"A Szentlélek az erő, a bátorság forrása, képessé tesz bennünket, hogy felülmúljuk önmagunkat, szembeszálljunk minden nehézséggel, hogy legyőzzünk minden kísértést." - Az alábbiakban Atanáz püspök Pünkösd ünnepére írt "tanácsait" olvashatják.
Krisztus Urunk szavaival élve mi „vízből és Szentlélekből” születtünk (Jn 3,5). Megkeresztelkedtünk, s legtöbbünket nyomban szent műróval is megbérmált a keresztelő pap. A Szentlélek ajándékát nyertük el akkor; magát a Szentlelket, mint Ajándékot.
Azonban az evangéliumból itt idézett szavakhoz Jézus azt is hozzátette, hogy „a szél – a Lélek ott fúj, ahol akar”. A görög Bibliában a szelet és a Szentlelket ugyanaz a „pneuma” szó fejezi ki.
Ezzel a természeti hasonlattal azt is kifejezi a kinyilatkoztató Úr, hogy a Szentlélek nem a mi személyes kezdeményezésünk gyümölcse, hanem Isten szabad szeretetének eredménye. Ajándék, amelyről talán azt sem tudjuk, „honnan jön és hová megy” (Jn 3,8).
Szent Pál tanítása szerint keresztény az a személy, aki megkapta ezt a személyes Ajándékot, akit a Szentlélek éltet és vezet (Róm 8,14). Aki a Léleknek megfelelően viselkedik és annak gyümölcseit termi. (Gal 5,22). Nélküle vagy ezek híján az érzékiség, ösztönösség, önzés rabjai maradhatnánk.
„A Lélek szerint éljetek” – írja az Apostol, s azt kéri: „ne teljesítsétek a test kívánságait” (Gal 5,16) Ahogyan ő saját magában megtapasztalta a testnek a Lélek elleni tusakodását, nekünk is a saját életében megtapasztalt „harcmodort” ajánlja: „Vezessen benneteket a Lélek!” (Gal 5,18).
Jártunkban-keltünkben vizsgáljuk meg, hogy pusztán testi cselekedeteket viszünk-e végbe, vagy bennünk működik-e maga a Szentlélek?! Akit testi nyugtalanság gyötör, az talán még nem engedte át magát mindenestül a Szentlélek vezetésének. Az Apostol hosszan felsorolja azokat a szörnyűségeket, amelyek mindmáig együtt járnak a test cselekedeteivel. (A napi hírekből visszahallhatjuk mindezeket.) De megnyugtat afelől, hogy aki a Lélek irányítása alatt él és cselekszik, annak „gyümölcse: szeretetet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”. (Gal 5,22)
A „gyümölcs” szó a Galatáknak írt levélben egyes számban áll: mert a szeretet a Lélek legelső és legfontosabb gyümölcse, minden más erény foglalata. Ebből fakadnak aztán a többiek, amelyek színessé, nyugodttá, termékennyé és széppé tehetik életünket. Ahogyan a portréfestők egy vázlatrajz elkészítése után újabb és újabb színt vihetnek fel a palettáról a vászonra vagy táblára, úgy tehetik istenképiségünket is hitelesebbekké ezek a vonások és tulajdonságok. De a szeretet a válasz a szélzúgásra, Isten szeretetére, amely éppen a Szentlélek által árad ki a szívünkbe.
Damaszkuszi Szent János tovább is vezeti a képrendszert, amikor ezt írja: „A Lélek olyan, mint a lélegzetvétel.” (Hiszen a 103. zsoltár „megvonod leheletüket” versében ugyanúgy a pneuma szó szerepel, mint a folytatásban: „ha kiárasztod Lelkedet, életre kelnek”.) Damaszkuszi Szent János így folytatja: „Nem illik a keresztény hívőhöz, ha azt gondolja, hogy a Pneuma, a Lélek valami külső dolog, amit Istenhez mintegy hozzáadunk” (A Szentlélekről, VII. f.). Tűzzel jár a Szentlélek: s kell, hogy olykor bennünk is tüzes lelkesedést gerjesszen. A tüzes buzgóságban kiérlelt szeretet teszi hitelessé Krisztusba vetett hitünket.
A Szentlélek az erő, a bátorság forrása, képessé tesz bennünket, hogy felülmúljuk önmagunkat, szembeszálljunk minden nehézséggel, hogy legyőzzünk minden kísértést. Ő adja nekünk a benső örömet és az igazi szabadságot. Arra is képessé tesz, hogy derűsen szembesüljünk a betegségekkel is. Már előre megízlelteti velünk a Mennyet, igaz, hogy megpróbáltatások és szenvedések között, mert ezek hozzátartoztak a megváltó műhöz és részét képezik a mi földi állapotunknak.
Váljon valóra bennünk is az Apostol szándéka, aki szerint „mindnyájan, miközben fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át az Úr Lelke által.” (2Kor 3,18)
+ Atanáz