"Semmi sem olyan megszokott a keresztények körében, minthogy azt mondják: Istenem szeretlek! - és talán semmi sem ritkább, mint Isten igazi szeretete." (Vianney Szent János). Már hagyomány, hogy Laczkó Zsolt atya a nagy ünnepek alkalmával személyes hangvételű levelet ír paptestvéreinek, barátainak és minden hívő embernek. Pünkösdkor sincs ez másként. A kórházlelkész ünnepi gondolatait az alábbiakban olvashatják.
Kedves Érsek, Püspök és Főtisztelendő Atyák!
Pünkösd kapcsán egy egyszerű gondolat jut eszembe: ha tele a kezem, nem lehet beletenni semmit. Ha tele vagyunk, telve valamivel, tele önmagunkkal, hogyan lehet átvenni bármit? Valamit le kell tenni. Otthagyni, mint a szamariai asszony a kútnál a korsóját (vö. Jn 4, 4-42). Megnyitni a szívünket. Jézus Krisztus is azért tudta a Szentlelket maradéktalanul befogadni, mert „kiüresítette Önmagát.” (Fil 2, 7). De letenni, elengedni csak azt lehet, ami a miénk, amit fogunk. Mit kellene hátra hagynom? A régi életemet, a bűneimet, egy szenvedélyemet, ami megkötöz? A vágyaimat, az álmaimat? Az álarcaimat? Haragot, neheztelést? Mit? Ezt mindenkinek magának kell őszintén megválaszolnia. Az egyetlen hely, ahol fontos takarítanunk, az a saját lelkünk.
„Az, aki vagy, Isten ajándéka neked. Az, akivé válhatsz, a te ajándékod Istennek.” (Dan Millman)
Ne akarj valami lenni, ami nem vagy! Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy önmagad légy. Önmagad egy olyan világban, amely próbál olyanná tenni, mint mindenki más. De sosem lesz senki olyan, mint te. Az Úristen egyedinek, utánozhatatlannak, megismételhetetlennek teremtett. A cél: olyannak lenni, amilyennek Isten lát, nem többnek, de nem is kevesebbnek! Ez azt is jelenti, hogy életünk nem magunk körül, hanem Krisztus körül forog. Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek. Ha nem lehet valamid, amit szeretnél, akkor akard azt, amid van. Légy önmagad és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet. Szabadnak lenni annyi, mint megküzdeni az elénk gördülő akadályokkal, önmagunkat felülmúlva. Szabadnak lenni annyi, mint túl a korlátainkon és azoknak köszönhetően, végre önmagunknak lenni. Önmagunk világra hozása önmagunk által, az Isten segítségével. De ez a szabadság csak eszköz, a szeretet eszköze. Mert a szeretet a legnagyobb érték, ami létezik. A szabadság feláldozva magát a szeretetnek, kedvet kell, hogy kapjon a szeretetre. Minél jobban szeretek, annál szabadabb vagyok. Szabadságom arányosan növekszik a szeretetemmel. A szeretet elkötelezettség. Isten, mert tökéletesen szabad, kockáztatni akarta a szabadságát. Ő mindenen túl szabad. Elment a lehetőségek határáig, a lehetetlenség határáig. Elkötelezte magát. És ez a végtelen szeretet.
Nekünk is szól, amit a latin szertartású diakónus szentelés szertartásában hallunk, amikor a szentelő püspök átadja az evangéliumos könyvet a pár perccel korábban felszenteltnek: „Ügyelj arra, hogy amit olvasol, hidd; amit hiszel, azt tanítsd; és amit tanítasz, kövesd is.”
„Ha Istenbe nem gyökerezel: változhatsz, de meg nem javulhatsz.” (Kempis Tamás)
„Az evangélium nem ígér könnyű sikereket. Senkinek sem ígér kényelmes életet. Igényekkel lép fel… Az evangéliumban van egy alapvető paradoxon: ahhoz, hogy rátaláljunk az életre, el kell veszítenünk az életet; hogy megszülessünk, meg kell halnunk; hogy üdvözüljünk, vállalnunk kell a keresztet. Ez az evangélium lényegi igazsága, amely mindig és mindenütt tiltakozást vált ki az emberből… Isten nagyon jól ismeri teremtményeit! Tudja, hogy szeretetének mind nagyobb megnyilvánulása végül is felébreszti a bűnösben a bűn utálatát.” (Szent II. János Pál pápa)
„Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.” (Vianney Szent János)
„Ha valaki szeretetből szenved, a szenvedés maga is olyan édessé válik, mint a szeretet… Az angyalok csak azért féltékenyek ránk, mert ők nem szenvedhetnek Istenért. Csak a fájdalom árán mondhatja biztosan a lélek: Istenem, ugye látod, hogy szeretlek?!… A leghasznosabban töltött idő az, amit Isten dicsőségére és a lelkek üdvözülésére fordítasz.” (Pió atya) Vagyis ami szeretet.
„A szél ott fúj, ahol akar, hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy…” (Jn 3, 8). A Lélek is… Én sem ismerem a jövőt, a jövőmet. Várnak rám még a helyreállító műtétek, nem tudom mennyi fájdalom. De egyet tudok: vezetve vagyok, nem egyedül járok az úton. És szeretni akarok. Nekem ez elég…
Vezetni akar minket a Szentlélek, hagyjuk, kérjük. Tegyük üressé a kezünket, a szívünket, hogy az ajándékai eltölthessenek bennünket.
„Jöjj Szentlélek, töltsd el szívemet hétszeres ajándékoddal! Jöjj Bölcsesség Lelke, taníts meg, hogy minden gondolatomat és cselekedetemet egyedül Istenre irányítsam! Jöjj Értelem Lelke, hogy hitem igazságait és titkait üdvösen megértsem! Jöjj Tanács Lelke, hogy minden ügyemben és kételyemben a helyeset felismerjem és a jót válasszam! Jöjj Erősség Lelke, hogy a szerencsétlenségben és a bajban, a gonosz léleknek és a világnak a kísértései között mindig hozzád ragaszkodjam! Jöjj Tudomány Lelke, hogy mindig tanításaid ösvényén járjak! Jöjj Jámborság Lelke, hogy a jövőben buzgóbban szolgáljak neked, parancsaidat és sugallataidat hűségesen betartva Uramnak, Istenemnek egész szívvel szolgáljak! Jöjj Isteni Szent Félelem Lelke, hogy Isten szent fölségének jelenlétéről mindig és mindenütt megemlékezzem és szorgosan elkerüljek mindent, ami neked visszatetszik! Jöjj Szentlélek, áraszd el lelkemet ajándékaiddal és erősíts meg a keresztény erényekben, hogy az üdvösség útján járhassak és majdan az Atyával és Fiúval Téged magasztaljalak mindörökké!”
Mert mindannyian jól tudjuk:
„Ha a Szentlelket a lélek békéjének hívják, és az is, a harag viszont a szív háborgása, ahogy mondják is róla, akkor semmi sem gátolja bennünk a Lélek jelenlétét annyira, mint éppen a harag.” (Létrás Szent János)
„Szentlélek nélkül távoli az Isten, Krisztus a múlté, az evangélium holt betű, az egyház egyszerű szervezet, a tekintély uralkodás, a misszió propaganda, az istentisztelet emlékek felidézése és a keresztény cselekvés rabszolgamorál. A Szentlélek által: a kozmosz fölemelkedik, az Isten országa megszületik, a feltámadt Krisztus itt van, az Evangélium életerő, az Egyház szentháromságos közösség, a tekintély szabadító szolgálat, a misszió új Pünkösd, a liturgia találkozás az Úrral, az emberi cselekvés Isten megdicsőítése.” (Ignátiosz metropolita)
Isten Szentlelke vezessen minket! Áldott ünnepet!
Örök Pünkösdben élve, a Lélek adományait kívánva, paptestvéri szeretettel köszönt Mindnyájatokat: Zsolt a.
„Semmi sem olyan megszokott a keresztények körében, minthogy azt mondják: ’Istenem szeretlek!’ – és talán semmi sem ritkább, mint Isten igazi szeretete.” (Vianney Szent János)