A hétvégén két búcsújáró hely zarándoklata adott lehetőséget a lelki feltöltődésre. Az alábbiakban két zarándok írását adjuk közre.
Az őszi időszak még lehetőséget biztosít arra, hogy közösségeink tagjai egy-egy rövidebb zarándoklatra induljanak el búcsújáró helyeinkre. A lehetőségek pedig néha választás elé állítanak bennünket, nyugat felé induljunk Szentkútra, vagy kelet felé Sajópálfalára.
Ezen a hétvégén bőven volt lehetősége a egyházmegyénk tagjainak a lelki feltöltődésre, hiszen Szentkúton görögkatolikus búcsút tartottak, Sajópálfalán pedig a könnyező kép búcsúját megelőző virrasztást szerveztek. Ózdi templomunk pont félúton van a két kegytemplom között, most mind a két templomba elindultak zarándokaink, akik közül ketten személyes élményeiket is megosztották.
"Szívem legkedvesebb helye Máriapócs, az semmihez sem hasonlítható érzéseket hoz ki belőlem. Évente egyszer szívesen elindulok Szentkútra is, hiszen mint más zarándok helyen, ott is Szűz Máriát köszöntjük.
Nagy öröm számomra, hogy a római katolikusokkal közösen ünnepeltünk október 16-án. Már útközben végig gondoltam, kikért és miért adok hálát, miért szeretném az Istenszülő közbenjárását kérni.
Újból megtapasztaltam, hogy a sok hívő között is lehet „egyedül, csendben” imádkozni, a kegyszobornál mécsest gyújtani. Hálás vagyok, hogy a Szűz Anya meghallgatja imáimat, sokszor megtapasztaltam a közbenjárását, nem hiába való a hozzá szóló imádság.
Lelkileg feltöltődtem, kicsit megnyugodtam, a mindennapi gondokat félre tudtam tenni, kicsit talán még a testi fájdalmaim is enyhültek. Nagyon boldoggá tett, hogy csak a Liturgiára meg a Szűz Anyára tudtam figyelni. Amint lehetőség lesz, szívesen visszamennék, akár egy egyszerű hétköznapon is." (Tóth Ferencné)
"Már keményen őszies az idő, és korán sötétedik. Ilyenkor az ember kedve is olyan őszies. Így volt ez szombat este is, amikor megérkeztünk Sajópálfalára.
De ez csak addig volt így, amíg meg nem láttuk a templomot. Fények szivárogtak ki, és a körülötte lévő temetőben is égtek már itt- ott a mécsesek. Bárcsak minden templom körül lenne temető! A keresztény embernek a kettő együtt jelenti az örök boldogságot.
A templomban bent meleg fények, barátságos, ismerős emberek, és a Paraklisz gyönyörű dallamai fogadtak! Innentől már megállt az idő, és az ikonok szépségében elmerülve vettem részt a szertartáson. Szűz Anyánk jelenléte nemcsak a nagy méretű kegykép miatt volt érezhető, mindannyian az ő oltalmának biztos tudatával indulhattunk haza." (Juhász Endre)