Látogatás a Monostorban
A sajópálfalai női monostorban tett látogatást Bastyur Nikoletta. Élménybeszámolóját az alábbiakban olvashatják.
A Kenethozókról elnevezett női monostorban tehettem látogatást november 26-27-én, Sajópálfalán. Elmondhatom, hogy csodálatos két napot töltöttem a monostor falai között. Sokan feltették ismerőseim közül a kérdést, hogy minek megyek én oda, mit fogok ott csinálni, hogy hogyan gondolom én ezt, hogy beköltözök egy monostorba a nővérekhez!
Bevallom hajtott a kíváncsiság, milyen lehet az ott élő nővérek élete, hogyan töltik mindennapjaikat, és én, mint hétköznapi ember, hogyan tudnák az ottani élethez alkalmazkodni. Nem volt bennem félelem, szorongás. Valahogy nyugtatóan hatottak rám a monostor ódonnak tűnő falai, a nővérek kedves fogadtatása. Megismerhettem az itt töltött két napban két csodálatos nővért. Beszélgetéseink során kiderült, hogy rendkívül művelt, tanult emberek, akik mindent feladva, szerzetesnek álltak. Becsületesen, elszántan, elhivatottan végzik áldozatos munkájukat. Érkezésemkor egy könyvet kaptam a nővérektől (A remény emberei). Elkezdetem olvasgatni. Kiderült az országban több ezer nővér van, melyek más-más rendben szolgálnak. Vannak nővérek, akik iskolákban, gyermekotthonokban segédkeznek, vannak, akik kórházakban a betegek segítségére vannak. A könyvből kiderült az is, hogy ki, miért választotta ezt a csodálatos utat.
A monostor nővérei megmutatták a napirendjüket is. Ebből megtudtam, hogyan épül fel az ő napjuk. Körbevezettek a monostorban. Megmutatták a műhelyüket, ahol szebbnél szebb gyertyákat készítenek, más kolostorok, templomok részére, például Máriapócsra is. A közös vacsora után, sokat beszélgettünk. Békesség, nyugodtság, kedvesség áradt a nővérekből, amely teljesen átjárt engem is. Reggel részt vehettem egy Szent Liturgián, amelyet a sajópálfalai templomban tartottak. Megcsodálhattam a templom szépségét. A Liturgia után felajánlottam Krisztina nővérnek, hogy segítek a bevásárlásban. Az itt élő emberek már megszokták a nővéreket, mégis akadt, aki meglepődött, amikor a boltba beléptünk. Este, egy csodálatos szép vecsernyén vehettem részt, amit Orosz Atanáz püspök atya tartott. A legjobban az ragadott meg, amikor minden fény kialudt, s csak a gyertyák világítottak, s közben egy csodálatosan szép ének szólt. Olyan érzés volt, mintha a falak között angyalok énekét hallanám. Gyönyörű volt. Vasárnap reggel, még egy utrenyén is részt vehettem. A nővérek ezután kihoztak egy vendégkönyvet, s megkértek írjak bele pár sort. Amikor kinyitottam, csodálatos érzés fogott el. Ahogyan végig lapozva, bele-bele olvasgatva, sok-sok ember gondolatait megismerve ugyanazt az érzést élték át ők is, amelyet én. Hihetetlen volt, mennyi ember, külföldiek is megfordult már a nővéreknél, illetve a monostor falai között.
Azt hiszem, amit ott átéltem, mindig szép emlék marad. A monostor kedves nővéreit örökre szívembe zártam. Köszönet püspök atyának és Kiss Attila parókus atyának, s nem utolsó sorban a Kenethozó Női Monostor Nővéreinek, hogy vendégül fogadtak. Bepillantást nyerhettem életükbe, az általuk képviselt elhivatott hivatásba. Köszönet Mindenért!
"Bízz Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké." (LISIEUX-I SZENT TERÉZ)