„Aki nekem szolgál, az engem kövessen!” - papszentelés Miskolcon

Tavaly pünkösdhétfőn Homrogdon diakónussá, most pedig pünkösd ünnepzárásának napján pappá szentelte Troszt Ákost Orosz Atanáz püspök Miskolcon a székesegyházban.

A papszentelési homília központi gondolatának Atanáz püspök a liturgián felolvasott evangélium utolsó sorát választotta: „Legyetek hát tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes” (Mt 5,48)

„A papszentelésre vonatkozó régi iratok is használják a tökéletes szót – idézte föl a főpásztor - és mai imádságunkban is szerepel majd az a kérés, hogy Isten tegye tökéletessé a szentelendőt a feddhetetlen életben és rendíthetetlen hitben, és ez bizony nem fölösleges imádság.”

„Mindenszentek vasárnapja előtt, pünkösd ünnepzárásakor a lehetetlenségeket is megvalósító Szentlélek ajándékait és gyümölcseit ünnepeljük. Ami embernek lehetetlen, az lehetséges a Szentlélek Istennek, aki kiáradt annak idején kétezer éve az apostolokra, és kiárad azóta is az ő utódaikra, és mindazokra, akiket Isten  egyházának építésére és további terjesztésére jelölt ki. Parancsa teljesítésére megadja a lehetőséget és az erőt is, csak ez az erő nem az izmainkban rejlik, hanem egyes egyedül a Szentlélekben. A papszentelési ima egyik fő szándéka is éppen a Szentlélek lehívása: „hogy szálljon le reá a legszentebb Lélek kegyelme” – emlékeztetett a püspök.

„Amikor megszentelődésről beszélünk, akkor mindenekelőtt a mi Urunk Jézus Krisztus állhat szemünk előtt. Jézus szentsége azonos Atyjának, magának Istennek a szentségével. Ez a szentség készteti őt arra, hogy az Atyától kapott dicsőséget megossza övéivel egészen önmaga föláldozásáig. Ő az, így köztünk járt és szentségében jót tett mindenkivel. Az Ő főpapságát is így mutatja be a Zsidókhoz írt levél: Jézus mint igazán szent, a bűnösöktől elkülönített főpap, aki egyszer s mindenkorra bemutatott életáldozatával mindenkit megszentelt” – mondta Atanáz püspök, majd fölelevenítette azon szentek példáját, kiknek ereklyéit a székesegyházban őrzik, valamint akiket e templom falfestményei, ikonjai ábrázolnak. „Szentelésre készülünk és bekapcsolódunk abba a csodálatos sorba, amelyben a mi Urunk Szentlelkét kiárasztva megszentelte tanítványait, erőt adott a hitvallóknak, a szenteknek, s amelyben mai egyházunkat is egy beteg világban újra meg újra erőhöz juttatja és a szentség példáival előre viszi.”

„Amikor a papszentelés során a szentségnek a kiáradását is szemléljük, az evangélium egy egészen hétköznapi, és mégis mindnyájunk számára nehéz próbatételt hozott szóba. Mert az életszentség, a tökéletesség nem egyszerűen az erények aszketikus gyakorlásában nyilvánul meg, hanem az irgalmasságban, amint az „a mezei beszédben” ilyen felhívásként hangzott el: „Legyetek irgalmasok!”

„Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” - hangsúlyozta Lukács evangéliumának sorát Atanáz püspök, és hozzá tette: „Legyetek irgalmasok különösen is azokban a helyzetekben, amelyben a másik ember nem feltétlenül szolgál rá erre az irgalomra. Az ellenség-szeretetről szól ez a mai evangélium. Egy papnak, diakónusnak tudnia kell, hogy ennek az erénynek a gyakorlása végtelenül fontos, hiszen ellenlábasai, irigyei, rá megsértődők, neheztelők mindig is lesznek. De Krisztus Urunk példáját talán ezekben a helyzetekben, ezekben az emberi kapcsolatokban kell leginkább követnünk. Nagy Szent Bazil atyánk egy kérdésre válaszolva azt magyarázta, hogy bár a teremtéskor Isten a saját képére és hasonlatosságára akarta megteremteni az embert, de a kezdet kezdetén azért csak a képére teremtette, hogy a hasonlóságot aztán a jóság és az irgalom gyakorlásával, Jézus Krisztus ezen erényeinek az utánzásával a mindennapi életünkre való átvételével valósítsuk meg: „Ha tehát szívből megbocsátasz ellenségednek, hasonló leszel Istenhez. Ha te olyan vagy ellened vétő testvéreddel szemben, mint Isten a bűnössel szemben, felebarátoddal szemben irgalmas, akkor hasonlítasz Istenhez. Tégy szert az  irgalmas szeretetre és a jóságra, hogy magadra öltsd Krisztust.”

„Az apostolok is mind-mind le tudtak mondani azokról a gyöngeségeikről, amelyek korábban szembe állították őket egymással, és az őket hívő emberekkel. Fölvállalták, hogy őket is imádsággal, szeretettel halmozzák el, és így térítsék meg őket Krisztus egyházába. Tettekben mutatták be a felülkerekedés módját: „Gyalázóinkra áldást mondunk, az üldöztetéseket türelemmel viseljük…” Az a diakónus, aki most a tökéletességre szóló felhívást felolvasta, ezen az úton kell, hogy tökéletesedjen; illetőleg a mindhalálig menő, mindenáron megvalósítandó szeretetben. Hiszen nekünk, keresztényeknek, a tökéletességet a szeretetben kell megvalósítanunk, mindenekelőtt saját környezetünkben, családunkban, saját parókiánkon.” – mondta a főpásztor.

Az újszentelt Ákos primiciás jelmondata mintegy összefoglalása Atanáz püspök intelmeinek: „Aki nekem szolgál, az engem kövessen!” (Jn 12.26) Ákos családjában a papi szolgálat vállalása generációkon át ível; nagyapja, nagybátyja és édestestvére is mellette szolgált a papszentelési liturgián, csakúgy mint Trescsula László atya, aki mellett egyelőre Homrogdon, segédlelkészként folytatja majd a diakónusként megkezdett szolgálatát.

FÉNYKÉPEK