Ferenc pápa rendelkezése szerint január második felében, az ökumenikus imahéthez is kapcsolódva Isten igéjének vasárnapját ünnepeljük. A Szentírás állt a figyelem középpontjában Ózdon is.
A január 24-i vasárnapon, kántoraink az evangélium előtt Szent Pál apostol Timóteushoz írt levelét olvasták fel. A szakaszban az utolsó két mondat így hangzott: „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, s amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, s gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre oktathatnak téged.” (2Tim 3,14-15) Milyen bizalommal szól az apostol tanítvány társához Timóteushoz: ismered a szent Írásokat, már gyermekkorod óta ....
Mi is úgy gondoljuk; ismerjük az Írásokat. Vagyis többé-kevésbé, hiszen oly sok vasárnapon együtt ünneplünk, és évről-évre ugyanazokat az apostoli és evangéliumi részeket halljuk templomainkban. Ismered a szent Írásokat… és talán egy kicsit elbizonytalanodunk. Mert ugye az apostoli szakaszt néha ministránsok olvassák, vagy már az az idősödő kántor, és nem is mikrofonba, meg különben is, éppen akkor ültünk le… sokszor talán észre sem vesszük azok üzenetét.
Aztán egyszer-egyszer hétköznap is eljutunk Szent Liturgiára. Rácsodálkozunk, milyen kincsek is lapulnak a jól ismert és megszokott sorokon kívül, nem másutt, mint otthonunkban, ott az ágyunk mellett, vagy ott könyvespolcunkon, a saját Bibliánkban.
Ferenc pápa két évvel ezelőtt arra buzdított minden katolikus keresztényt, hogy így az ökumenikus imahét záró napján - amit ebben az évben sok helyen nem is tudtunk megtartani ,- még jobban figyeljünk a közös kincsünkre az Isten igéjére, ünnepeljük meg azt mindenütt, mindannyian.
Több parókián a Miskolci Egyházmegyében, így itt, Ózdon is, komolyan vettük a buzdítást és külön készültünk erre a napra. Közösségeinkben szétosztottuk a teljes Újszövetség könyveinek fejezeteit, hogy ha egyedül néhány nap alatt nem is tudnánk végigolvasni az összes evangéliumot és páli levelet, akkor az a néhány szakasz, amelyet megkaptunk, legyen arra a hétre a mi vezérfonalunk. Törekedtünk arra, hogy ne csak elolvassuk, hanem át is imádkozzuk, és keressük, megértsük Isten üzenetét, amellyel bennünket akart megszólítani.
Sokan el is hozták otthonukból Bibliájukat, melyeket megáldottunk az amboni ima után. Kezünkbe vehettünk egy olyan példányt is, amelyet 1848-ban nyomtattak. Vajon hány nemzedék forgatta a néhol már szakadozó lapjait hittel, és bizalommal, és kellett megőrizni azt forradalomban, világháborúkban, járványokban.
Templomunk falára híres emberek gondolatait helyeztük el és kértük a híveket, hogy egy „körmenet alatt” figyeljék meg és gondolják át először azt, hogy mások számára mit is jelentett olvasni, ismerni a Szentírást. Majd arra kértük őket, gondolják végig vagy akár írják is nekik mit jelent. "Kincsesbányám", "erőforrásom", "kapaszkodóm"," vigasztalóm", "mindenem" - szavak kerültek elő.
Talán csak az elmúlt egy hét érzéseinek kifejezései voltak ezek, mert sokáig megfeledkeztünk, hogy Isten ilyen közel van hozzánk leírt szavai által. Talán nap mint nap olvastuk eddig is, ezután is. De egyet biztosan tudunk, az Írások szeretete és ismerete bennünket is nem más felé, mint az üdvösség útjára vezet.
Bodnár Dániel, parókus