Petró Lajos, a Búza téri Székesegyház korábbi gondnoka, életének 84. esztendejében, 2019. április 19-én, Nagypénteken adta vissza lelkét Teremtőjének.
Nagycsütörtökön beteg ágyán megáldozott. Nagypéntek hajnalban meghalt. Temetése fényes héten Krisztus feltámadását hirdette.
Petró Lajos a Miskolc-Belvárosi (Búza tér) Egyházközség egykori parókusa, dr. Csoba János idejében vállalta a képviselő testületben a gondnoki feladatot. Jó harminc éven át végezte lelkiismeretesen ezt a munkát, segítve öt parókus, és több mint tíz segédlelkész működését.
„MŰHELY” volt a parókia alagsorában az egyik helyiség felirata. Satupad, szerszámok mutatták, hol készültek lakatos keze alatt mások segítségével, amire szükség volt. Kerítés, garázsajtó, padok a hittanterembe, karácsonyfa talp, szenteltvíz tartály, s nem is tudom mind felsorolni. Gondja volt minden munkára, ami a templom, parókia és hittanterem felújítását jelentette.
Minden hétköznap igyekezett elsőként érkezni az esti szertartásokra. Ha nem volt jelen egy utrenyén, vagy vecsernyén, az azt jelentette, hogy valamelyik egyházközség búcsúünnepére ment, hogy másokkal is ünnepeljen.
Szép családja nagyon fontos volt számára. Gyermekei, unokái, dédunokái vették körül.
Igyekezett beteg felesége keze és lába lenni, ameddig bírta a sajátja. Elsiratta fiatalon elhunyt kapustehetség unokáját. A korral járó gyengeség és betegség erősítette imaéletét, hitét és a hálaadást mindenért.
Lajos bácsi életének nyolcvannegyedik évében érkezett haza Teremtőjéhez.
Papp András