeiben az apostol azt is a lelkünkre köti, hogy azt a keresztet, amit, a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó halála megszentelt, azt jó szívvel vegyük magunkra mi is, hangzott el a püspöki homíliában. „Nem csak úgy, hogy a nyakunkba akasztjuk, hanem ha a mindennapi élet nehézségei támadnak, akkor a vállunkra vesszük ezeket a nehézségeket. Mégis, Szent Pál hozzáteszi azt a nagyon fontos biztatást, buzdítást is, ami kétezer éve minden szeretetotthont működtet: Hordozzátok egymás terhét!"
"Mindenkinek, kivétel nélkül kijut az élet terheiből, olyan, amit neki magának kell elviselnie, bizonyos helyzetekben elszenvednie, és nem kell túl sokat panaszkodnia, mert attól ez nem lesz könnyebb, attól még mások sem fognak jobban, vagy buzgóbban dolgozni. De mégis, Jézus Krisztus tanítványainak körében az is hangsúlyt kap, hogy siessünk egymás segítségére, és ha netalán azt látnánk, amit Cirenei Simon látott Jézus Krisztus keresztútján, hogy már-már összeesik embertársunk a keresztje alatt, akkor feltétlenül tartsuk oda a vállunkat, akkor feltétlenül segítsük, feltétlenül hordozzuk együtt a terheket. Azt gondolom, hogy a Szent Anna Szeretetotthon valahogy így működik: gondozói a Szentlélek indíttatásával szeretnének ott lenni, ahol hordozni kell mások terhét. A dolgozókat szeretetszolgálatban vállalt elhivatottságuk túllendíti személyes nehézségeiken, ez segíti őket, hogy saját határhelyzeteikben is szeretettel forduljanak ahhoz, aki még nagyobb segítségre szorul. Ez tette lehetővé azt az áldozatot, hogy a nagy járvány kezdetén hónapokra is beköltözzenek az otthonba, nehogy bejárásukkal vigyenek be vírust az idősek közé.” - mondta a főpásztor.
„Kívánom, hogy a Szent Anna Szeretetotthon következő negyedszázada is a Szentlélek ajándékaival és gyümölcseivel legyen teli. Szent Pál, a Szent Liturgián felelevenített üzenetét azzal fejezi be, hogy ne fáradjunk bele a jótettekbe, hanem fáradhatatlanul folytassuk azokat: Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, különösen a hittestvéreinkkel. Ezt csomagolom én be ünnepi jubileumi ajándékként az alapítóknak, és a munka folytatóinak, a gondozóknak és gondozottaknak.” – mondta Atanáz püspök.
A liturgia végén püspöki áldásban részesült az otthon alapítója, German Jánosné, az otthon vezetője Matula-Német Anita és minden intézményi dolgozó. Atanáz püspök elismeréssel szólt arról az önfeláldozó munkáról, amit az utóbbi két évben, a világjárvány itteni kezelése alatt tanúsítottak a dolgozók, és ha a szükség úgy hozta, maguk is hetekre beköltöztek az intézmény falai közé.
Az intézmény Ózd külső részén, Susa településen,a szlovák határtól mindössze néhány kilométerre található. A rimaszombati építész, Bronts Viktor, itt épített a XIX. század végén egy kastélyt, melyet később German Jánosné sokadmagával örökölt meg. Hosszú évek alatt a többi örököstől megvásárolta tulajdonrészüket, azonban az épület ekkor már nagyon romos állapotban volt. Az örökös, Anikó, minden álma az volt, hogy a szüleitől örökölt kastélyban egy idősek otthonát alakítson ki.
Ennek az álomnak a megvalósulásához nyújtott segítő kezet és támogatást dr. Kaulics László atya, az Egyházmegyei Karitász akkori igazgatója és ózdi parókus. Az intézmény, mint szeretetotthon 1997-ben kezdte meg működését, élén az akkori céltudatos, törekvő, határozott intézményvezetővel, German Jánosnéval. Az intézményt ma már lánya, Anita vezeti tovább.
Indulásakor 18 idős ember fogadására volt képes az otthon, majd 2001-ben újabb épületszárnnyal bővült, így már csaknem félszáz ember számára képes békés öregkort biztosítani 1, 2, 3 és 4 ágyas szobákban.
Az intézményben a lelki élet ápolása is fontos, amibe a közösségi programokon túl a rendszeres lelkipásztori gondoskodás is beletartozik. Bodnár Dániel atya, aki ózdi parókusként látogatja a bentlakókat, összeszámolta, hogy a huszonöt év alatt 336 ember került be az itt ellátottak nagy családjába és nem maradt egyedül öreg vagy beteg napjaiban, közösségre és békére találhatott egy csodálatos természeti környezettel szegélyezett otthonban.